Hétvége

Ritkábban blogolok, nem mintha nem lenne mit, csak valahogyan már nekem ciki ez a sok elégedett írás. Tényleg úgy érzem néha, hogy már a hócsukája teli mindenkinek ezektől a mintapapagájoktól. Pedig hát ilyenek, nyilván ebben nekünk is részünk van, hiszen nyugodtan és csendesen élünk, nem üvöltözünk és nem piszkáljuk őket ha kell ha nem. Igyekszem minden nap kiengedni mindegyiket, de bizony néha becsúszik, hogy későn érek, ilyenkor a kicsik már rendszerint alszanak és akkor csak a 2 nagy jön ki. Megtanultak békében éldegélni egymás mellett, az esti máriatövismag evés után többnyire felülnek a nappali boingjára és ott szépen, csendben eltollászkodnak, olyan csendben vannak, hogy volt már amikor 10 órakor a papa szólt, hogy "Azokat a szegény madarakat nem kéne eltenni aludni, mert már fenn húzzák a lóbőrt?!" és gyorsan szaladtam velük a kalitba.:-) Azért nem mindig ilyen idilli a kép, van hogy Sámsont elkapja a hangya és elkezdi szekálni Mózest, időnként le is löki a helyéről, de ezekbe a vitákba én nem szólok bele, csak ha nagyon goromba, de ez eddig egyszer fordult csak elő, hogy Mózi púpját bántotta, nyilván teljesen tisztába van vele hogy a kicsi nem százas, akkor kapott is egy kis sallert, pusztán csak miheztartás végett és úgy tűnik, megértette, hogy azért vannak határok.

Hétvégén megint tanultam valamit a zöld fiúkról. Megjött a jó idő és én ilyenkor kitolom a kalitokat a teraszra ahol napozhatnak, nézegethetnek kedvükre. Tanulságos hétvége volt a mostani. Először is még mindig ott tartunk, hogy a két kicsit sajnos max. 1 órára tudom csak kitenni, ha nem akarom hogy a jó szomszédok kaszával-kapával jöjjenek ellenünk. Sajnos ők olyanok, hogy ha meglebben egy levél, arra száll egy madár vagy Uram bocsá valami vérdarázs vagy méhecske, légy, ilyesmi, azonnal fülsértő üvöltésben törnek ki, de nem csak ezektől, még a repülő látványa is felzaklatja őket. Nyilván nem várhatom el a környezetemtől hogy tolerálják egész nap ezt a rémületes vonyítást, ezért aztán ők 1 óra múlva szépen becuccolnak a hálóba, odatolom őket az ablak elé és kriptai csendben eljátszogatnak. Papa szerint, aki néha rosszmájú, azért vannak el ilyen jól, mert azt hiszik, hogy a zöld fiúk már vissza sem mennek és övék lesz az egész szoba.:-)
A zöldek pedig szépen kinn mókolnak, aztán kb. 2 óra magasságában ők is mennek be, mert ilyenkor délután szoktak szunyálni egy kicsit, lesötétítem a szobát aztán elpihengetnek 4-5 óráig (azért mondjuk ki, nekik is vannak rigolyáik:-DD), aztán viszont már ajtó-ablak becsuk és jön kifelé az egész banda.

Most a hétvégén is kitoltam őket kalitostul, a terasz közlekedő folyosójára, ott kilátnak at utcára, nézegetik az embereket, füttyögnek egyet-egyet, de abszolut viselhetős a hangjuk, én még szeretem is hallgatni, ahogyan motyorásznak magukban. Aztán megérkeztek az unokák és az anyukájuk. Kimentünk velük is a terasz széles részére, kinyitottuk a homokozót, Rebeka benne ült és játszott, Lacuska meg szokott módon, erősen ráfókuszálva, hogy mit lehet rendetlenkedni, hol a kaktuszt támadta meg, hol a cserepekből evett egy kis virágföldet, de mindent elkövetett, hogy egy pillanatra se unatkozzunk.:-) Hát egy egészséges 11 hónapos kisfiú már csak ilyen. Aztán kezdődött a bonyodalom. Sámson egyszer csak elkezdett varjút megszégyenítő hangon és hangerővek iszonyat károgni. Nem is értettük a dolgot, ilyen még nem volt. Mami rögtön odament, beszélt neki, akkor abbahagyta de aztán ezerrel folytatta. Gondoltam, hátha Mózes idegesíti (bár eddig sosem idegesítette) ezért eltoltam mellőle, még távolabb a gyerekektől. A válasz sem késett, még jobban üvöltött. És akkor leesett a fatantusz...... Szépen megfogtam a kalitját, be az előszobába, át a nappalin, ki a teraszajtón és kitoltam a terasznak arra a részére ahol a gyerekek játszottak, a másik felére pedig Mózest húztuk, ami azért is jó volt, mert a nagy kalittól Lacus nem tudott letélakkolni a lépcső felé. Onnan aztán idilli nyugalom lett, a zöld fiúk lógtak a kalitok oldalán és a gyerekeket figyelték. Rebeka még az almáját is megosztotta velük, ők meg elégedett fejjel nézegették a kicsiket. Ez volt hát a baj...... nem látta a gyerekeket, sőt még jó messzire is eltoltam tőlük.:-))))))

Délben Rebeka kinn ebédelt a kisasztalán a madarak között, később elment aludni. De nem egyedül, a fiúk újra kezdték a hangicsálást, hát betoltam őket is a hálóba, ahol Rebi aludni szokott. Jó 2 órát aludt, a madarak kriptai csendben pihengettek vele együtt, még egy nyikkanás sem volt, a nagypofájú sapisok is néma csendben vigyázták a kislány álmát.

Hát ennyi a történet, megint okosabbak lettünk valamivel, ezentúl odafigyelünk rá, hogy mind egy kupacban legyenek, madár és gyerek, mert akkor mindenki elégedett és jól érzi magát. Azt hiszem ezek a nemes srácok nagyon jó fej madarak, mostanra már Mózes is ,aki gyárilag inkább csak velem szeret lenni, ugyanúgy mászik a kalit oldalához, hogy kivegye Rebeka kezéből az almát. Nem csapkod, nem morog hanem óvatosan nyúl oda a kislány kezéhez.

Ja és még valami. Rebeka szokása, mivel még nem nagyon beszél, hogy "igen" helyett azt mondja: "Ahaaa". Ma reggel hallgattuk Sámson hajnali monológját, egyszer csak rákezdett: "Ahhhaaa, ahaaaaa" :-DDDDDDDDD

Az a jó, hogy a napokban magamat kergetem, mert így nem tudok afölött siránkozni, hogy mikor lesz már péntek!!!!!:-)))

A fenti képeken látható tollatlan kismajmok őrzésével vagyok elfoglalva, teszem ezt teljes gyönyörrel, odaadással és szeretettel, mert ez a két kis majom valami tünemény!!!! Ők mindig mosolyognak, jókedvűek, barátságosak, igen nagy szerencsém van, de ez nem az én érdemem, sokkal inkább az anyukájuké, aki tényleg nagy szeretettel és odafigyeléssel neveli őket!!!

IV. László lázas elszántsággal igyekszik Sámson csörgőjét benyomni a szájába.

Szóval:

2

Sámson

Mióta Rebeka gyakrabban jön hozzánk, Sámson szótára az "egekbe szökik"!!!!:-))

Vékony kis gyerekhangon beszél és mindent megtanult már Rebekától!!! Olyan kíválóan tudja Rebi hangján ordítani, hogy "mama", hogy sokszor bemegyek a csőbe és a szobában keresem a kislányt, pedig ő fenn játszik Katussal az emeleten. Tud rebiül sírni, nevetni, halandzsázni, szóval nagyon édes...... de a legjobb mégis a "kaka". Hát ez nem az, amire gondoltok, hanem Rebeka nem tudja tisztán kimondani még, hogy Kata, helyette használja a Kaka-t. Katus a falra mászik tőle.... :-))) Hát még így, hogy Sámson is időnként elkurjantja magát, a multkor már mérgében nem tudott mit mondani, odaállt a nagy zőőd madár elé és közölte vele: "Na, téged sem az eszedért szeretünk!":-)) Hogy mentsem a menthetőt, mondtam neki, hogy nem is azt mondja, hogy kaka, hanem vaa-vaa, Rebeka így hívja Dánielt. :-))

Ma viszem Sámit kontrollra délután Molnár dokihoz. Szorítsatok, hogy jó legyen a májvizsgálata!!!!

Szombati szuperbuli...............

Eléggé ránk jár a rúd az utóbbi időben. A gondok között azonban előfordul, hogy az ember olyan szuperszombatokat is eltölthet, mint ez a mostani volt. Nem volt ez papagájos buli, arra mostanában nem nagyon volt időm, inkább baráti összejövetel jó kis dumcsival. Bouték többször voltak már nálunk. Régebben is megkértem, hogy jöjjenek el hozzánk és készítsen a madarakról képeket, ebből született a gyönyörű karácsonyi sorozata, ahol még Zizikém is velünk volt. Aztán párszor együtt is voltunk Kygáéknál, Katit lenyűgözte, mennyire jól bánik Bout a madarakkal, nagyon érti a nyelvüket, Bumika alig várta hogy a kezére ugorjon, gyönyörűen eljátszott vele, eszébe sem jutott csípkedni, ahogyan engem meg Katit szokta. Ezért is kértük meg, hogy segítsen nekünk a két kis varangyost összerakni, hátha lesz egy pár belőlük és boldogan élnek majd.......

Szóval szombaton délután jöttek, hozták magukkal Kati barátnőmet is, Rebeka pedig már reggel óta nálunk volt. Mostanában, mióta Lacuska megszületett előfordult, hogy a játszótéren verekedni kezdett és olyan írigy hogy csuda. Csongival viszont nagyon jól el voltak, Rebeka állandóan ott loholt a "nagyfiú" mögött, mint a hűséges csatlós. Csongor viszont énekelt neki és verset is mondott, amit a kiscsajszi vastapssal jutalmazott. Tüneményesek voltak!!!!!! A madarak is kinn voltak, persze jól lelakatolt kalitokban, úgyhogy Sámson is egészen megszokta már, hogy számára idegenek vannak nálunk, mikorra bementünk.

Mi pedig nagyon jókat beszélgettünk. Tulajdonképpen az a legjobb az egészben, hogy bármiről el tudunk beszélgetni, szinte repül az idő, mikor itt vannak. Természetesen a végén fotózás következett, ezért aztán be is vonultunk a madarakkal együtt a nappaliba. Ott aztán Csibészke végre teljesen kibontakozhatott, mivel ő rendkívül szereti a gyerekeket. A végén BékiPeti feltette Csongi vállára, akkor készültek azok a képek, amikből a kedvenceimet most felraktam. Nem a más tollával akarok ékeskedni, ezeket a képeket sem én csináltam, de tegnap legalább 10x megnéztem, annyira bájos, ahogyan szinte együtt kacagnak Csibészkével. Ez Csibi lételeme, ha rajta múlna bizony erőst kibírná, hogy Csongi jöjjön minden nap. Imádja a gyerekeket, imádja ha sokan vagyunk, jövés-menés van. Őt egy cseppet sem zavarja, ha a ott ugrabugrálnak mellette, ha Ági barátnőmék jönnek, akkor is nagyon elégedett fejjel játszik a gyerekekkel!! Csodák csodája, Sámson sem volt olyan elutasító, mint általában lenni szokott. (Mióta elveszett és megkerült, valahogyan nem olyan ideges, ha valaki hozzá akar nyúlni.) Csongival barátságos volt, hiszen a gyerekeket ő is szereti, viszont általában eléggé morózus az idegenekkel. A múltkor, mikor Sipirc volt nálunk, el kellett egy kis időnek telnie, mire hagyta, hogy a vállára ültesse, viszont a végén már simán elfogadta a szájából a kaját. Most is simulékonyabb volt, mint rendesen. Remélem, jó sok fotó készült!!!! Alig várom, hogy Bout is feltegye a képeit és kigyönyörködhessem magam bennük.

Viszont halkan megjegyzem, hogy ez a kis kópé Csibészke tegnap egész nap úgy ordított, mint egy sakálfalka. Az a gyanum, Csongort követelte volna vissza magának, hogy játszhasson vele és ugrabugráljon rajta........ hát majd legközelebb, mert kértem is Boutékat, hogy ha lehet, találkozzunk kissé gyakrabban......:-))

IV. László

Tegnap érkezett haza. Nem voltunk ott, csak a szülők elbeszélése alapján tudjuk a dolgokat elképzelni. Eleddig semmiféle nagyobb probléma nem volt az újszülött érkezésével. Rebeka érdeklődve nézegette, megsimogatta aztán mikor már elunta, hogy az anyukája nem tud vele foglalkozni, szépen megütögette a kiságyra terített pelenkát, hogy most már tegyék oda vissza. Még nem igazán érti, hogy került oda és meddig marad. Estefelé aztán átmentünk egy röpke félórás látogatásra, átvittük a mosott-vasalt ruhát, megbeszéltük a mai menüt, amit majd Katus szállít át a délelőtt folyamán. A röpke látogatásból 2 óra hossza lett, mert amikor el akartunk haza indulni, mindig felmerült valami fontos dolog, amit aztán még megbeszéltünk. És igen, az apró kisbaba valóban a család IV. Lászlója, hiszen a dédnagypapája is László volt, az üknagypapa viszont a nándorfehérvári győző után a János nevet kapta. IV. László igen apró, de formás uralkodó. Látni még ugyan nem lát, mégis a fejét állandóan Rebeka felé fordítja, őt akarja "látni" és hallani. Melinda apukája szerint annyira jól sikerült ez a Hunyadi-projekt, hogy most már hozzáláthatnak az egész dinasztia legyártásához, mert kellene még egy Mátyás és egy János is!!!!:-)) Vicces..... no Melinda szerint nem annyira!!!!:-))

Így aztán a tegnapi Sámi-Csibi-Mizo ugrabugra elmaradt. Helyette Sámson a főzés szüneteiben, mikor Ágit és Katit hívtam, nemes egyszerűséggel felfeküdt a mellkasomra, jó erősen kapaszkodva és ott szunyókált, vagy a püspökét felnyomva a fejét hajtotta a nyakamhoz és nyafizva nógatott hogy simigéljem már, mert ami jár az jár. Neki is. Csib ezzel szemben megvárta, míg Sámi 1/2 10-kor elmegy alunni, aztán "kiszólt" a kalitjából, hogy mivanmáááá és amikor kivettem, elhelyezkedett a vállamon és még vagy egy órát együtt intéztük a főzés végét, pakolászást, mosogatást, aztán mikor már jól meg is etetett, akkor szépen becuccolt ő is aludni.

Tanulságos nap volt a tegnapi. Meg olyan boldogságosbömbölősfelszabadult. Mikor kiderült a dolog, hogy Zombika lány, hát beszéltem Timikével, aki hihetetlenül gálánsan felajánlotta, hogy legyen a kisalkesz Ágiéké, Zoli is biztosan így gondolja. Már ettől is meghatódtam, hiszen nagy dolog ez a mai világban, mikor valakik ilyen nagylelkűen félre tudják tenni az önös érdekeiket mások javára. Aztán beszéltem Ágival, aki el is pityeregte magát örömében, úgyhogy mire Kati barátnémat is felhívtam, hogy beszámoljak neki, hogyan alakultak a dolgok, bizony már rendesen bőgtem én is a telefonba, hát Katinak sem kellett több, ő is olyan lágyszívű és érzékeny teremtés, úgyhogy jól ki is sirdogáltuk magunkat, hogy bizony, akármilyen mocskos és önző ez a világ, hát vannak még benne csupaszív emberek, Timi és Zoli biztosan azok.

Aztán meg már örömünkben sírtunk, hogy a dolgok ilyen jól elrendeződtek!!!! Most már csak Zombikának kell összeszednie magát és elkezdeni az önálló evést, hogy hazakerüljön a gyönyörűséges sorpalota kettes lakásába és elfoglalja méltó helyét a Mágnyes-családban!!!!:-)))

Hírecskék...

Azért a fiúkról is írok egy keveset.....:-) Nagyon bejött nekik az új játszótér, amit Józsi átalakított. Jó maszív lett, lehet bátran tologatni, kíválóan tisztítható az alsó tepsi és nem utolsó sorban - köszönhetően a villás ülőrúdnak - jól el tudnak különülni, ha mindketten rajta ülnek. Azért Sámi, a kis kópé megviccelte Csibészkét. Sámson ült felül és egyszer gondolt egyet, kinyitotta a szárnyait, mint egy denevér (a nemesnek különösen nagy szárnya van, a felnőttek szárnyfesztávja a 70 cm-t is elérheti) és hirtelen rákiabált Csibészkére, hogy "Húúúúú!" . Szegény Csibikém úgy megijedt, üvöltött egy nagyot és mint akit puskából lőttek ki elrepült az előszoba felé, pedig igen utál repkedni, úgy szedtem onnan össze, olyan slunggal repült, hogy mikor lelandolt még vagy fél métert csúszott előre. Jól össze is szidtam a nagyot és bezsuppoltam a kalitba. De azért ha megteheti, hogy lök egyet Csibin, hát meg is teszi, hiába no, a legszebb öröm a káröröm, de azért ha észreveszem, akkor többnyire Csibi az aki utoljára nevet!!!!:-)

Igaziból féltékenyek is egymásra, különösen Sámson tud dührohamokat kapni, ha látja hogy Csibi ül rajtam. Viszont a durvaságot írmagjában elfolytom, mehet be a büntikalitba és marad egyedül a szobában. Olyankor először mérgében nekiesik a magostálnak és a szélrózsa minden irányába szétszorja morogva, dühöngve a magokat, aztán többnyire lehiggad és megint a régi lesz. Érdekes módon azonban a kishullámosokat egyikük sem akarja bántani. Az egy próbálkozása Sáminak volt még az elején, mikor azt hitte a vacsit tálaltam fel neki. A kicsik sem félnek tőlük, ha mind a 4 a konyhában van, akkor is mondják a magukét, talán az elején hallgattak el rémülten, ha a nagyobbak is ott voltak, azóta nem nagyon foglalkoznak velük.

A legnagyobb zsuga pedig ha Rebeka ott van. Ebédnél a nagyok is kapnak kis tálban levest vagy főzeléket, mert különben sóbálvánnyá merevedve vagy éppen lelógva kalitról, bárhonnan, lesik, hogy mi lehet az a csudálatos és mennyei manna amit Rebeka eszik és átszellemült fejjel falják, ha pedig dinnye a menu és gyakran az, akkor ahogyan a magokat kiszedem a kislány dinnyéjéből, vágok még hozzá egy kis húst és ők is kapnak belőle uzsonnára, alul pedig Dániel ül és ha valaki elpottyant egy falatkát is azonnal felporszívózza, teljesen mindegy hogy gyümölcs, mag vagy egy kis kenyér.

Eljött a 40. hét ..................

Nagyon gyorsan eltelt a 9 hónap és bizony a napokban már másodjára nagymama leszek. A kicsinek nem tudjuk a nemét, meglepetés lesz, a szülők nem is tudakolták meg a jó doktortól. Ezért aztán magunk között csak "újgyerek"-nek nevezzük a papával és már nagyon várjuk.Nem is gondolok bele, mi történik, ha fiúcska lesz, a két nagypapa majd ölre megy, hogy a kicsi milyen drukker legyen, hiszen nálunk elkötelezett futballdrukkerek a nagypapák, nekik még megadatott az az érzés, amikor igazi meccseket lehetett látni a stadionokban és nem azzal szórakoztak a drukkerek, hogy az ellenség szurkolóit laposra verjék!!!:-(
Azt gondolom, az első időben azért nem lesz ez kispályás az anyukájuk számára, de ismervén a hihetetlen türelmét és szeretetét, nem okoz majd gondot. Meg hát ott vagyunk körülötte elegen, hogy segítsünk, amit csak tudunk. Rebeka lassan elkezd beszélni, már kíválóan kiabálja, hogy "Mama, gyere!" És kedves, mosolyog állandóan, jó hosszú sétákra megyünk, a korához képest simán legyalogol még nagyobb gyerekeket is. Okos, értelmes és noha még most kezd csak beszélni, mindent megmutat és megért. Van egy fura nevetése, hasonló a Télapó Ho-ho-ho-hóóó!! hangjára, csak ő "a" betüvel mondja, olyan aranyosan csinálja, hogy a felnöttek is elkezdenek nevetni tőle. Ez az a hang, amit Sámson fél nap alatt eltanult és a mai napig teljesen időzítve használja. A múltkor Csibészke rendetlenkedett és a papa rászólt, hogy fejezze be, mert beleteszi a levesbe, mire Sámi: Ha-ha-ha-haaaaa!!!!! Papa szerint értette és értékelte a humorát.
Ezeket most csak azért írom le, hogy ha hosszabb időre eltünnék, ne lepődjön meg senki. Rebeka, amíg az anyukája kórházban lesz az újgyerekkel, hozzánk költözik és a két tollas gonosztevővel együtt éldegél. Nekem is vigyáznom kell, mert bizony a két gazfickó is igen féltékeny egymásra, ha Rebekáról van szó és nem lehet senkit kihagyni a játékból, mert a másik azonnal elkezdi a farkát csípkedni és kötözködni.

Az első szó.......:-))

Hát ezt is megértük! Magamban már titokban arra gondoltam, sosem fog megszólalni. Kicsit irigy is voltam Sipikére, hogy ugye Zeusznak már több szóból álló szótára van. De a kedvessége, a cica természete teljesen ellensúlyozta ezt. Esténként, ahogyan befekszik a nyakam alá és nyafogva, motyogva bealtatja magát, hát az valami csuda. Aztán mikor már vinném aludni, egészen összerezzen, annyira mélyen bealszik és a tetejében papagájhoz nem méltó módon hasal!!!:-)) Oldalt pedig kidugja a két kis pilincka lábát, hogy azt is simogassam. Teljesen hedonista madár!!!:-))

Aztán tegnap megtörtént a csoda! Estefelé a nappaliban pakolásztam, Sámson a kalitban a fityefán üldögélt, ott különösen sokszor van indittatása hogy beszélgessen. Szépen, magában, tőlünk elfordulva, úgy hiszi ha ő sem lát akkor mi sem őt. A nagy motyogás közepette egyszer csak azt hallom: Kukucccs! Kicsit pöszén, kicsit furcsán, de kukucs volt az a javából, félreérthetetlenül!!!!:-))))))))))) Nem mentem oda, csak az ülőgarnitúrán ülve bíztatgattam, hogy okos madár, okos fiú!!!!:-))) Aztán újra mondta, Csibi pedig a szomszédban, talán elirigyelve, hogy Sámsont bíztatgatom, elkezdte a plüsskacsa hangját nyomni. Nem olyan szépen és tisztán , mint a nagy, de abszolut felismerhető és érthető volt a Háp-háp-háp!!!:-)))))))))))) A sapis nem nagyon beszél, legalább is az én fülem nem érti a hangjait, drága Zizikém tudta nagyon szépen, tisztán kimondani, hogy Csibi, de az én sapisaim inkább hangokat utánoznak. Érdekes módon Csibi is csak most kezdte el a hápogást, pedig ez a kacsa már vagy egy éve megvan neki és eddig totál hidegen hagyta. Nem merem azt mondani, hogy Sámsontól irigyelte a dicséretet, de nem tenném a kezem a tűzbe, hogy nem ez az igazság.

Aztán más is történt. Tudjátok, hogy ha én otthon vagyok, akkor a két büdösbogár mindig szabadon van. Ahogyan hazaérek nyitom a kalitajtókat és jöhetnek ki randalírozni. Tegnap is így történt, aztán mami valamiért kihívott a teraszra, ott hagytam őket, éppen a helyükön molyoltak. Mire visszaértem, Csib átrepült Sámi kalitjának nyitott ajtajára, a feje felett ült a kalit tulajdonosa és éppen lefelé hajolt, hogy elkezdjen a betolakodóval kardozni. Rájuk is szóltam, de mindenképpen jó jelnek vettem a közeledést, tekintve, hogy kettejük közül Csibészke az agresszívebb, most mégsem ő kezdte volna a verekedést, Sámson hajolt le, hogy elkapja Csib csőrét. No szóval alakulnak a dolgok, talán a Rebekával való játék is közelebb hozzá őket egymáshoz és főképpen az a tény, hogy gyakorlatilag ha tetszik nekik, ha nem, kénytelenek egymással összeszokni, hiszen a dolgok jelen állása szerint ők lesznek egymás társasága még hosszú évekig.

A hétvégi történésekből megosztanám veletek a kukoricázás tényét. :-))) Rebeka imádja a főtt kukoricát, de pont így van ezzel Sámson és Csibi is. Rebi az etetőszékében ült, Sámi a vállamon és ahogyan kibökte mit is eszeget a kislány, mint a mesében a farkas és a malacka, egyre közelebb totyorgott a kislányhoz, a végén már éppen az etetőszék lapjának a szélén kucorgott és élénken érdeklődött a kukorica iránt. Rebeka pedig megfogta az apró kezeivel a kukoricaszemeket és nem éppen szívbajosan odatartotta a nagy csőr elé, hát a levegőm is elakadt, nem mertem rászólni, nehogy még jól meg is ijesszem, hanem mint macska, ugrásra készen figyeltem, nehogy valami baj legyen. Felesleges volt, a hatalmas sárga csőr úgy vette el a kislány kezéből a kukoricát, mintha hímes tojás lett volna, Rebi pedig elégedetten, átszellemült képet vágva, szépen, folyamatosan adogatta a kukoricát Sámsonnak. Aztán odavettem Csibit is, mert addig ő a kaliton üldigélt, de roppant módon zokon vette, hogy kimarad az etetésből. Csib viszont nem az a félénk, visszafogott típus, azonnal odarongyolt a tányérhoz és amolyan selbstbedienung stílusban nekiállt az evésnek. Később Sámson még Rebeka joghurtos dobozát is kinyaligálta, mert azt is igen szereti. Összeségében el kell ismerjem, hogy a kislány jelenléte bizony nagyon jó hatással van a fiúkra, kifejezetten vágynak rá, hogy a közelében legyenek, hogy játsszon velük és csak remélni tudom, hogy ez még sokáig így marad!!!!:-)))

Na ettől a pillanattól valamiféle vészhelyzet lép életbe. Melinda, a menyem lassan belép a terhesség utolsó hónapjába. A hasa eszméletlen méreteket ölt, mint aki legalább két dinnyét nyelt le és szépen vándorol lefelé, hozzáteszem hogy még a dereka is fájogat néha, tipikusan úgy, ahogyan akkor fáj, ha a medence tágulni kezd. Nem egy nyafogós lány, de most bizony egyre nehezebben tud mozogni, lassabban és tegyük hozzá, egy 20 hónapos baba lóg rajta napszámra. Melinda olyan igazi anyuka, hihetetlen türelemmel és szeretettel foglalkozik Rebekával, most mégis úgy érzem oda kell hatnom. Hogy hová??? Hát hogy kicsit többet pihenjen, ne a gyerek után rohangáljon, szóval kíméljük őt ahol tudjuk. Tegnap a papával meg is beszéltük a dolgot és a kezünkbe vettük az irányítást. Hétvégén Rebeka mindkét napot nálunk fogja tölteni, hadd pihenjen az anyukája. És hogy még véletlenül se jusson eszébe otthon sürögni-forogni, ezért a másik babának előkészített 2 zsákot is elhozzuk, kimosom és kivasalom, aztán bekerül a szekrénykébe és várja a gazdáját. Remélem, kicsit azért jobb idő lesz, majd kimegyünk homokozni is a teraszra, oda aztán kijöhet a két ganaj papagáj is és rendetlenkedhetnek a kalitjaikban. Oda akarom kiteregetni a kisruhákat is, hamar megszárad és amíg Rebeka alszik ebéd után addig be is vasalom. És ettől a héttől én főzők rájuk, majd szépen elviszik a kajákat haza és akkor azzal sem leszen gond. Megy ez a dolog, csak ki kell találni, hogyan legyen!!!!

Jobban kedvelném a dolgokat, ha a nap legalább 36 órából állna és nyilván akkor sokkal több időm lenne írni is. A unoka-pásztorkodás sűrű program lett az életünkben, tekintve hogy eleddig egyszem unokánk imád nálunk lenni. A héten is itt volt szombaton és vasárnap is. A világon semmi gondunk nincs vele, leszámítva hogy reggeltől estig lefoglalja az embert, de hát ez így természetes, egy 20 hónapos babával még kell játszani, illetve meg kell tanítani játszani, hogy később majd egyedül is elfoglalja magát. Na de hát mi nem ketten játszunk együtt, hanem minimum négyen, hiszen ott van mellé még két tollas is, akik szintén kikövetelik maguknak, hogy velünk játszhassanak. Ékes példa erre Csibészke szombati hisztije. A hálóban, az ágyon játszottunk, Rebi, én, Sámson a vállamon. A játék az volt, hogy Rebi különféle színű karikákat nyújtott Sámsonnak, aki óvatosan elvette a kezéből, kicsit megforgatta-megrágicsálta, aztán ledobta és jöhetett a másik. Csib az ágy végénél üldögélt és kétpercenként felháborodottan rikkantott egyet. Hát egy darabig hallgattuk, de már bizony mindenkinek az agyára ment az éles hang, odanyúltam hát és ő azonnal ráült az ujjamra. Odavettem magamhoz és akkor elkezdett nyúlni a nyaka, mint a giliszta, egyenest Rebeka felé és Ő akarta elvenni a kezéből a játékot! Tiszta sor, az írigy kis ganyé akart játszani Rebekával, nehogymá csak Sámi játszhasson vele.
Úgyhogy váltottunk, innen Csibészke vette el a karikát, aztán olyan bugajakabos fejrándítással eldobta, Rebeka szaladt és visszahozta aztán kezdték előlről! Ezenközben a nagy zöld madár ült az ágy végén és ha Rebeka kacagni kezdett vagy magyarázott valamit halandzsanyelven, akkor ő is azonnal utánozta.
Csibi kifejezetten szereti a gyerekeket. Már többször is megfigyeltük, tavaly, mikor Békipeti kisfiával puszizkodtak, szóval már akkor is látszott, hogy nemhogy nem idegesítik őt a kicsik, hanem kifejezetten keresi a társaságukat.

De jó kis hétvége volt, csak olyan gyorsan elrepült.....

Szombaton kedves barátaink, Lolcsi a kékhomlokú amazon gazdái látogattak hozzánk. Ritkán találkozunk, lévén ők szerencsiek, viszont nagyon szeretünk beszélgetni és igazán jól érezzük magunkat velük. Hűtőmágnes gyüjteményem is gyarapodott egy echte japán mágnessel, hát ez most egy egészen különleges darab lesz, az izraeli mellé tettem, jól elférnek ott egymás mellett. A hűtő oldalán egyenlőség van, ez egyiptomi mágnes sem tiltakozik a többiek ellen!!!!:-))

Az egész három napos ünnep-pihenésből kiemelném a vasárnapot. Akkor ugyanis a Mackáék-Mágnyesék-Mizóék csapat közösen kirándult, ami egészen fantasztikusan jól sikeredett. Mezőőréknél voltunk Zákányszéken. Már hetekkel ezelőtt leleveleztük, nagyon kedvesek voltak, sőt Sanyi még azt is elárulta, hogy ugyan Timike névnapja van, de mi azért menjünk nyugodtan, szívesen látnak. Hát az hogy szívesen, no az egy enyhe kifejezés. Megbeszéltük a többiekkel, hogy azért a névnap miatt nem fogunk ott sokat lábatlankodni, jól megnézzük a madarakat, négylábúakat és aztán uzsgyi, had pihenjenek és ünnepeljenek. Szóval ember tervez, Isten végez. Jól körbejártunk mindent, megkérdeztünk ezer dolgot. Aztán Macka oldalba bökött és megjegyezte, hogy Sanyi olyan, mint a kétlábon járó lexikon, eszméletlenül sokat tud a madarakról, kapásból és csípőből válaszol a legkomplikáltabb kérdésekre is és teszi mindezt mindenféle nagyképűség (pedig erőst lenne mire) és lenézés nélkül. El tudom képzelni, hogy ha a legbugyutább ember kérdez tőlük, alaposan válaszolnak, legfeljebb ha nem tartják alakalmasnak arra, hogy madarat tartson, akkor sebesen le is beszélik róla. Megcsodáltuk a madarakat. Én magam a nappapagájnál töltöttem huzamosabb időt, egyszerűen nem tudtam betelni a színeivel. Csak hát a hangja....... ha ezt hozzá adom az otthoni két kis dulimanóhoz, esetleg a négyzetre emelem, mikor izgatottabbak, na akkor biztosan lenne ebből nemzedéki ellentét a másodszülöttem és köztem!!!!!!! Az a baj, hogy ha én otthon vagyok, akkor az állapotok teljesen normálisak, mindenki jól elvan, persze először rajtam, aztán ha kitombolták magukat, akkor visszamennek a kalitjátszóterére és onnan a dolog rendben van, a Sámsongyerek telepszik rám, de ha nem vagyok otthon, na akkor időnként elszabadul a pokol!!!!!

Visszatérve, nagyon tetszettek még a kínák, gyönyörű kék szemekkel és szemmel láthatóan barátságos viselkedéssel. Bár elég szigorú a nézésük, mégis megdobogtatták a szívemet. Aztán a sziklák, nekik is egészen különlegesen szép a szemük, viszont amikor csak úgy a móka kedvéért kissé kiengedték a hangjukat, hát tiszteletem azoknak, akik lakásban tartják. Hozzájuk képest Zizi a legjobb formájában is csak olyan csendes kisnyúl.

Szóval mindent láttunk, nutriababákat, törpe kecskéket és csodálatos színű fácánokat (itt a himalája fácán tetszett nagyon) de a többi is egyszerűen valahogy olyan színekben és mintákban pompázott, hogy az télleg leírhatatlan. Na és a mókuli!!!! Ahogy ott ugrált mellettünk minden félelem nélkül, hát abban a pillanatban úgy érezted, hogy na egy ilyen is nagyon kéne.......-))))))) Jaj és hát nem is mondtam a ludakat, utoljára egyik nagy kedvencem a "Nils Holgersson csodálatos utazásai"-ban találkoztam ilyen gyönyörű hattyúlúddal!!!!! El ia határoztam, hogy megveszem Rebekának a könyvet, én nagyon szerettem, hátha ő is fogja. Szóval mesélhetném ezt itt álló nap, még akkor sem közelíteném meg a valóságot!!!! És még akkor is kimaradna valami: hát nem írtam a Vattacukiról, Cook kapitányról, édeskedves, gyönyörű és végtelenül aranyos madár. Aztán a lóricsapat!!! Az egyikük, valószínűleg előző gazdájánál kissé rendetlenkedős típusú volt, mert többször emlegette a "szarházi" kifejezést!!!!:-))) Szóval lehetne erről még hosszú ideig mesélni. Mikor már mindent legalább 6x megnéztünk, indulni akartunk tovább, de Sanyi szólt, hogy el ne induljunk, Timi készített egy kis harapnivalót, megbántódna ha nem fogadnánk el. Hát a "kis" harapnivaló grillen sült aprópecsenye volt, gombával és hagymával, valami mennyei, hozzá rizs és még finom házi muflont is kaptunk. No meg jóféle vereset, már aki ihatott, én Ági barátnémmal meg is kóstolgattam, persze csak az egészség miatt, meg az íze kedviért!!!!!:-)))))))))))))))))))))))) És nagyon jót beszélgettünk. Házigazdáink hihetetlenül harmonikus pár, igen jó humorral megáldva, úgyhogy hatalmasan egészségeseket is röhögtünk közben!!!!! Hamar elszaladt az idő, így kora délután elindultunk hazafelé, mert mégiscsak munkanap lesz a hétfő és ők is mennek dolgozni, meg persze mi is.
Azért még benéztünk Szegedre, igaz csak egy rövid időre, aztán hajrá haza!
Hamar értünk, aztán csak gyorsan kipakoltunk. Jöttek a gyerekeink és Rebeka, aki így először jött a lábán a anyák napját köszönteni. Tüneményes ez a kislány. Szépen elkotorászott körülöttünk, aztán kiültünk vacsorázni a konyhába. No akkor esett meg a csoda: Sámson, aki addig a vállamon ült, szépen lemászott a karomra és odacuccolt egyenesen Rebeka tányérja elé és érdeklődve leste a vacsora tárgyát. Adtunk neki is egy falatkát, azt ott szépen Rebeka mellett meg is eszegette és közben érdeklődve figyelte a kislányt. Jó móka volt, Rebinek tetszett a szép zöld madár, ő is figyelte Sámsont. Később az apukája megkérdezte tőle: "Rebeka, hol van Sámson?" Mire a kislány futólépésben szaladt Sámsonhoz és a csepp ujjával mutogatta, hogy hát ott ül!!!!

És most most mások tollaival ékeskedek!!!! Néhány fénykép a vasárnapról!!!:-))

http://indafoto.hu/macka/zakanyszek_madarkert_20090503/page/1


http://picasaweb.google.com/magnyes/ZakanyszekSzeged2009#

Csajos péntek

Hát ezután már ez így lesz. Kettesben járunk Kygáékhoz, Rebeka és én. Később, ha már összeszoktunk jöhet velünk valamelyik tollas gazember is. Kygáék unokája márciusban volt 2 éves. Úgy reméljük Katival, hogy a lányok összebarátkoznak és nagyon jól eljátszanak egymással. Programokat is tervezünk így négyesben.
Rebeka 17 hónapos, beszélni még ugyan nem beszél, de tökéletesen megért és megmutat mindent. Tekintve, hogy Sámson is ilyen későn érő tipus és az ő szótára a HÁÁÁÁ kifejezésre korlátozódik, szinte semmiség megértenem Rebekát, aki viszont a Hmmmmmm hangokat haználja mindenre.
Ugyan a nagyanyja vagyok, de mégis azt hiszem mindenféle elfogultság nélkül kijelenthetem, hogy rendkívül jól neveli az anyukája. Boldog, nevetős, vidám kicsajszi, öröm vele lenni. Igyekszem betartani azokat a szabályokat, melyeket a szülei szabnak, de nem is esik nehezemre, mert teljesen normális dolgok ezek. Nem vagyok az a csokival tömős, mindent ráhagyó nagymama. Vallom, hogy szabályokra igenis szükségük van a gyermekeknek is, persze nem arra a lelketlen porosz nevelésre gondolok. Azt tapasztalom, hogy ha épelméjűen elmondom Rebekának, hogy mit miért nem szabad, akkor veszi az adást és meg is érti. Őszintén szólva azért nem igazán értem azokat a szülőket, akik mindent ráhagynak a gyerekekre és a végén egy hisztis, üvöltős és követelőző kis Napoleonnal élik le az életüket. Nincs abban semmi öröm, sem a szülőnek sem a gyereknek.
Igaziból én is izgatott voltam, ezelőtt még sosem voltunk kettesben sehol. Attól is féltem, mi lesz, ha egyszerűen el sem akar majd velem jönni és szégyenszemre kulloghatok el egyedül. Aztán gondoltam egyet, hiszen az úgy van, hogy csak az a gond, amiből mi azt csinálunk. Mentem hát, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne!!!:-) Szépen összeszedtük a motyóját, mondtam hogy köszönjön el anyukájától és elindultunk. Betettem a kocsiba és mentünk Katiékhoz, ahol már Dorka várta. Sima ügy volt, ment minden mint a karikacsapás!!!!:-)))
A kezdeti félszegség hamar elmúlt és játszogattak Dorkával. Kati pedig....... hát ő még a hétfejű sárkányt is meg tudná szelidíteni, elég ha rámosolyog a kedves és meleg szemeivel, már feltámad a bizalom!!!!!!!
Hamar eltelt az idő, indultunk hazafelé, közben beugrottunk és megnéztük a papát, 1/2 8-kor pedig átadtam Rebekát épen és egészségesen az édesanyjának!!!! Szuper nap volt!!!!
Csináltam képeket is róluk és Kygáék kis házi botanikuskertjéről is!!!!!:-))