2012. április 24., kedd

Így lakunk mi......

Nálunk most ilyenek a reggelek:







Bár kicsit hűvös van reggel, én mégis inkább felöltözöm, de kimegyek a teraszra és jól körülnézek. Nem egyszerű innen elmenni dolgozni, nagyon várom a hosszú hétvégéket, sajnos a szabadság ismeretlen fogalom nálunk.:-(

Pár kép a házról, hogy megmutassam Nektek, milyen lett:



Ez a nappalink....





... ez a másik oldala és a feljárat Katusom kis appartmanjába.......



........... pici étkező............



......... a konyha egyik fele..........



.... és a másik része


a hűtómágnes gyüjteményem, Izrealtől Japánig, mindenki hoz egyet, aki világot lát a barátaim közül


ez pedig itt az előszobánk, a "lepedős" ajtó a madarak szobája, itt van Dániel kosara is, szegény öregúr már a 17. évébe lépett, leginkább egész nap alszik, de ha itt vannak az unokák bizony szívesen eljön velünk egy kicsit csatangolni


Hát így lakunk mi.......:-)))

Ráadásnak egy kis tegnapi szösszenet:

Egy tenyésztő ismerősöm hívott Gyuláról, aki a barátnőm kis feketesapkás fiókáiból vásárolt kettőt. Nagyon tetszettek neki, de télleg nagyon gyönyörű kis dagadékok a sapis gyerekek. Aztán megkérdezte, hogy mennyire lesznek szelídek és én csak jókat vihogtam magamban: éppen kinn volt Csibészke és Bubi. Csibi a vállamon ült és a fülemen a pihéket sorjázgatta, Bubi az ölemben hasalt és ahogyan simogattam telefonálás közben a kis nyakát és a fejét, hát szépen bealudt. No, ennyire lehet szelíd egy feketesapkás......:-)))







2012. április 19., csütörtök

Áprilisi híradó


Eddig általában, ha máshogyan nem, akkor bentről, a munkahelyemről tudtam gyorsan blogolni pár sort, ha otthon nem volt rá időm. Ez a lehetőség azonban az utolsó hónapban szertefoszlott, úgy tűnik véglegesen. A kolleganőm beteg lett, immáron egy hónapja, valószínűleg már nem is jön vissza dolgozni, mert amúgy is nyugdíjas, így megnyertem a lehetőséget, hogy az ő munkáját is elvégezhessem (persze ugyanazért a bérértL ). Póriasan szólva elhagyom a   ……….  .mindenemet itt benn napközben, pompás napom van, ha végzek négyig, de nem ritka, hogy 5-kor vagy még később indulok haza. Otthon aztán nyilván minden más előbbre való, mint a békés, kényelmes írogatás.
Most malacos napom van, mert nincsen netünk kora délutánig és mivel a munkám egy része erőst kötődik ehhez, most kihasználom az alkalmat, hogy meséljek……J

Belaktuk a házat, már nem sok dolog van, amit meg kell csinálni. Igaziból minden a helyén, egy-két apróság még hiányzik, de nem létszükséglet, majd alkalmasint ezeket is pótoljuk. Nincs például redőnyünk, valszeg nem is lesz, mert nekem egyáltalán nem hiányzik, pénzünk meg nincs rá. Ha álmos vagyok bármilyen világításban tudok aludni, egyébként meg szeretek a nappal kelni, már megszoktam. Végül is a mi utcánkban 4 család lakik, ha már mindenki hazament, akkor ki a fene leskelődne befelé az ablakon?!:-)))
A legnagyobb gondunk egyelőre a kert. Kell vennünk még termőföldet, mert hiányzik egy olyan 10-15 centis réteg. Ezt valószínűleg a négynapos (Május 1. alkalmával elrendelt) ünnepen pótoljuk, megrendeljük a földet és serényen bedolgozzuk papával a kertbe. Onnan aztán indul a növénytelepítés. Hát ez egy izgalmas dolog lesz, tekintve, hogy a kert igen kicsi, nagyon meg kell gondolnunk, hogy hová mit ültetünk, hogy néhány év múlva ne legyen áthatolhatatlan dzsungel. Öreg igazság az, hogy elmegy az ember a kertészetbe, meglátja a sok gyönyörű növényt és csorog a nyála, hogy még ez is kéne….. meg még az is…………. , szépen teliülteti a kertjét oszt pár év múlva arra ébred, hogy gyakorlatilag a rengeteg növény, amik az évek alatt szépen megnövögettek teljesen betöltik a teret. Én azt gondolom erről, hogy sokszor a kevesebb jobb, de miután lila sugaram sincs arról, hogy mi mekkorára nő, mi mutatna jól mi mellett, melyik növény lenne igazán szép szoliternek ezért most segítséget fogok kérni. Megismerkedtem egy fantasztikus madarásszal, no nem élőben, csak így a világhálón. Bár nem a világ végén lakik, csak Kapuvár mellett. Ő nagyon ért a növényekhez, tekintve, hogy ez a szakmája és nagyon kedvesen felajánlotta, hogy a Rét utcai síkságot segít üde, kellemes oázissá alakítani. Ez azért is nagyon fontos, mert ha már lenne kertünk, akkor ez az eszméletlen mennyiségű por sem jönne be a lakásba. Konkrétan naponta (de én nem vagyok egy takarításmániás, ezért csak kétnaponta) lehet felmosni, a port nedves ruhával törölgetni, aminek a mennyiségét csak úgy tudom érzékeltetni, hogy elmondom Nektek: még a gardróbszekrény polcait is le kell hetente törölni, mert vastagon áll rajta a por, mint egy sivatagi homokvihar után.:-) Merlin összes tollpora kis vékonka réteg a lakás többi részén lévőhöz képest. (Bár most beinvesztáltam egy levegőtisztítóba a madarakhoz, a fene a jó dolgukat, hogy a másik négyet ne zavarja a szürke pora, tiszta bolond vagyok, az tuti!:-)) )

Szóval a kert! Eldöntöttem, hogy mik azok a növények, amit feltétlenül szeretnék ültetni. Elsősorban olyan bokrokat, aminek a termését, virágát a nemesek fogyasztják, legyen ez ott mindjárt a kezem ügyében és a termésekből tudjak fagyasztani nekik télire. Ezek a bodza, a törzses ribizli (bár szegény öreg Dániel már korántsem tudja a lábát olyan magasra emelni, de sosem lehet tudni..) a füge, esetleg valamilyen szeder,  a többin még gondolkodom. Nagyon régóta szeretnék egy cédrust (ez most elég röhejesen hangzik a kert méreteinek ismeretében, de azt gondoltam, hogy mire a cédrus eléri a normál , kifejlett méretét én nyilván már alulról fogom szaglászni az ibolyát, ezért aztán végignéztem a neten fellelhető összes cédrust és a vágy csak egyre erősebb lett bennem) A. tanácsára végül is a csüngőágú, kék, libanoni cédrust néztem ki. Teszek ide képet, ha megnézitek azonnal meg fogtok érteni.







Nekem a cédrus a nyugalmat, az erőt, a biztonságot és a szabadságot szimbolizálja, ha lenn egy ilyen fám, nyilván naponta ölelgetném a törzsét és természetesen beszélgetnék vele. Mizopapa aki nálam sokkal földhöz ragadtabb közölné, hogy annyira ronda hogy már szinte szép! Hát ő ilyen, a Paripa utcában volt egy ecetszömörcém, imádtam, mert teljesen amorf formája volt. Ő utálta, azt mondta életében nem látott még  ilyen randa fát, hát mért nem lehet nekünk olyan, aminek rendes törzse van oszt abból nőnek ki az ágak, mért vonz engem minden, ami nem normális?! Csak mosolyogtam, inkább nem is válaszoltam, mert talán megsértődött volna!:-))))  No, hát a cédrus lenne a szoliternövény és A. segítségével meglesz a helye is, ahol nőhet békességben. (Bár most kicsit elbizonytalanodtam, mert olvastam valahol hogy támrendszer kell neki, míg fiatal, erről lövésem sincs hogy micsoda, erős kételyeim viszont vannak az irányban, hogy ki fogja ezt megcsinálni, mert papa az ilyenekhez elég  darabos.) Kellene még egy fenyő is, mert az enyémek nagyon szeretnek tobozt rágni. Kaptam most egy nagy dobozzal Kapuvárról, minden este gyártom nekik a tobozjátékot, ülnek mellettem-rajtam és lesik, mit csinálok. Jó kis buli és ez is a csapatépítés egyik formája.:-) A. a feketefenyőt ajánlotta, jó bőven van rajta toboz és szép is. Jöhet!!!:-) Nem szeretnék viszont  a kertbe olyan részt, amit állandóan gyomlálni kell. Ennek nagyon praktikusan az az oka, hogy nincs rá időm

Amióta kinn vagyunk a sarjaim sarjai az összes létező szabadidőmben jönnek, minden hétvégén, amikor csak lehet. Igazi kis Paradicsomot csináltunk nekik. A lakásba van kis asztaluk, székekkel, ha rossz az idő, akkor ott múlatjuk a napot: memóriakártyázunk, dominózunk, színezünk, rajzolunk, autózunk, a délutáni és az esti alvás előtt mesét olvasunk vagy verselünk, énekelünk és még nem is tartok a teljes felsorolásnál. Mivel nálunk a nappaliban kő van, vettünk nekik az Ikejában egy játszószőnyeget, amin alapból egy komplett autópálya van, parkolóval, versenypályával. Lacuska imádja, ha pedig csak legoznának azt is megtehetik a szőnyegen és nem fáznak meg. Amikor azonban kinn jó idő van, akkor délelőtt és délután is kinn vagyunk a réten, elvisszük magunkkal Dánielt is, vagy csak motoroznak a környékbeli utcákon, legrosszabb esetben az udvaron csúszdáznak, homokoznak, motoroznak. Nagyon szeretnek itt lenni, délutánonként jó 3 órát is elalszanak, addig én a házimunkát is meg tudom csinálni, aztán pedig újra együtt bandázunk. Igyekszem kihasználni minden percet, megtanítani őket az állatok és növények szeretetére és tiszteletére, ezek az idők sosem jönnek már vissza, pár év, iskolások lesznek, szakkörökkel és más elfoglaltságokkal, akkor már nem az öreganyjukhoz fognak igyekezni. Szeretném, ha csupa jó emlékük lenne rólam, ha én már nem leszek.
Ahogy öregszem egyre szentimentálisabb leszek. Elhatároztam, hogy a háló egyik falán csupa olyan képet teszek fel, amin a családunk tagjai vannak. Ez a fal lesz a család-fa(l). És ide kerülnek majd azok a képek is, amin a gyerekek növekedését nyomon lehet követni.

Szép, fedett teraszunk is van, bár még nem sokat használtuk az időjárás miatt, eddig kb. 2x ebédeltünk mizopapával kinn, de az nagyon jó volt. Gyakorlatilag a terasz ősztől tavaszig egy plusz helyiséget ad nekünk. Már a kalitokat is kihúztuk egyszer, mikor nagyon jó idő volt, kinn mókoltak a tollas őrizetesek. Átjött a szomszédunk kislánya megnézni őket, egy tündéri kis kétéves, mi meg jót beszélgettünk a szüleivel. Ebben is nagy szerencsénk van, hiszen már Arany is tudta: „Rossz szomszédság török átok!”J A szomszédainknak annyira tetszettek a madaraink, hogy azóta ha a férj szülei jönnek minden alkalommal hoznak egy nagy zsák friss fűzágat, amiből én koszorúkat készítek, berakom a madarakhoz, ők meg boldogságos fejjel rágják.:-)

És hát kedvenc témám: a madaraim. Jöjjön akkor itt egy rövid helyzetjelentés róluk.:-)
Csibészke és Bubus:
Miután Bubikám dícséretes buzgalommal elkezdte lebontani az ajtófélfát belülről,  a madarak jótevőjéhez fordultam segítségért. Józsi gyönyörű polcot készített az ajtókeret fölé, nem érik el az ajtófélfát, viszont imádnak fenn rohangálni meg lógni róla. Ha kiengedem őket nem kell többé egy husánggal a nyomukban loholnom, hogy nehogy elkezdjék rágni a fát, én békésen üldögélek a szeretetfotelben, ők meg már kevésbé békésen fenn rendetlenkednek a polcon.:-) Jól megvannak továbbra is, most éppen azon igyekszem, hogy valami odufélét vegyek nekik, így lesz teljes a boldogságuk, a sapisok imádják az odut, rágni is és benne aludni-játszani is. Ha meg még a fűzfa ággal kicsit be is burkolom, az lesz ott nekik a Paradicsom.:-)
Sámsonom éppen párzási időben van. Remélem, mielőbb elmúlik, mert néha elég nehezen viseli a többieket, szerencsére ha rászólok ő azonnal szót is fogad. Elég ha megütögetem a kötelet, rögtön oldalaz oda a kezemhez és szépen rámászik. A súlya 340 gramm, ezt szépen tartja is. Egy ausztrál madarász ismerősöm szerint (aki nemes specialista) ez nagyon kevés, de megkérdeztem Zeusz és Csofi súlyát is, csak olyan 2-3 deka eltéréssel nehezebbek. A pasi viszont az mondja, szerinte 420 gramm a normál súlyuk. Hát nem tudom…….!  Viszont szépen eszegeti most már a pelletet. Egészen rendes mennyiségeket is megeszik. Nem is kap semmi vitamint, csak calcium sandozt, az bőven elég neki. Továbbra is hozza a szokott formáját, kedves, békés és szeretetreméltó kismadár.
Mózes a természet csodája, de komolyan! Ez a kismadár, aki nyomorék, púpos és sánta úgy mászik a köteleken, mint Tarzan unokája. Lóg fejjel lefelé, egylábon, minden pozitúrában és meg nem áll. Amíg a kislámpa fel nem kapcsolódik, ő egy igazi bodybuilder és egy légtornász kereszteződése, emel, pakol, függeszkedik, játszik ………….. tüneményes. Amikor délutánonként Merlin és Sámi odajön hozzám pelletet enni, előbb-utóbb ő is megjelenik. Kicsit darabos a gyerek, úgy mászik át mindenen és mindenkin, mint Hannibál harci elefántjai, kő kövön nem marad utána, de jön…., néz rám a csillogó szemeivel, hogy „Hát én nem kapok?” De mivel azért nem egy IQ nindzsa, ezért előfordul, hogy a pellet helyett az ujjamat csócsálgatja, viszont egyre finomodik a fogása, sőt ha rászólok el is engedi az ujjamat. És lámpaoltás után, ahogyan eddig is, becsapódik a mellkasomra, onnan átmászik a vállamra, az arcomnak dűti a csőrét, elhelyezkedik és kezdi a reszelést.
Merlin: igazán nem is tudom, mit mondjak. Most van a 16. hónapjában. Rettenetesen vedlik, már kezdi a farok és evezőtollait is cserélni. Az étvágya kitűnő, mindent felfal estére és nagyon jó étvággyal eszik, sosem piszmog, mint Sámi. Bármit beteszek a kalitba mindennel eljátszik. Még nem tapasztaltam nála a jákók félelmét az idegen dolgoktól. Legfeljebb kinn a szobában kerül el dolgokat, nem szereti a boingot és a kötélhintát sem, azok a nemeseké. Az új polcot is úgy kerüli, mint az ördög a keresztet. Imád rágni, különösen a fűzfa koszorú a kedvence és a mogyoróág. Borzasztóan kedves, órákig hasal a térgyemen és a fejét-nyakát-arcát simogattatja. Ha fenn van a kötélen szoktunk diskurálni is. Ha nem szólok hozzá, egyszerűen megkopogtatja a fejemet, hogy figyeljek rá is. Sokszor kezdeményez játékot Morzsival, egészen szépen együtt vannak már, bár néha veszekednek. Merlin türelmetlen, Morzsi pedig goromba kissé, sajnos valahogyan nem tud finom lenni, ő ilyen gyárilag.
Amikor a zöldeket is elteszem aludni, a szürke kislány még kinn lehet velem egy negyed-fél órát. Meghatóan ragaszkodik, szorosan az arcomhoz bújik, puszilgat , én meg simogatom. Aztán szépen-finoman marokra fogom, megpuszilom a fejét, jó éjszakát kívánok neki és elteszem aludni. Még sosem csípte meg a kezem.:-))

Tegnap kedves ismerőseink jöttek hozzánk. Olyan jókat mulattam, azt mondták, az amerikai pionírok házait képzelik ilyen helyre még a régi időkből.:-)))
Megkérdezték, hogy nem bántam-e meg, hogy ilyen”embernemlakta” helyre jöttünk??!!  Nem és ezerszer is NEM!!:-))) Egyszerűen fantasztikusan jól érzem itt magam és úgy látom, a többiek is.:-)