Hát az a tegnapi nap, az maga volt a hét csúcspontja!!! Rohantam haza és végre, úgy mint a régi szép időkben, mikor még csak Csibészke volt velem egyedül, már vettem is kifele őket. Az egyik vállamra az egyik, a másik a másikra. Katus lehozta a játszóteret, ami már több, mint egy hete el volt rakva és pontosan az történt amire számítottunk. Halál nyugalomban ücsörögtek rajta, Csibnek eszébe sem jutott, hogy verekedni kezdjen, mert ez az ő játszótere. Kaptak egy kis diót és békességgel üldögéltek miközben rágicsálták. Dániel persze alul sasolt, két madár dupla élvezet, amikor leejtik a dióhéját, ő már husss, viszi is!!!:-)
Aztán, amíg a tiszta ruhát pakoltam az ágyról, a két kis kópé elindult gyalog feltérképezni a lakást. Elöl Csibészke, persze ő már tudja, mi a dörgés, utána pedig Zizi. Mindent megnéztek minden alá be akartak mászni. Csibnek már elég, ha szólok, hogy oda nem, de bizony Zizusnak beszélhetek, ismerjük a fal és a borsó esetét. Dániel a kosarában feküdt, mikor a járőrözés elindult. Tekintve, hogy Csib rezzenéstelen arccal felmászik rá, nem törődve, hogy az öreg kutya erősen forgatja a szemeit és magában minden jót kíván a hivatlan vendégnek, aki pofátlanul még a kosarába is belemászik,úgy döntött, hogy inkább felmegy mamihoz az emeletre, nem marad lenn ezzel a két büdösbogárral. El is húzott ezerrel. Aztán felültek mellém az ülőgarnitúrára egy kis szeretgetés következett. Micsoda érzés!!! Az egyik úgy puszilgat,mint a koldus a forintot, a másik meg azt sem tudja, hogyan bújjon a válladhoz. Aztán Zizi repdesni kezdett, hát ez elég gatyás dolog. Mint a fiatal madarak, most még nagy kedvvel repül. Amikor Csib hozzám került, már mnásfél éves volt, túl ezen a repdesős, kamikaze koron. Igaz, hogy vágva a szárnya, de most már azért tudna repülni, ha akarna. Eszébe sem jut, jobban szereti, ha a vállamon ülve jön velem mindenhová. Legfeljebb, ha a kaliton ül és helyet akar változtatni, elkezd hívni, ha odamegyek, feltelepszik a vállamra és én, mint hűséges alattvaló, megpróbálom kitalálni, hogy vajon hová is akar menni.Aztán odaszállítom vagy csak elmolyol a vállamon. Zizi úgy repked, mint a vadászgép, nagy előszeretettel landolva mizopapa fején, akinek viszont sajnos elég kevés már a haja és igen nyűgös mikor az éles kis papeszkörmök végigszántják a fejbőrét a landoláskor. Ezért aztán, ha látja, hogy Zizi felveszi a harcipapagáj pózt és csíkot húzva közelít a fejéhez, többnyire lehajol, a kiscsaj meg ezerrel elhúz a feje felett. Csibi bölcsen üldögél a vállamon és arra gondolhat, hogy : Hová ez a sietség, repdesésé?? Ő inkább odabújik hozzám és játszogatunk. Na játszani már Zizi is nagyon tud. Az egész játékarzenál ki van téve az ágyra és ő, ahogy azt az ember egy kis sapis harcostól elvárja, szép sorjában megverekszik mindenkivel!!! Általában utoljára hagyja Pinokkiót, húzza-vonja, még az ágyról is lelógatja a bestét, aztán boldogságos fejjel két vállra fekteti. Majd délután fel is teszem Pinokkió alias a galád ellenség legyőzésének képeit.
Reggel a szokásos, kakizás a játszótéren, aztán felülnek a vállamra és együtt megcsináljuk a reggelijüket (már két napja elkések reggelente, mert olyan nehéz ott hagyni őket!!:-). Ja és ma kaptak egy kis mézet a gyümire, de Zizi olyan dícséretes buzgalommal nyaldosta a mézet az üvegről, hogy majdnem belecsúszott a vállamról!!!
Ja és már egy rúdon esznek, Csib nem zargatja el a kajától, kivehetem a többi 145 etetőt és itatót a kalitból. Hát ez így tök jó!!!!!!!!!!!!:-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése