2008. május 30., péntek

Hát azt mondom én, emberek, akinek silány, unalmas az élete, vegyen papeszt és garantáltan fel leszen dobva attól az időtől!!!!:-)
A héten csütörtökön voltunk Kygáéknál. Így, többesszámban, konkrétam hárman. Megbeszéltem Kygával, hogy itt az idő, hogy Zizike hozzászokjon a mászkáláshoz, új helyekhez, idegen madarakhoz. Bár nem a macskahordozóban utazok velük, hanem a hálókaltba viszem őket egyelőre. Majd meglátom, hogy a mackahordozó mennyire szűk nekik, lehet eladom és veszek egy nagyobbat, hogy kényelmesebben utazzanak. A kocsiban nincs baj, bár odafele párosróka is volt kissé, de hát mostanában egyik sem járt el sűrűn otthonról, csak vissza kell szokni az autóhoz. A kalitból jól kilátnak és megmorogják az autókat. Nem mindegyiket, a személyautóval nem törődnek, de a kamion, villamos, nagyobb teherautó láttán beindul a szinkronkárogás. Behalás, hogy mindent egyformán csinálnak, mintha ikrek lennének.
Na szóval elindultunk, aztán elkezdtek rendetlenkedni a kalitban, olyan ovis szinten. Csibi Zizi farkát csípkedte, a kicsi meg mérgében kiszedett egy tollat Csib hasáról. Egy darabig hallgattam, de mikor már úgy vitatkoztak, hogy a rádiót sem hallottam, pusztán figyelmeztetésképpen, hogy ne feszítsék a húrt, rájuk szóltam hangosan. No innen indult az ovis szint, lestek rám felfele mint a lukinyulak, hogy figyele-e őket és ha úgy gondolták, hogy lankadok, akkor szépen a hátam mögött tovább basztatták egymást, ha odanéztem mind a kettő fütyörészve nézegetett ki az ablakon. Büdös kis disznók!!!!:-))) Végül is elfogyott a türelmem és rájuk kiáltottam, hogy most má elég volt. Pont a piros lámpánál állta, odanéztem és majd bepisiltem a röhögéstől. Csibi kinyujtott lábára (amivel kapaszkodott) Zizi ráhajtotta a fejét, Csibi meg olyan latin szerető stílusban kurkászgatta a homlokát, olyan "megvédelek én ettől az ordító vadállattól!" módon és a végén még meg is puszilgatta. Na, szóval megint Kygának lett igaza, mert mindig, nyavalyogtam neki, hogy vitatkoznak, nehogy baj legyen belőle, de ő csak azt mondta, az nem komoly, majd ha komoly lesz, azt rögtön észre fogom venni, ők ilyen hörcsögök.És hát nagy légtornászok, néha egész közel megyek a kalithoz, hogy kibogozzam, a lábacska vagy a fejecske kihez tartozik és hol a többi testrészük.
Nagyon jól éreztük magunkat. Csib azonnal Kyga párjára telepedett és szinte le sem szállt róla egész délután. Mondta is, hogy a másfél évvel ezelőtti kis vaddisznóból egy tündéri, kedves, békés madárka lett, akinek a szíve tele van szeretettel és bizalommal az emberek felé. Zizi rajtam lógott, a szó szoros értelmében, egyszer-egyszer letettem az asztalra játszani, de vágtatott vissza és már kapaszkodott is fel az ujjamra. Odabujt a nyakamhoz és ott ücsörgött. Aztán odaadtam Kygának, mert az ő körmével arák, jákók és oratrixok szoktak játszani, meg semm érzi Zizi kis szadi körömletépős játékát!!!!:-))) Aztán onnan is visszajött, csúszott a lába Kyga ingén és ő még most tanulja, hogy hogyan kell egyensúlyozni vágott szárnnyal. A szobában voltak még a házisapisok is, Bumika és Maszat a kalitjukban, de az enyémeknek eszükbe sem jutott, hogy comboskodjanak velük. Annyira gyorsan eltelt az idő!!!! Aztán csak indulni kellett, Zizi elfárad, már 9-kor alszik. Persze az az ótvaros gazember is nyargal utána be aludni a hálókalitba, mióta a finom kis pipivel alszik. Előtte mindig morgott, mint a bolhás kutya, ha betettem, de most csodák csodájára, önként és dalolva cuccol Zizi után.
Kialakulnak a szokások és a rituálék. Reggel példul mizopapa felkel, odaül eléjük, pont az ő oldalán alszanak.Köszön nekik, majd kinyitja a kalitajtót, ha Csib még nem tette meg és szépen az ujjára veszi őket és viszi ki kakilni. Ha hétvége van, akkor utána visszajönnek még egy kicsit bandázni az ágyban, ha hétköznap, akkor kiveszi a Rudit, amit Csibivel be is nyomnak a vigyorgójukba. Érdekes, Zizi még csak megkóstolni sem akarja.Nagyon vaskalapos, nehezen kóstol meg bármit is ami nem mag és gyümölcs. Nem eszi a sonkát, párizsit, csirkemellet sem. No majd talán később. Aztán én is kivánszorgok és indul a reggel.

2008. május 27., kedd

Ahogy telnek a napok, egyre bizalmasabbak egymással és velem is. Egyre kevesebb a vita, napközben szépen eljátszogatnak, olyankor időnként összekapnak, de aki ismeri a sapist az tökéletesen tudja, hogy ők ilyen pukkancsok. Viszont ahogyan kinyitom a garázsajtót, azt ők már hallják fenn és abban a pillanatban beindulnak, hívnak, alig várják, hogy felérjek a szobába és husss, már jöhet is ki mindkettő. Nem is mondom, hogy nagyon haladok a házimunkában, mert mindig kitalálnak valamit és addig figuráznak, míg csak-csak leülök velük valahol, kinn a teraszon vagy a lakásban és játszunk kicsit. Érdekes, pont úgy, mint mikor Csib még egyedül volt. Ki kell tombolniuk magukból a bolodgságot, hogy ott vagyok aztán szépen visszateszem őket valamelyik kalit tetejére vagy a játszótérre és akkor türelmesen megvárják, hogy a dolgomat elvégezzem. Aztán újra együtt bandázunk lefekvésig. Most korábban fexenek, régen Csib akár 11-ig is elücsörgött rajtam, de Zizi elfárad, látom, hogy emeli a lábát és csodák csodája olyankor ha odabújik Csibészke mellé, hát ő is azonnal felveszi az pihenőpózt. Ezért aztán azt szoktuk meg, hogy 9-kor takarodó, beviszem őket a hálókalithoz, szépen egymás után bemásznak és már bújnak is össze aludni. Mindig van benn mag és friss víz, mert gyakran esznek, isznak éjszaka is.Takarítani nem kell ezt a kalitot, csak néha a portól lemosom, mert ebbe egyikük sem kakil, ez a fészkük. Aztán ma reggel meglestük ahogyan Csib lemászik a kalit aljába, mögötte szorosan a kiscsaj, Csib a csőrével addig lökdösi a kalitajtót, míg kinyílik. Kimászik, aztán visszanéz Zizire, olyan "Gyere má, anyukám!!!" fejjel. Akkor Zizi is kicuccol és várják, hogy mi is keljünk. Hát beszarás ez a két madár!!!!
Vasárnap délután megfürödtünk hármasban. Csibészke hallatlanul boldog volt, mikor bementünk a fürdőbe, azonnal nyújtózkodott, hogy tegyem fel a zuhanyfülke tetejére. Zizit is feltettem, de láttam, hogy nem érzi biztonságban magát, ezért levettem és csak a törülközőtartóra állítottam. Aztán víz kinyit és uzsgyi befelé.... de Csib még ezt sem várta meg, már ugrott is a fejemre, úgyhogy ketten érkeztünk befelé. Levettem a fejemről, ráült az ujjamra és ahogyan szoktam, csorgattam a hátára a vizet. Meg sem mukkant a gyönyörűségtől, csak elégedett pofával, hatalmasakat pislogva hagyta, hogy a víz a hátát masszírozza.Jó sokáig hagytam a víz alatt, de még így is alig akart lemászni az ujjamról, nem akart visszamászni a tartóra. Akkor Zizikét is bevettem magamhoz kicsit.... hát nem sikoltozott a boldogságtól, ezért nem is eröltettem, hagytam a dolgot, lesz még ideje rájönni, hogy nem is olyan rossz móka ez. Aztán kivittem őket a kalitba tollászkodni. Hallom ám, hogy mizopapa és Katus sutyorog. Katus: "Látod, kezelhetetlen... a madarakkal fürdik!!":-)))))))) Papa: "Nem baj, no, ő ilyen, kicsit lökött!!":-)))
Egyébként pedig tegnap este megint megleptek, Zizi egyszerűen a behajlított karomra mászott, rámhasalt és nézegetett felfelé, hogy mi van máááá, hol a simi. Hát el is kezdtem simigélni a hátát és a kis fejét. Még a szemét is lecsukta, olyan jól érezte magát. Akkor jött oda Csib is. Figyeltem nagyon, mert arra gondoltam, ha győz benne a féltékenység, akkor tuti odakap Zizihez. Érdekes módon azonban nem így történt. Először csak nézegette, hogy mit művelünk ott ketten, aztán odahajolt Zizihez és egy kis csőrőzés következett. Mondok: "Gyerekek, hát én is itt vagyok!!!! Micsoda szexjelenet ez!!??:-)" Aztán egyszerűen ő is odabújt hozzám, a fejét odatette Zizi nyakához és elégedett motyogással hagyták, hogy simigéljem őket. Ilyet még sapisnál nem tapasztaltam. Hihetetlen volt, mint két macska. El is üldögéltünk így lefekvésig.
Nem köll tv, video, semmi egyéb, ha unatkozol, a recept: két sapis.

2008. május 24., szombat

Az események felgyorsulnak.......






Igen, innen már napról napra közelebb kerülnek egymáshoz. Első éjszaka Zizi még a nagy hinta felső végén éjszakázott, távol Csibészkétől, aztán ahogyan telt az idő, először lemászott a hintarúdra, aztán a Csibi rúdjával szemben lévőn töltötte az éjszakát. Péntek reggel a nyakamban ült mindkettő, amikor a rövid, kurrogásszerű hangot meghallottam. Zizi kaját kunyerált a nagytól, aztán megdöbbenve hallottam a jellegzetes hangot, ahogyan a csőrük összekoccan. Csibi megetette. Innen már nem volt megállás, szorosan egymás mellett aludtak, ha benéztél a kalitba, csak két fehér hasat láttál, a fejük pedig mintha eltünt volna, bedugták a szárnyuk alá.
Aztán egész nap játék, amerre jártam vittem magammal őket, hála Istennek, kalitot már nem kellett cipelnem.Nagyon jól eltöltötték az egész napjukat, este pedig átmentünk Kygáékhoz. Nagyon rendesen vislkedtek, barátságosan, igazi jólnevelt kis sapisok voltak.De velem mindkettő ugyanolyan szelíd, azt hiszem ezt szeretem a legjobban a sapisokban, hogy párban sem vadulnak vissza egy kicsit sem.

2008. május 21., szerda





Hát az a tegnapi nap, az maga volt a hét csúcspontja!!! Rohantam haza és végre, úgy mint a régi szép időkben, mikor még csak Csibészke volt velem egyedül, már vettem is kifele őket. Az egyik vállamra az egyik, a másik a másikra. Katus lehozta a játszóteret, ami már több, mint egy hete el volt rakva és pontosan az történt amire számítottunk. Halál nyugalomban ücsörögtek rajta, Csibnek eszébe sem jutott, hogy verekedni kezdjen, mert ez az ő játszótere. Kaptak egy kis diót és békességgel üldögéltek miközben rágicsálták. Dániel persze alul sasolt, két madár dupla élvezet, amikor leejtik a dióhéját, ő már husss, viszi is!!!:-)
Aztán, amíg a tiszta ruhát pakoltam az ágyról, a két kis kópé elindult gyalog feltérképezni a lakást. Elöl Csibészke, persze ő már tudja, mi a dörgés, utána pedig Zizi. Mindent megnéztek minden alá be akartak mászni. Csibnek már elég, ha szólok, hogy oda nem, de bizony Zizusnak beszélhetek, ismerjük a fal és a borsó esetét. Dániel a kosarában feküdt, mikor a járőrözés elindult. Tekintve, hogy Csib rezzenéstelen arccal felmászik rá, nem törődve, hogy az öreg kutya erősen forgatja a szemeit és magában minden jót kíván a hivatlan vendégnek, aki pofátlanul még a kosarába is belemászik,úgy döntött, hogy inkább felmegy mamihoz az emeletre, nem marad lenn ezzel a két büdösbogárral. El is húzott ezerrel. Aztán felültek mellém az ülőgarnitúrára egy kis szeretgetés következett. Micsoda érzés!!! Az egyik úgy puszilgat,mint a koldus a forintot, a másik meg azt sem tudja, hogyan bújjon a válladhoz. Aztán Zizi repdesni kezdett, hát ez elég gatyás dolog. Mint a fiatal madarak, most még nagy kedvvel repül. Amikor Csib hozzám került, már mnásfél éves volt, túl ezen a repdesős, kamikaze koron. Igaz, hogy vágva a szárnya, de most már azért tudna repülni, ha akarna. Eszébe sem jut, jobban szereti, ha a vállamon ülve jön velem mindenhová. Legfeljebb, ha a kaliton ül és helyet akar változtatni, elkezd hívni, ha odamegyek, feltelepszik a vállamra és én, mint hűséges alattvaló, megpróbálom kitalálni, hogy vajon hová is akar menni.Aztán odaszállítom vagy csak elmolyol a vállamon. Zizi úgy repked, mint a vadászgép, nagy előszeretettel landolva mizopapa fején, akinek viszont sajnos elég kevés már a haja és igen nyűgös mikor az éles kis papeszkörmök végigszántják a fejbőrét a landoláskor. Ezért aztán, ha látja, hogy Zizi felveszi a harcipapagáj pózt és csíkot húzva közelít a fejéhez, többnyire lehajol, a kiscsaj meg ezerrel elhúz a feje felett. Csibi bölcsen üldögél a vállamon és arra gondolhat, hogy : Hová ez a sietség, repdesésé?? Ő inkább odabújik hozzám és játszogatunk. Na játszani már Zizi is nagyon tud. Az egész játékarzenál ki van téve az ágyra és ő, ahogy azt az ember egy kis sapis harcostól elvárja, szép sorjában megverekszik mindenkivel!!! Általában utoljára hagyja Pinokkiót, húzza-vonja, még az ágyról is lelógatja a bestét, aztán boldogságos fejjel két vállra fekteti. Majd délután fel is teszem Pinokkió alias a galád ellenség legyőzésének képeit.
Reggel a szokásos, kakizás a játszótéren, aztán felülnek a vállamra és együtt megcsináljuk a reggelijüket (már két napja elkések reggelente, mert olyan nehéz ott hagyni őket!!:-). Ja és ma kaptak egy kis mézet a gyümire, de Zizi olyan dícséretes buzgalommal nyaldosta a mézet az üvegről, hogy majdnem belecsúszott a vállamról!!!
Ja és már egy rúdon esznek, Csib nem zargatja el a kajától, kivehetem a többi 145 etetőt és itatót a kalitból. Hát ez így tök jó!!!!!!!!!!!!:-)))

2008. május 20., kedd

Köszönöm Mágnyes!!!! Pont akkor kezdtem el ezt a mostani beírást, mielőtt felnéztem a Fórumra és láttam a soraidat. Örülök, hogy szívesen olvastok.
Az egyik szemem sír és a másik meg nevet. Itt van az én határtalan boldogságom, a másik oldalon pedig egy nagyon kedves ismerősöm éppen most veszítette el a madarát. Olyan volt nekik, mint a gyerekük, megsirattam én is, őket is, meg a kismadarat is. Nagyszerűen éltek hármasban, de ennek már vége!!! Nagyon-nagyon sajnálom, ami velük történt!! Ezért bőgök itt néha egy sort, mert ha belegondolok a helyükbe,hát nem is tudom, mit csinálnék!!!
Azért mesélek magunkról is. Szóval tegnap nem írtam az estékről. A két kis varangyos nem akar egyedül alunni a nappaliban, kajabálnak hogy hadd jöjjenek vissza a hálóba este, ezért még vasárnap este visszatoligáltuk a kalitot és akkor mindenki megnyugodva aludt reggelig. Haláli fazonok, ott akarnak lenni ahol mi. No hát ne légyen ennek akadálya!!!! A vasárnap esti alváskor még jó messzire voltak egymástól, tegnap viszont már Zizi nem a hinta tetején ücsörgött, hanem lejött a rúdra és olyan 10-15 cm-re Csibitől töltötte az éjszakáját.
Ma, ha hazaértem lehozom a játszóteret, ami több, mint egy hete el van dugba előlük és akkor ott ücsöröghetnek reggelente egymás mellett.
Alig várom, hogy hazaérjek!!! Meg az esti tv-zést, mindegy mi lesz benne akkor is megnézem a két vállamon a két gazemberrel. majd simogatom őket, rámfekhetnek, ahogy Csibi szokott, remélem Zizi is eltanulja tőle.
Hiszek a szeretetben, hiszem, hogy Csibiből is azért lett egy ilyen tündérbogár, mert mindig szeretettel és türelemmel nevelgettem,látom, hogy Palika is, aki most került a családjához egyre szelidebb, kedvesebb de azt is látom, hogy abból a családból mindenki szeretettel fordul feléje. És ők olyanok, mint a gyerekek, először neked kell adnod, hogy visszakaphass. Amit adsz, azt kapod vissza!! És ez így helyes!!

2008. május 19., hétfő

Beindulnak a hétköznapok......



Csak egy kis gyors reggeli híradás!!!! Mi lehet fincsibb, mint hogy egy-egy papagájjal a két válladon futsz kifele reggel, hogy a jó kis dinósat elengedjék a papeszvécén!!!! Pedig úgy volt, aztán elkészítettük a reggelijüket, a gyümölcseiket, ők meg a vállamon ücsörögve, néha vitatkozva, néha csak hozzám bújva üldögéltek. Én meg úgy éreztem magam, mint a Paradicsomban a hurik ölében. Nem is nagyon akaródzott elindulni dolgozni, de hát mióta a föníciaiak azt a kis kerek izét kitalálták, hát nincs mese.......!! Katus kétszer is hívott már, elmondta, hogy mindenki egészséges, 4 lábat, 2 fejet és 4 szárnyat számolt össze a kalitban!!!! Hurrrááááá!!! Megy ez, mint a karikacsapás, én meg a szerencse fia vagyok!!!!!

2008. május 18., vasárnap

Az első nap....





Először is elnézést kérek mindenkitől, aki várta a blogot, én meg semmit nem írtam. Kicsit nehéz idők voltak, tele örökös kétségekkel, félelmekkel, meg igaziból nagyon strapás is. Folyton-folyvást cigölni a kalitokat egyik szobából a másikba, hát nem éppen lélekemelő. Arról nem is beszélve, hogy akinek madara van, jól tudja, örökösen lehet takarítani utánuk, minden tele van maggal és tollal, na de ez nálunk minden szobában így volt. Igazán csak köszönhetek a családomnak, akik mérhetetlen türelemmel viselték, hogy ha az egyiket kivittem játsznai, a másik visított utánunk, mintha nyúzták volna és fordítva. Na hát akkor a lényeg:
Pénteken este raktuk össze a kalitot, a madarak is látták, előttük csináltuk.Aztán péntek délelőtt eljött a nagy pillanat.Ki-be rohangáltam a nappali és a terasz között, a frász kitört, hogy mi lesz. Kygával forródróton voltunk. Először Zizit tettük be, utána papa fogta Csibészkét, de érdekes módon ha csak a kalit közelébe vitte, azonnal elrepült. Gyors telefon: tegyétek be minél előbb!! Papa betette. Álldigált szegényke a kalit alján, Zizi meg az emeleti részben gátlástalanul zabált, ráköpködve Csibészkére a magokat. Hát az agyam elszállt, azt hittem, majd Zizit kell pátyolgatni, oszt néééémááááá a hadúr gyámoltalanodott el! Órák múltán aztán lassan felment az ülőrúdig és győzött az éhség, mert el kezdett eszegetni. Merőben kerülték egymást, bár Zizi többször megpróbálkozott a diplomáciai kapcsolatok felvételével, de mindannyiszor falakba ütközött. Aztán ettől valahogy úgy gondolkodott: szarok én rád, te köcsög! Mert elkezdte jól érezni magát, játszani, lógni és miegyéb. Így telt el estig az idő, kaptak gyümit, magot, mindent amit szeretnek. Várakozáson felül teljesítettek. Volt azért anyázás is, de csak módjával. Itt jegyzem meg, hogy Zizi sem az az ártatlankettőigsemtudszámolni leányka, olyat odanyom az öregúr szeme közé, hogy csak les szegény mint a lukinyúl!!!! És sokszor ő kezdi, lemászik és addig basztatja, míg elfogy a türelme és visszacsap, akkor viszont úgy visit, mint a malac, akit ölnek!!! Szóval hála Istennek, teljesen egészséges és bátor kismadaraim vannak!!!:-) Jaj, nagyon szeretem őket!!Borzasztóan féltem, hogy meg kell válnom Zizitől. Ez a két kalitban egymás mellett módszer hosszú távon nem nagyon jó, több hely és idő kellett volna hozzá.
Este nem vittük be őket a hálóba, a nappaliban maradtak letakarva. Nem tudtam, mikor fognak ébredni, de igaziból itt is meglepetés várt, mikor felébredtem. 7-től fenn voltam, többször ki-bejártam és egyik sem üvöltött, hívott. Mikor végre levettem róluk a leplet, Zizi felül aludt az „emeleten”, Csibi az alsó ülőrúdon. Etetés, itatás, minden rendben ment. Egész nap elvannak, ha kimegyek a szobából egyik sem visít utánam, eszegetnek-iszogatnak és időnként, ha összeakadnak, jön egy kis anyázás. Nem szólunk bele, csak ha úgy látjuk, valamelyik nagyon durva. Akkor jön a „népnevelő”, ez egy régi tollseprő, azzal kicsit odacsapok vagy a sprickolóval odanyomok egyet és helyreáll a béke. Hát így vagyunk most, kezdek én is magamra találni!:-))) Annyira jó, néha csak ülök a nappaliban és nézegetem őket, ahogyan fejjel lefelé lógnak és játszanak. Igaz, hogy még nem egymással, de ami késik nem múlik.
Boldog ember vagyok!!!!!:-)))

2008. május 1., csütörtök

Fejlemények

Vannak bizony!!!:-)))) Felgyorsult a dolog. Mostanra már Zizi teljesen a játszótéren intézi a reggeli nagykakit. Hát ez nagyon jó! Súgva megjegyzem, hogy mióta nálunk van, egyszer sem kaklit még rám. Szóval nagyon okos a kis Csikócsőr.
Minden nap egy légtérben vannak szabadon, ez is rendszer lett.
Aztán a mai reggel: Csibi legújabb szokása szerint kinyitja reggel a kalitajtót és ki ül a tálca szélére, amin a kalitja van és mereven néz, hogy én mikor ébredek. Zizi türelmetlenebb, várt egy darabig aztán csak elkurjantotta magát a kalitból, hogy ébresztő!!:-) Kivittem mindkettőt kakilni, aztán békességesen visszabújtunk Csibivel a pasim mellé játszogatni meg tv-ni. Aztán egymásra néztünk a pasival, nem is igen kellett magyarázni, fogtam egy ruhát és Zizit is kivettük teljesen szabadon. Érdekes volt, én ettől a dologtól sokkal jobban féltem. Kyga már hetek óta mondja, hogy lépjem meg, de én mindig ódzkodtam, hogy várjunk még, meg korai meg ilyesmi.
Tegnap este is győzködött, már a végén azt mondta, hogy tegyem be őket két kalitba és menjek át, majd ott összeengedjük őket. Persze szokás szerint azonnal hárítottam, hogy várjunk még!! Pedig megint neki volt igaza, azt mondta, ne féljek, nem olyan hülye Zizi, hogy hagyja magát jól elverni Csibitől. De én mindig féltem, olyan kis törékeny, Csibi meg olyan vaddisznó tud lenni!!! Szóval a reakció: Zizi jön-megy, Csibi figyeli és ha módja van rá, akkor megpróbál odalábalni és tátott csőrrel kergeti, Zizi meg elreppen. Rám nagyon megsértődött, szóltam hozzá és egyszerűen hátat fordított, ez a sértődés biztos jele nála. De működik a dolog, mert csak így fogják megszokni egymást. Gyorsan egyeztettem Bouttal is, hátha van még hozzá valami jó kis ötlete, mert Kygán kívül még ő az az ember, akinek a tanácsait vakon elfogadom.Azt mondta, jó így, csináljuk. Úgyhogy most szorgalmasan gyakorolgatunk, majd Csibi is megengesztelődik. Én pedig rendszeresen megírom a fejleményeket!!