Eléggé ránk jár a rúd az utóbbi időben. A gondok között azonban előfordul, hogy az ember olyan szuperszombatokat is eltölthet, mint ez a mostani volt. Nem volt ez papagájos buli, arra mostanában nem nagyon volt időm, inkább baráti összejövetel jó kis dumcsival. Bouték többször voltak már nálunk. Régebben is megkértem, hogy jöjjenek el hozzánk és készítsen a madarakról képeket, ebből született a gyönyörű karácsonyi sorozata, ahol még Zizikém is velünk volt. Aztán párszor együtt is voltunk Kygáéknál, Katit lenyűgözte, mennyire jól bánik Bout a madarakkal, nagyon érti a nyelvüket, Bumika alig várta hogy a kezére ugorjon, gyönyörűen eljátszott vele, eszébe sem jutott csípkedni, ahogyan engem meg Katit szokta. Ezért is kértük meg, hogy segítsen nekünk a két kis varangyost összerakni, hátha lesz egy pár belőlük és boldogan élnek majd.......
Szóval szombaton délután jöttek, hozták magukkal Kati barátnőmet is, Rebeka pedig már reggel óta nálunk volt. Mostanában, mióta Lacuska megszületett előfordult, hogy a játszótéren verekedni kezdett és olyan írigy hogy csuda. Csongival viszont nagyon jól el voltak, Rebeka állandóan ott loholt a "nagyfiú" mögött, mint a hűséges csatlós. Csongor viszont énekelt neki és verset is mondott, amit a kiscsajszi vastapssal jutalmazott. Tüneményesek voltak!!!!!! A madarak is kinn voltak, persze jól lelakatolt kalitokban, úgyhogy Sámson is egészen megszokta már, hogy számára idegenek vannak nálunk, mikorra bementünk.
Mi pedig nagyon jókat beszélgettünk. Tulajdonképpen az a legjobb az egészben, hogy bármiről el tudunk beszélgetni, szinte repül az idő, mikor itt vannak. Természetesen a végén fotózás következett, ezért aztán be is vonultunk a madarakkal együtt a nappaliba. Ott aztán Csibészke végre teljesen kibontakozhatott, mivel ő rendkívül szereti a gyerekeket. A végén BékiPeti feltette Csongi vállára, akkor készültek azok a képek, amikből a kedvenceimet most felraktam. Nem a más tollával akarok ékeskedni, ezeket a képeket sem én csináltam, de tegnap legalább 10x megnéztem, annyira bájos, ahogyan szinte együtt kacagnak Csibészkével. Ez Csibi lételeme, ha rajta múlna bizony erőst kibírná, hogy Csongi jöjjön minden nap. Imádja a gyerekeket, imádja ha sokan vagyunk, jövés-menés van. Őt egy cseppet sem zavarja, ha a ott ugrabugrálnak mellette, ha Ági barátnőmék jönnek, akkor is nagyon elégedett fejjel játszik a gyerekekkel!! Csodák csodája, Sámson sem volt olyan elutasító, mint általában lenni szokott. (Mióta elveszett és megkerült, valahogyan nem olyan ideges, ha valaki hozzá akar nyúlni.) Csongival barátságos volt, hiszen a gyerekeket ő is szereti, viszont általában eléggé morózus az idegenekkel. A múltkor, mikor Sipirc volt nálunk, el kellett egy kis időnek telnie, mire hagyta, hogy a vállára ültesse, viszont a végén már simán elfogadta a szájából a kaját. Most is simulékonyabb volt, mint rendesen. Remélem, jó sok fotó készült!!!! Alig várom, hogy Bout is feltegye a képeit és kigyönyörködhessem magam bennük.
Viszont halkan megjegyzem, hogy ez a kis kópé Csibészke tegnap egész nap úgy ordított, mint egy sakálfalka. Az a gyanum, Csongort követelte volna vissza magának, hogy játszhasson vele és ugrabugráljon rajta........ hát majd legközelebb, mert kértem is Boutékat, hogy ha lehet, találkozzunk kissé gyakrabban......:-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése