2008. február 27., szerda

Kedd este

Kedden csak olyan 1/2 7 körül értem. Csibi felült a vállamra, oszt kotorásztunk itt-ott a lakásban. Felköszöntöttük a papát, mert a szülinapja volt. Meg gépeztünk is, addig ő tollait rendezgette a vállamon. Volt már vagy 1/2 9, mikor bevittem a hálókalitba, hadd pihenjen. Aztán eltelt egy fél óra, olyan üres volt minden, papa is lepihent, én meg csak ücsörögtem a nappaliban egyedül. Hiányzott az a kis büdös a vállamról. Hát fogtam, szépen visszamentem és szóltam neki, hogy ha akarna akkor kijöhetne még egy kicsit. No, mint a villám, úgy ugrott az ujjamra, szépen elüldögéltünk még egymás mellet egy jó darabig, simokáztam meg beszélgettünk. Én suttogtam a fülébe, azt nagyon imádja és ő is ugyanolyan halkan válaszolgat. Hát mit mondjak, isteni volt!!!:-)
Hozzád nő, az életed egy része lesz. Máskor is jártam már így, hogy baromira hiányzott, ha nem volt velem.

2008. február 21., csütörtök

Papa, Katus, Csibi és a Túró Rudi esete..

Ez két kis történet, ami tegnap esett meg velünk. Már 7 óra is elmúlt, Csibészke túl az örömteli fetrengésen, hogy hazaértünk, békésen ücsörgött a vállamon én meg a gépet berheltem szokás szerint. Éppen a Picassa-val ismerkedtem. Aztán egyszer csak megmerevedett és a szeme villogni kezdett. Megindult, mint a cunami, lefelé a vállamról, mindenen keresztül, át az ülőgarnitúrán (ez érdekes dolog, sosem kerüli ki,ami az útjába esik, hanem nemes egyszerűséggel átmászik rajta:-))) ) egyenesen papához, fel az egyik karján, át a nyakánál a másik karjához, pontosabban a kezéhez, mert meglátta benne a drogot, az ő legeslegnagyobb ledvencét: egy Túró Rudit kezdett papa békességesen eszegetni. Hát nem sokáig, először eltartotta magától, mert még rajta volt a csoki, akkor a kis görény a szájába kezdett matatni, valami kis maradékért. Végül muszáj volt papusnak valami Quasimodo pózt felvenni, hogy hirtelen és villámgyorsan leszedje a csokirészt, mert akkor már Csib hangosan morgott és látszott rajta, hogy akár még egy kis ereszdelahajamra is képes, csak hogy rudit ehessen. Mondtam is, hogy kegközelebb kicsit befütöm a gépet előtte, hogy megörökítsem ezt a rudirablást!
Aztán telt az idő, Katus is hazaért. Nyűgösen, fáradtan.Ezért elmaradt a szokásos búbpuszi is Csibi fejére. Leült mellém egy kis dumcsira és éppen a papával kezdtek valami érdekes dolgon vitatkozni, mikor Csib megmozdult a vállamon. Néma csendben kezdett a teste nyúlni, mint a földigilisztáé. Lassan, komótosan, egyenesen Katus szája elé légtornászta magát, 90 fokos szöget zárva az én vállammal, a nagy lábaival pedig erőteljesen fogta a mellényemet a vállamnál. És mivel Katus a beszéd hevében nem figyelt rá, meg még az a puszi is elmaradt, hát a végő nyúlási stáció után határozottan, de finoman odadugta a fejét és a csőrével megfogta Katus száját. Reakció: lány visít, mint az újévi malac, papagáj meg röhög, magában. Megkapta a pusziját, elégedetten motyorászott, aztán lassan el is ment alunni. Nemsokára mi is cuccoltunk be a hálóba, bár a papa még egy darabig tv-zett aztán csak bekapcsolta a rádiót, sleepre tette és csak azt hallgattuk. Aztán kicsoszogott egy kis vizet inni a konyhába, csak úgy a sötétben, villany nélkül. Csib érzékelte, hogy kimegy. Ahogyan behúzta az ajtót maga után, nemsokra rá meg is szólalt. Egy olyan kis rövid fütty volt, azt jelentette: "Itt vagy?" "Itt vagyok, aludj csak."- válaszoltam és innen már el is kezdte az elégedett csőrcsikorgatást.
Bokor István jutott az eszembe, egyszer ő mesélte a fórumon, hogy a jákó éjjel huhog neki és ha visszaválaszol, akkor megnyugodva pihen tovább. Sokszor elgondolom, mennyi mindenre képesek, milyen csodás teremtmények is ők!!!!!!!


2008. február 20., szerda

Isten hozott!

Isten hozott!

Remélem könnyen idetaláltál. Még egy kis türelem és indul a blog, megújult köntössel de a régi témákban!!!:-)