Áldott, békés Karácsonyt mindenkinek!!!!:-)

http://www.youtube.com/watch?v=XWcleL5_2rw

Megint egy kis szünetet tartottam a posztolással. mert történt egy s más, bár nem mondhatom, hogy rettenetesen pozitív dolgok. Sőt!!!! A változatosság kedvéért most a tárgyak vicceltek meg minket! 

Elromlott a hűtőnk, már egy ideje vacakol, sajnos a szerelő felvilágosított, hogy a tizenévekig használható hűtők kimentek a divatból, a legtöbb gyártó úgy igyekszik, hogy azért 4-5 év alatt tönkre menjen a cucc, illetve olyan hibája legyen, ami nem vagy csak nagyon drágán javítható! (És ebben megerősített Kati barátnőm is, akinek a tv-je krepált be és a szerelő szó szerint ugyanezt mondta, ezek már nem azok a régi "baltával kell szétverni" típusok.) Aztán, hogy a dolog bonyolódjon elromlott a vezetékes telefonunk is. Mi persze azonnal szegény nagymamát gyanúsítgattuk, hogy elnyomkodta a gombokat (mert azért szokta) bár azt általában a papa meg tudja oldani, de ez most valahogyan nem működött sehogyan sem, végül az egészre a koronát az tette fel, hogy internetünk sem volt egyik napról a másikra. Olyanok voltunk, mint Monte Christo If várában, elzárva minden külső ingertől, persze az egy tv-t kivéve, de abban meg én igazán nem sok néznivalót találok. Korán is sötétedik, hideg is van, úgyhogy általában ha a madarakat eltettem alunni, akkor olyan 1/29 és 9 között már ágyban voltam, amúgy sem vagyok egy éjjeli bagoly, tekintve hogy elég korán kelek.

A rossz hírek mellett (mert ez az év már szinte állandóan ilyenekkel van tele:-(( ) most felfestem az új jákó projektet.
Eljött az ideje, hogy Pipi és Zebi összeköltözzön, legalább is tennék egy próbát, hátha működik a dolog. Nincsenek illúzióim, lehet hogy nem sikerül a dolog, de csak megpróbálnám. Ha Zebike annak idején nem hozzám kerül, hanem valamilyen tenyésztőhöz hát ő nyilván az első héten összerakta volna valami tojóval oszt lesz ami lesz, ha pedig fiókáik sem lettek volna, akkor hamar túlad rajta.
Pipi szilveszterkor lesz 2 éves, nagyon ragaszkodik hozzám, túlságosan is. Meg akarom adni nekik a lehetőséget, hogy kettesben élhessenek egy kalitban, kurkászhassák egymást, játsszanak együtt, hiszen madárnak madár a társa. És mielőtt bárki megvádol azzal, hogy ugyanezt Sáminak nem adtam meg, hát ez azért van, mert ha egy nemes pár harmonizál és párba áll, akkor onnan minden párzási időben ontják a fiókákat, míg a jákók akkor is szépen eléldegélnek egymás mellett, ha sosem lesz fiókájuk. Egyébként is ő nagyon jól kijön Morzsival, aki neki a társa, fiókája és a barátja egyszemélyben.
Megkezdtem tehát az előkészületeket. Ennek érdekében Morzsikát kiköltöztettem a kalitjából és odahúztam Zebi kalija mellé, abba költözik be Pipi pár hétre, hogy elfelejtődjön kié is volt igaziból az a nagykalit. Pipi szépen átmegy Morzsiéba, Morzsi pedig a nagykalitba éldegél. Így terveztem, valamint úgy, hogy Karácsonykor, mikor 5 napot leszünk itthon akkor összerakom őket és meglátom, hogyan viselik egymást.
A kétkedő ismerőseim persze elriasztottak, de legalább is óvtak tőle, mekkora törés lesz Pipinek az új kalit, egyedül Noi állt mellettem (mint mindig, jó tanáccsal, okos ötletekkel ....) és Kati barátnőm, aki évek óta hiszi, hogy megtalálom a hangot a tollasokkal, ezért is kaptam tőle ajándékba Bubit és Pipit is, mert jó helyen akarta tudni őket. Szóval a kalit cserén túl vagyunk. Szépen elmagyaráztam Pipinek, hogy átköltözünk új helyre, azzal a mozdulattal be is tettem, aztán azonnal megkapta  ajutikexet és nagyon megdícsértem. Másnap reggel azért kicsit bennem volt a félsz, hogy mit fogok tapasztalni ( és komolyan mondom, hogy ha csak 1 tolla is hiányzott volna, azonnal abbahagyom a dolgot), de Pipit nem viselte meg a csere. Már előre áttettem neki a kedvenc tőkehintáját, reggel úgy találtam, hogy vidám hintázgatott rajta és a dolog azóta is működik. Morzsival egyáltalán nem volt baj, ő egy született felfedező, szinte mindeki kalitjába belátogatott már, ha másért nem akkor egy kis kaját csenni, ha a tulajdonos éppen kinn volt a többiekkel. Most így állunk, segítsetek minket, mind eddig is pozitív gondolatokkal!!!!:-)))   

A csapat ereje.......

Már évek óta tanulom ezeket a tollas pestiseket, de még mindig meg tudnak lepni. Sőt, ma meg is döbbentem, milyen hatalmas is a csapat összetartása úgy, hogy azért van köztük szimpátia és ellenszenv. Nálunk ez konkrétan úgy müxik, hogy Sámi és Pipi nem éppen etetik egymást, elvannak,  mert tudják, hogy ha provokálják a másikat, hamar benn találják magukat a kalitjukban, Ez az első számú szabály nálunk. Nem kívánja senki, hogy ráboruljon a  másik tüdejére és hosszasan etetessék egymást, de verekedni, kötözködni az TILOS. Morzsikám a maga kis együgyűségében többnyire Sámi után megy vakon, akit Sámi kedvel, azt ő is, ha nem hát akkor azért megpróbál az illetőn lökni egyet, ha éppen arra jár.

Este talpellenőrzés volt, mindenkinek megnéztem az ujjait, nem sebes-e valamelyiké véletlenül (az ominózus eset óta, mikor a workshopon derült ki, milyen csúnya seb van Morzsi lábán állandóan ellenőrzöm, mert félek a talpfekélytől, amiatt akár a lábát is amputálhatják. Szóval megnéztem a kicsikét, Zebiét, Sámiét és Morzsiét, de valahogyan a Pipi nem akart az Istennek sem felmászni a kalit oldalára, hogy lássam az ujjait. Ezért amikor kijöttek és ott üldögélt a kiülőn szépen megfogtam és betekertem óvatosan egy törölközőbe. Nem mondom, hogy sírt az örömtől, mérgében dühösen kárálni kezdett és akkor ért az utóbbi idők legmegdöbbentőbb történése, Sámi és Morzsi elkezdtek üvölteni, majd azonnal megindultak felém, Morzsi a kalitről lógva kapkodott, Sámi pedig nekem rontott, rárepült a mellkasomra, úgy löktem kicsit odébb............ teljesen kibuktak, azt hitték bántani akarom Pipikét. Döbbenet!!!! Mert hogy ők ketten egyébként nem kedvelik, csak elviselik egymást!!! Egyszer már tapasztaltam ilyesmit, de nem ekkora erővel: mikor Zebike hozzánk költözött, N. ki akarta venni a szállítóból, mire Zebi megijedt, kiabálni kezdett és a két zöldség azonnal elkezdett ordítani, nehogy bántsa a szürkét. El is mondtam a Pipinek, hogy legalább próbálja meg értékelni a két zöld fiút, akik mint a gáncsnélküli lovagok azonnal a védelmére keltek.

Azért Istennek hála, az én Pipikém nem egy betoji papagáj. Mikor kitekertem a törcsiből hát nem telt el 5 perc, már ott üldögélt a térdemen és dugta a buksiját. Télleg nagyon jó idegzetű jákó, egy érzékenyebb madár egy ilyen attrocitástól teljesen magába fordulna, de Pipi nem. Azért a kis ganaj törleszteni akart, mikor a kötéljátszó alatt járkáltam és nem figyeltem, nagyon sunyin lehajolt és az orrom felett elkapta a szemüvegemet, hogy lerántsa, tudja, hogy azért nagyon haragszom. Nem tudta levenni, de mivel erre háklis is vagyok, azonnal elfordultam és bármit tett, nem vettem róla tudomást, kizártam. (magamban meg jókat mosolyogtam, mert tudom, hogy ilyenkor a görcs eszi, hogy foglalkozzam vele is) úgyhogy Pipi nagy erőkkel igyekezett felhívni magára a figyelmemet. Végül is megtört a jég és hárman együtt üldögélve töltöttük az időnket, valami nagyon nagy békében. Nem tudom más hogyan van ezekkel a dolgokkal, de én hihetetlenül fel tudok töltődni, amikor ilyen békés estéink vannak. Tényleg igaz, hogy ha nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok akkor ők ezt azonnal átveszik és ők is olyanok lesznek, de persze ez fordítva is igaz.

A sátán kutyája ...

Nagyon termékeny vagyok mostanában, de hát igazán az Élet írja ezt a blogot, én csak papírra vetem!!!!!

Nala jobban van, ezért aztán egyre nehezebben viseli, hogy pihennie kell, hiszen ő egy 1 éves ereje teljében lévő kutyalány. Tegnap ezért úgy döntöttem, hogy pórázra veszem és egy rövid kis sétát teszünk, egy kis kört, ahogyan mi nevezzük. Jó lassan mentem és igaz, hogy nem jön még póráz mellett tökéletesen, de most hagytam is, hogy szaglásszon, nézegessen, mindegy mit csinál, de ne rohangáljon és ugráljon, csak egy kicsit mozogjon. Tudom, hogy ez így egy hülyeség, de már annyira szenvedett a bezártságtól! Bár ne mentem volna el vele!!!:-((((( 

Lassan sétálgattunk, mikor a házakat már elhagytuk és egy utcával odébb már csak a nagy lovarda sejlett, de  mivel este 7 óra volt, bizony koromsötét ilyenkor arra nálunk, csak az utcai lámpák körül van fény. Akkor hallottam meg először a morgást, de elhessegettem a gondolatot, hogy ott lehet valami állat......... haladtunk, aztán már elő tűnt a sötétből a hatalmas keverék kutya. Folyamatosan morgott és jött felénk, minden félelem nélkül...... ő nem félt, mi annál jobban, szegény Nala azonnal frászt kapott és eldobta magát a lábamhoz, amitől én viszont majdnem átestem rajta, próbáltam bíztatni, hogy legalább álljon fel, de ő csak nézett rám könyörgő szemekkel, hogy védjem meg...! Így képzelem el Sir A.C. Doyle regényéből, ahogyan a sötétből előtűnik a sátán kutyája, a villogó szemeivel, a tátott pofájából kilógó vörös nyelvével, hát nem volt egy habcsók, az tuti!!!!:-(
Basszus!!! Se egy kő, se egy bot, természetesen semmi sem volt a közelben......! Kínomban artikulátlanül üvölteni kezdtem a kutya felé, lássa, hogy nem félek tőle .... ez jó volt, csak az volt a gáz, hogy ő sem félt tőlünk .... lassan, de folyamatosan jött felénk. Összeszedtem nyúlszívű kiskutyámat a földről és lassan hátra felé kezdtünk araszolni, közben járt a fejem, mint a periszkóp, hogy nem látok-e valahol valami harcra való kütyüt: botot, követ, bármit amivel ezt a nyomorultat elzavarjam..... folyt a víz rajtam, az idegességtől fulladoztam. Nagy nehezen kiszedtem a zsebemből a telefont és csak annyit tudtam papának belelihegni, hogy fogjon valami furkósbotot és sovány malac vágtában rohanjon ide (kb. 50-100 méterre voltunk otthonról). A kutya jött... mi hátráltunk, (Nala szegény a földön fetrengett időnként), ő vicsorgott én üvöltöttem ... igazán megkapó életkép lehettünk!!!!!  Aztán egyszer ráléptem valami nagyobb, kemény dologra, egy nagyobb kő volt, nosza fél szememmel a kutyán, Nalát szorosan tartva, nehogy félelmében elrohanjon, kikapartam a földből, vártam kicsit, míg a kutya közelebb ér, és teljes erőmből hozzávágtam! Ettől azért megállt, már nem jött csak egyhelyben állva vicsorított és ugatott, mi közben nagyon lassan hátráltunk, de meg nem fordultunk, nehogy hátulról nekünk jöjjön!! Akkor már papát is hallottam, ahogyan kiabál, hogy merre vagyunk, sőt a kutya is hallhatta, mert sok lúd disznót győz alapon elkezdett visszavonulni. Papa odaért hozzánk, szegény egy szál pólóban rohant ki, mi meg úgy szedtük Nalával a lábunkat, ahogyan csak bírtuk. Otthon nézegettem szegényt, hogy nincs-e valami baja, sajnos megint sántít, nem is tudom, hogy a kavarodásban nem léptem-e rá.:-(
Még egy óra múlva is kapkodtam a levegőt az idegességtől. Papa nagyon berágott, holnap délelőtt lemegyünk abba a lovardába és megmondjuk, hogy vagy gondoskodnak a kutya biztonságos elzárásáról vagy bejelentjük a jegyzőnek. Én soha életemben nem jelentettem fel senkit, békés ember vagyok, híve a "Leben und leben lassen!" elvnek, de ezt most nem hagyom annyiban. Én felnőtt vagyok, mi van ha valami gyerek megy haza ilyentájt, nem éjfél volt hanem este 7 óra. És tudom is már, honnan ismertem a kutyát: hát korábban a lenti lovardában élt (itt kettő is van a közelünkben), a szomszédunk arra sétált a 2 éves kislányával és a kis Jack Russel terrierrel, mikor őket is megtámadta és egy másik lakótársunkat is, aki a amstaffját sétáltatta, természetesen ő is pórázon, mikor nekiment a nagy benga. Ő nem engedte el az amstaffot, mert attól tartott, ha valami baja lesz a keveréknek akkor azonnal kutyagyilkosnak kiálltják ki Zsazsit, aki pedig igen jámbor kutya, de nyilván nem hagyta volna magát.

Beülltem a madarakhoz kicsit megnyugodni, de mivel én tiszta ideg voltam 5 perc múlva ők is azok lettek. Hagytam kicsit kinn őket, aztán egy gyengébb nyugtatót bevéve elmentem aludni, majd holnap utána járok a dolgoknak!!!!!

Hírdömping....

Van bőven, jó is és rossz is!

Nézzük először a nehezét:

Nala lába szinte semmit nem javult, ezért hétfőn elvittük egy másik speckó orvoshoz, akihez a fajtamentők is hordják a problémás kutyókat. Ő dr. Boda Attila, Kispesten rendel és ortopéd specialista. Hát nem volt kis út, mire Kistarcsáról odataláltunk, bár volt Katusom telefonjában GPS, azért kavarogtunk egy keveset. A rendelő természetesen csurig volt, mi voltunk a ötödikek a sorban. Minden rendű és rangú kutya volt, minik és óriások. Letelepedtünk és Nala igen jól nevelten azonnal a lábunkhoz feküdt, nem foglalkozott senkivel. A többiek beszélgettek, hozzánk senki nem szólt. Igazából először nem is értettem, de hát nem kell hogy mindenki mindenkinek szimpi legyen, azt gondoltam mi nem vagyunk nekik azok. Később, mikor már egy jó órát üldögéltünk egy néni megjegyezte Nalára: "Hát én még ilyen jól nevelt pitbullt nem is láttam és milyen szép kis feje van!" nem is késtem a válasszal: "Én sem, mert ő nem pitbull, hanem cane corso és télleg nagyon szép." Megtört a jég, innen már velünk is beszélgettek. Hihetetlen!!! Ennyit jelent, hogy milyen fajtájú kutyával vagy??!! Nekem nincsenek előítéleteim..... a kutyákkal szemben ...... az emberekkel annál inkább!!!!

Később bekerültünk a doktor úrhoz, aki igen alaposan megvizsgálta Nala kislány lábát. A térdeit ő is lazának találta, de igen elcsodálkozott, hogy a másik orvosnál nem kaptunk semmi gyógyszert. Végül felállította az ő diagnózisát: elképzelhető, hogy részleges keresztszalag szakadása van, de ezt csak röntgen tudja kimutatni, amire külön időpont kell. Mivel az is lehet, hogy csak megeröltette, ezért próbálkozzunk először egy fájdalomcsillapító-gyulladásgátló készítménnyel, azzal ami a legjobb pillanatnyilag, amit itthon lehet kapni. Ennek a gyógyszernek 1 hét alatt jelentősebb, 80-90 %-os javulást kell hoznia. Kapja még mellé az izület erősítő gyógyszert, némi immunerősítőt és sok pozitív gondolatot. Ha ez nem történik meg, akkor jön a röntgen és a műtét. Elég gyanakvó vagyok ahhoz, hogy ne kérdezzem meg, mégis kb. mennyi a műtét anyagi vonzata ......... hát nem semmi ........ a doktor úr 50-75 ezer ft körülire taksálta. Vettem egy jó nagy levegőt, ha kell a műtét hát kell, majd megoldjuk ezt is valahogyan. Eddig azért azt gondoltam, hogy a papagájok gyógyíttatása igen húzós dolog, na ezt most ünnepélyesen visszavonom, van annál húzósabb is...........  majd valahogyan megoldjuk ezt is, addig is erősen fohászkodunk, hogy rendbe jöjjön a gyógyszertől. Tegnap mire haza értem azt tapasztaltam, hogy talán kicsit többet leteszi a lábát, bár lehet, hogy csak én szeretném ezt látni...:-) Minden esetre tegnap megkapta a nalaágyat, amit egy kedves corso-s ismerősöm készített neki, pihe-puha, gyönyörű kis kutyaágy, hadd aludjon a büdösbogár teljes kényelemben.:-) Igyekszünk neki is megadni mindent, persze épelméjűen, nem minden baromságot engedünk meg neki, szabályok igenis vannak. Nem alhat az ágyunkban természetesen, de mivel mindig az ágyam mellett fekszik éjszaka és őriz, ezért ezt most már a kényelmes kis szivacságyán teheti. 

És most jön a HÍREK HÍRE  ....... Dadadadammmmm!!!!!!!!!.... Hölgyeim és Uraim!!!!  .... Végtelen nagy örömmel tudatom, hogy Zebike, a befogadott jákó fiúnk HATALMAS NAGY LÉPÉSEKKEL HALAD!!!! Döbbenetes, még én sem hiszem el, hogy ez igaz!!! De hát látnom kellett!!!! No, jöjjön a történet: 

Tudjátok, hogy Zebi májusban jött hozzánk. A gazdija, aki mindenek felett imádta elment külföldre dolgozni, ahová nem vihette magával. Családot akart neki, ahol szeretik és gondoskodnak róla. Én nem ismertem őket, ő viszont olvasgatta a blogomat és az index fórumos bejegyzéseimet, így én lettem a kiválasztott, akinek nyugodt lélekkel akarta odaadni Zebit. Nagy dilemma volt, Zebit akkor még nem is ismertem, azt sem tudhattam, hogy nem-e egy végletekig elkényeztetett madárról van-e szó, de a gazda végtelenül szimpatikus volt és a leveleiból, minden szavából kiérződött mennyi szereti ezt a kis szürke ördögöt és milyen rettenetes megpróbáltatás a számára, hogy meg kell váljon tőle. Nagyon nehéz volt a beköltözés, a gazdáját és engem is nagyon megviselt lelkileg, Zebiről meg már nem is beszélek!! Neki a démonok hadával kellett megbírkóznia: 5 másik papagáj (nyilván élete 8 éve alatt nem sok másik papkát látott), új hely, új emberek., új szokások  Innen datálódik a mi közös életünk és bátran ki merem jelenteni, hogy nagyon sok papkát ismerek, közülük azonban Góliátként emelkedik ki Zebi, akinek az intelligenciája a zseni határát súrolja. Zebi ugyanis tökéletesen tudja és érti, hogy őt nem eldobták és lepattintották, hanem egyszerűen egy másik szerető családba került. Ő a kétgazdás jákó, aki mikor N. meglátogatta, odaállt kettőnk közé, hiszen tudja, hogy neki két gazdája van és egyszerre simogattuk, ami azért mondjuk ki, nem kis szó egy jákónál.

Nem szaporítom a szót, megkezdődött a közös életünk, melyben Zebi mindig egy spanyol grand udvariasságával és nemességével viselkedett velem. A 6 hónap alatt soha meg nem csípett, pedig a táljaiért be kell nyúlni és visszatenni. Voltak rosszabb és jobb napjaink, hirtelen előrelépések majd kezdtük előlről a barátkozást. Soha semmit nem eröltettem rá, mindig úgy haladtunk, ahogyan azt ő kívánta. A kalija Pipié mellett van, ismerkednek és barátkoznak folyamatosan. A zöld fiúk is gyakran meglátogatják, nézegetik, eleddig semmi komoly attrocitás nem történt, az egy dolgot kivéve, mikor Morzsi véletlenül berepült Zebi mellé, de szerencsére ott álltam és azzal a mozdulattal ki is rántottam a hívatlan látogatót. Aztán letöröltem a vizet a homlokomról!:-)

Már egy hete azonban megváltozott minden. Zebi már reggel vár, alig várja, hogy kinyissam a kaliját és jön ki azonnal. Először átmászik Pipihez, akit megetet a rácson keresztül, majd ide-oda járkál kicsit, odajön hozzám is, hogy simogassam meg a buksiját aztán megy a dolgára. Mikor végeztem az etetéssel megkérem, hogy menjen a helyére és láss csodát, szépen bemegy....:-) Hihetetlen madár!!!!

Ma azonban még ennél is tovább haladtunk, azonnal gépet ragadtam és megörökítettem, hogy lássátok. Tudjátok, kicsit magam alatt vagyok Nala miatt, nem igazán hiányzott most ez a gond a lábával, de a jó Isten ahonnan elvesz oda vissza is ad! Nagyon megmelegedett a szívem reggel ettől a kis szürke gazfickótól, elfelejtettem minden gondomat!!!!:-)) Zebi ugyanis reggel nemcsak kijött, hanem repült is egy kört, majd  visszament a kalitra. Pár perc múlva újra átment Pipiére és az ott lévő, eleddig a számára az Ántikrisztust megtestesítő játékokkal játszogatni kezdett, nézegette, piszkálta őket!!! Odaléptem és nagyon megdícsértem, mire megfordult és odatartotta a kis fejét simire!

Zebi már semmitől nem fél, hatalmas nyugalommal járkál, nézeget, piszkálgat!!!! Ez már egy új Zebi, a csapat teljes jogú tagja! És az édes kis hangján még figyelmeztetett is: "Nyugodjál meg! Szépen viselkedjél!":-))

Ezekért a pillanatokért érdemes ezt csinálni, mindegy, hogy mennyit kell rá várni!!! Hát innen már könnyes volt a szemem, köszönöm Istenem, hogy megadtad ezt a pillanatot..............!

A képekre és a filmre sajnos várnotok kell estig!!!:-))

Zebibabám játszik!!!!!:-))

Válasz Bea felvetésére

Szia Bea!

Úgy gondoltam, itt válaszolok Neked a kérdésedre, amit valóban jogosan tettél fel.:-)

Én sem fogalmaztam túl jól, mert spongya voltam, nem a pelletet kellett volna dícsérgetnem, hanem EGY pelletet, ami történetesen a Harrison's pellet. 

Elmondom hát az egész történetet, hogy mért is kezdtem el etetni ezzel a pelettel és mért gondolom, hogy bizony nagyon jó.

Bizonyára emlékeztek rá, hogy február körül Sámi megint beteg lett. PDD-re is gyanakodott a doktor, de igazából nem tudták, hogy mi a baja, hetekig fecskendővel etettem, nagyon lefogyott és rossz állapotban volt. Akkor ment Kriszta barátnőm éppen Németországba és kiküldtük az összes röntgent és leletet, valamint kloáka és szájkenetet csináltunk és azt is vitte magával. dr. Marcellus Buerkle ( a Loro Park egyik orvosa) nézte meg összes mindenfélét, amit kiküldtünk. Megállapította, hogy PDD-ről szerencsére szó sincs, az akkori állapotot az okozta, hogy Sámi bezabált a sapisok grittjéből, ez nem tudott ürülni a zúzóból, ezért ő nem tudott enni, rohamosan gyengült. Kriszta viszont beszélt a fémmérgezésről is, ami sajnos eléggé tönkre tette a máját és a veséjét is, pedig Molnár doktor igazán mindent megtett, ez nem az ő hibája. Buerkle doktor akkor azt ajánlotta, hogy etessem Harrison's pellettel.

Végig vizslattam a netet, hogy hol lehetne venni. Nem mondom, hogy olcsó buli volt, az lejött nekem azonnal. Közben pedig egy másik pelletet meg tudtam neki szerezni, történetesen a Kaytee pelletjét. Hát azzal pont az volt a helyzet, amit általában leírnak a pellet ellenzői: gyönyörű, változatos formájú színes pelletek, jó ránézni, olyan kis gusztusos.( Bár a hozzáértők azt mondják, ezek is úgy működnek, mint a kutyatápok: az eladhatóság miatt ilyen a külsejük, belül meg a nagy semmi. Nem véletlen, hogy pl. az Acana, ami egy nagyon jó prémium minőségű kutyatáp teljesen egyszerű, natur színű, nem a színén van a lényeg és a formáján, hanem az anyagokon, ami bennük van és az Acana azért mondjuk ki, nagyon a topon van). 

Ám hiába volt igen gusztusos és illatos a pellet, Sámi még a csőrébe sem vette, sőt Morzsi és Pipi sem, pedig ők általában mindent és olyan étvággyal esznek, mint a béreslegények. Kati barátnőm is vett Reginek egy zsacskóval, hát ő sem ette, sőt ha betette, Regi kimászott a kalitból és amíg a gyanús pasztillák ott voltak be sem ment.

Kutakodtam hát tovább, végül is Katerinától kaptam segítséget, mert az ő kislánya Németországban dolgozik és él. Rendelt nekem egy zacskó pelletet a bochumi madárparkból, a párja pedig nagyon rendes volt, mert amint a gyerekek hazaértek vele azonnal hozta. A madarak részéről a pellet fogadtatása vegyes volt, Morzsi és Pipi ették, Sámi azonban csak úgy volt hajlandó enni, ha én is vele együtt ettem. Nekem elég szar volt, de reméltem, hogy meghozza a sikert. Meghozta!!!! Morzsi, aki paralel ette Sámival egy hónap alatt olyan tollat növesztett, ami minden gazda álma, Sámi pedig szépen visszaszedte a súlyát. Pipi végül nem kapott, az ára miatt be kellett osztani, Pipikém pedig (kop-kop-kop) olyan egészségnek örvend, mint Brünhilda ( a súlya is olyan). Én akkor a High Potency Coarse Formula-t választottam, mert azt ajánlották legyengült, betegség után lábadozó madaraknak. Sámi végül is helyre jött, de tény, hogy olyan tortúrás volt a pellet beszerzése, hogy szépen visszatértünk a maggal való etetésre.

Az őszi papagájos workshopon újra előtérbe került a pellet, mert hoztak az előadók mintákat belőle és beszéltek a helyes rászoktatásról is. Nekem nem volt a dolog újdonság, bár azonnal értettem, mért nem akarták egyből elfogadni: mert van egy átszoktató pellet is, aminek az elfogyasztása után már simán eszik a madarak a többi fajtát. Kiderült az is, hogy egy hónapnyi pellettel való etetés után semmi, de semmi kiegészítő vitamint nem kell adni a madárnak, mert minden benne van. A zöldségekből is kevesebbet kell adni nekik, elég egy evőkanálnyi, aminek az is az egyik igen pozitív hatása, hogy nem teszem a tálat teli mindennel, így a madár sem dobálja ki a felét (mert ők ösztönösen ezt teszik), az az evőkanálnyi az mind el is fogy. Érdemes jól áttanulmányozni, ki milyet adna a madarának, mert igen nagy a választék. Ezenkívül jutifalatok, papagájkenyér, kézzelnevelő táp is van a palettán. Nem szép színes, viszont igen hatásos, szerintem.

A Harrison's nem csak pelletet gyárt, egyéb kiegészítői is vannak. A workshopra elvittem a zöld fiúkat is a tréninges napra. Szépen bekasztliztuk őket egy közös kalitba. Niemann asszonnyal éppen Morzsi agresszív viselkedését elemeztük, mikor észrevettük, hogy a talpán, az egyik ujján csúnya seb van. Megmutattuk Janaczek doktornak, aki azonnal hozott valami kis tubusos krémet, bekente, odaadta, hogy a nap folyamán még kenegessem és azt mondta, figyeljem, mert 1-2 nap alatt el kell múlnia. Elmúlt. Sajnos attól sebesedik a lába, hogy a sántasága miatt a súly az egyikre terhelődik, aminek a seb lesz a következménye, de ha nem kezelem könnyen elfekélyesedhet. Vettem ebből a kenyőcsből is egy kis tubusnyit ( annyit tennék még hozzá, hogy mikor Nala kutyánk hazajött be volt csúnyán gyulladva az ivartalanítás helye, hát nem voltam rest, jól bekentem neki 2x és 2 nap múlva a seb teljesen letisztult), amit a mai napig használok, ha Morzsi talpán és ujjain valami oda nem illőt találok. Mivel azért nem a legolcsóbb kaják közé tartozik, érdeklődtem, hogy milyen verziókban lehet ezt adni a madaraknak és nem kezdtek el ködösíteni, hogy ez valami csudaétel...... inkább elmondták, hogy igaziból 50% / 50% arányban is lehet adni, fele pellet és fele mag, akkor azért viselhetősebb. Így nálunk Sámi, Morzsi és Pipi ilyen formában eszi a pelletet, kevesebb magot kell vennem, bár meg is jegyezném itt, hogy a Versele Laga mag a maga 1.400.- Ft/kg-os árával sem egy olcsó mulatság, éppen egálban van  a pellettel.Ha véletlenül kiveri a madár simán össze lehet szedni a kalit aljáról és újra odaadni nekik. 20 szem a napi adag az én nagyjaimnál, ebből 10 szemet kapnak és egy kanál magot, amivel jól is laknak, meg persze a zöldséget. Megoldódott az a gondom is, hogy csak a kedvenceiket eszik ki a tálból és a többi ott marad, mert a pelletben minden benn van amire szükségük van. Zebulon és a sapisok sajnos egyáltalán meg sem kóstolják, ezért ők egyelőre még magon élnek, viszont ők az összes magot kibontják szerencsére. Majd próbálkozok még náluk is....... 

Összegezve a fentiek miatt gondolom úgy, hogy ez a Harrison's pellet bizony nem rossz, sőt.... nekem is kell matekozni, hogy kispórolgassam, viszont erősen látom is az értelmét, mert Sámi ugyan eléggé viharvert megint, de a tolla színe elárulja, hogy sem a májával sem más belső szervével nincsenek gondok. Azt hiszem, aki kicsit is ismer, az tudja, hogy nem a lustaság (ne kelljen annyit kalitot takarítani) vagy a kényelmesség indított arra, hogy kipróbáljam. Nekem bejött.:-)))

A PELLET DÍCSÉRETE

Elmúlt egy hónapja, hogy elkezdtem a nemeseknek a pelletet adni. Sámi hatalmas változásokon esett át, Morzsi pedig még ezelőtt kezdte, az első zsák pelletnél, amit Németországból hozott nekünk Katerina kislánya.Egyszerűen olyan lett a tolluk, - ami mint tudjuk szinte azonnal mutatja, ha a madaraknak valami szervi bajuk van -, mint az álom. Most már Sámson is eszi jóízűen, a napi adagja elvileg 20 szem lenne, ha telibe a pelletet kapná, sajnos ez azért nem jön össze a mocskos anyagiak miatt, de kimatekoltam, hogy ha felesbe eszi (ami egyébként mint lehetőség, a pellet leiratában is szerepel) akkor a kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad és én is ki tudom spórolgatni nekik. Most még azon fő a fejem, hogy hogyan csináljam, hogy a Pipi is beleférjen a pelletevők táborába, mert ő igen nagyon szereti. Zebike még megkóstolni sem hajlandó, ha azt teszek a táljába, akkor inkább nem eszik. Csibiéknek is vettem még anno egy staneclivel, de ők szintén nem ugraanak érte, sőt..... így ők kapják a magokat. 

Igaziból ki kell mondjuk, hogy eléggé heroinárban van, DE egyszer ki kéne számolni, hogy mivel az első hónapnyi etetés után semmilyen vitamin, kiegészítő, semmi nem kell a papkáknak, hát azzal is lehet spórolgatni. Gyümölcs és zöldség sem kell egy teli tál, a pellet mellé max. 1 evőkanálnyi gyümölcs-zöldség dukál, ami bőven elég a madaraknak.Amit pedig ledobál esetleg belőle azt szépen vissza lehet tenni a tálba, ha csak nem kakilja le.

Kriszta barátnőm kapott egy anyagot a pelletről, az adagolásról és minden egyéb tudnivalóról, hát ha készen lesz a fordítással azonnal átküldi nekem és én meg felteszem ide, mert egyre inkább úgy látom, hogy nagyon hasznos.

Szőrös fronton viszont nincsenek jó híreim, illetve ilyen is van meg olyan is. Mivel dícséretes buzgalommal foglalkozom Nalával, elmondhatom, hogy a múlt vasárnapi közös corso-s sétánkon a kisasszony immár póráz nélkül szerepelt. Jutifalatért mint a nyílpuska, úgy vágtatott hozzám. Nagyon jól éreztük magunkat mindketten. A baj kedden esett meg: labdáztunk a kertben, mikor Nala valószínűleg valami gödörbe ugrott bele, csak azt láttam, hogy eldől jobbra a földön és azonnal panaszos vonyítással odakap a lábához. Hát az ütő megállt bennem. Azonnal odarohantam, közben Robi is átszaladt a szomszédból, szépen végig taperoltuk a lábát, de nem volt fájó pont, mégsem tudott ráállni a bal hátsó lábára. Aznap este és másnap reggel ölben vittem le a lépcsőn, ami viszont az én fájós gerincemnek-derekamnak nem tett jót. Végül tegnap délután elvittük a Minivetbe, ahol az egyik doki ilyen mozgásszervi specialista. Jó sokáig vizsgálgatta, el is altatta, aztán azt mondta, hogy nincs szalag szakadás, sem húzódás. Nala mindkét térde nagyon tropa, mert fiatalon nem kapta meg azokat a vitaminokat, ami az egészséges porc épüléséhez segítség. Így most vettem neki egy Lavet Synoflexet, a két havi adagot egy hónap alatt fogja megkapni, hogy szintre hozzam és utána visszaállunk a normál adagra, valamint egy Immunovet nevű készítményt, hogy az immunrendszere is erősödjön, bár szerintem azt a kerti kinnlét már jó erősre alapozta. Most minden esetre nincs séta, csak pihi. A kertbe csak a dolgát végezni jár ki. Szeretnék nagyon venni neki majd valami méretes és vastag szivacsot, ahol alhat. Most, hogy beteg lett be is költözött a hálóba az ágyam elé, ott jókat pihen, csend van és nyugalom. Egyelőre a párna még várat magára, voltak ennél is fontosabb dolgok, amiket meg kellett vennem neki.

Nagyon nyugalmas hétvégének nézünk elébe. Megbeszéltük a papával, hogy most nem fogjuk a két kis purdét elhozni. Van pakolni valónk és egy alaposabb takarítá is ráfér a lakásra, valamint úgy döntöttünk, hogy a délutáni alvás oltárán is áldozunk.:-) Konkrétan nem szándékozunk hajnalban sem kelni, engem kivéve, akinek papkát kell etetni és ki kell a kuttyokat engedni, de utána vissza is bújok és lesz nagy horpasztás!:-)))

Részlet egy levélből, amit tegnap kaptam:

"Remélem Ti jól vagytok. Még mindig előtűnnek nekem azok a kellemes percek, amiket Nálatok töltöttem, olyan hangulata van annak a háznak,  Ti mind papeszostul-kutyástul... olyan ambianszot alkottok magatok körül, hogy kész lélekemelés volt köztetek minden perc.

Puszi mindenkinek."

A fenti levélből gondolom kristálytisztán látszik, hogy hétvégeken, sőt hét közben is nagyon nehezen mozdulunk ki otthonról, nagyon szeretünk otthon lenni, mert mi is jól érezzük magunkat itt. Vendégeket sem fogadunk sűrűn, illetve most már azt is nagyon megnézzük, ki jöjjön ide hozzánk, tekintve, hogy nincs olyan négyzetméter, ahol ne lenne valamilyen élőlény, minket is beleértve: simabőrű, tollas vagy szőrös, ezért aztán általában olyanoknak örülünk, aki nem kezd el sikoltozni, ha éppen odarepül hozzá valaki vagy egy nedves orr piszkálgatja alulról, hogy simogassa már meg.

Hát vissza kellett néznem, hogy mikor írtam utoljára, csak a pontosság kedvéért, hogy ki ne maradjatok valami történésből. Illetve hatalmas nagy dolgok általában nem történnek nálunk, a papkák jól vannak, Sámi lassan túl van a párzási időn, kezd megnormálisodni. A vedlés még tart. Most már átálltunk a Harrison pelletre, aminek ugyan az ára igen borsos, de  nem kell mellette semmilyen vitamint adni, azt egyedül csak Zebike kap, mert ő azért kerüli a zöldféléket erősen. Bár igen büszke vagyok rá, mert a héten először sikerült elvennie a kanálból a kását, anélkül hogy le akarta volna gyilkolászni, sőt annyira ízlett neki, hogy még azt is megette az utolsó falatig, amit a táljába tettem. A héten pedig összeszedve minden bátorságát, kirepült a madárszobából, az előszobában landolt, éppen Dániel kosara előtt, aki békésen szunyókált, mikor a szürke csapás megérkezett, eléggé infarktus közeli állapotba került tőle az öregúr. Nála már csak Zebi volt rémültebb, megijedt a saját bátorságától. Azonnal ott termettem mellette és már nyújtottam is a karomat neki felszállásra. Nem volt fásli, semmi nem volt csak egy megszeppent papagáj és én, meg Dániel, aki a szemét törülgette, hogy jól lát-e.:-) Szépen fel is kászmálódott aztán vissza szállítottam a kalijához. Nem ment be, mostanában minden reggel kijön, kicsit megsimogatom a fejét-nyakát, aztán békességgel bevonul eszegetni, majd amint elverte az éhét, nagy erőkkel megkezdi a banda idomítását. Hát mi meg kinn szakadunk a papával...... és már télleg megtanulta, ha Csibi basztatja Bubikát, Zebi azonnal közli vele: "Méééé bántod???" Kész a pasi, annyira aranyos, pláne mikor magát dícsérgeti: "Okos vagy Zebike, szép jákó, jó fiú!" Beszarás ez a kispasi, hihetetlenül jó fej. De ilyen Pipikém is, aki egyik este úgy rám ragadt, mint a kosz. Egész áldott este hol a nyakamban üldögélt, hol a térgyemen, bújt, puszizott, még mikor elraktam aludni akkor sem volt vita tárgya, hogy menjünk vagy ne menjünk, békésen ráállt a kezemre, megkapta a juti kexét és bevonult aludni.Sámi meg nagy féltékenyen fenn bóklászott Morzsi mellett, a mérgét enyhítendő, lehúzott néha egy-egy csőröst Morzsinak, aki nem nagyon értette, hát ezért megtámadta a nagyhintát és ő meg azon töltötte ki a mérgét.... még jó, hogy nincs macskánk..:-))))

Csibi és Bubi is remekül vannak, ha beteszem a kezemet nyitott tenyérrel, mint két kamikáze, úgy ugranak rá a rúdról azonnal és boldogan játszanak kinn. Papagáj fronton teljesen rendben van minden, minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vannak elégedve .....(remélem).:-))

Hát akkor a szőrösök.... és köztük az új jövevény, Nala. Azt hiszem az elmúlt idők legjobb döntése volt (csakúgy mint Zebi befogadása) hogy Nala otthont talált nálunk. Ahhoz képest, hogy eddigi életében kerti kutya volt, most pillanatok alatt szobatiszta lett, a világon semmi probléma nincs vele. A fajtamentők látogatják, de eleddig úgy tűnik, ők is igen elégedettek Nala új családjával, akárcsak ő maga. Találkozott már a purdékkal is, csodák csodája, nem csak Mauglinak tetszett, Rebeka is leült mellé a szobába simogatni, Maugli pedig már be is vette a csapatba, ezentúl nem Dániel lesz a garázs ( ő többnyire már csak szundikálni szeret) hanem Nala, aki szinte kúszott a gyerekek után, hogy velük lehessen. Végtelen nyugalommal viseli sőt el is várja, hogy ott játszanak mellette. Ő maga is sokat tanult az elmúlt hetekben. Megtanulta, hogy a kéz nem üt, csak simogat, nem kell féljen ha odahívom, nem verés lesz. Tanulgatja a szabályokat is, bár nagyon intelligens, el kell ismernem, soha még meg sem próbált előttem ki- vagy bemenni az ajtón, mindig megvárja hogy én vagy a többi ember menjen először és csak utánunk jön ő. Megtanult játszani, tudja, mi az a labda és mire való, jó nagyokat el ugrabugrál a kertben vele, kapott egy szép nagy plüsslabdát Toro gazdájától, hát azzal nagyon sokat játszik. Esténként továbbra is Toroval járunk sétálni, ha éppen ráérnek, ha nem akkor kettesben megyünk, de már egy hosszú, 5 méteres pórázzal gyakoroljuk a behívást. A múlt vasárnap pedig sétálni voltunk a reptér mellett, 7 másik kutyával, akik közül 5 corso volt. Nala remekül, érezte magát, a nagyok bevették a csapatba, játszottak vele, ő pedig felbátorodott és boldogan ugrált körülöttük. Hiába, egy jó falka a legjobb orvosság az ő félénkségére. Vasárnap megint megyünk, mert igaz, hogy a találka fél hétkor van, ezért aztán megint nem alhatom ki magam, de ennyit már csak megtehetek Nala épülése érdekében. 

Igazi családi kutya lett az elmúlt időben és nagyon igaz, hogy a fajtamentés a corsokat csak kinti-benti kutyának adja örökbe, mert rettenetesen fontos, hogy a gazdái közelébe legyen. Nem csinál semmi rosszat, lefekszik és figyel, de akkor is ott érzi magát jól. Esténként, ha lefekszem azonnal az ágyam elé telepszik, versenyt horkolunk éjjel (papa szerint) és el nem mozdul onnan, ha ki kell mennem, akkor is jön megnézni, nincs-e valami bajom. Amikor felkelek, csak nagy óvatosan teszem le a lábamat, nehogy véletlenül rálépjek.

Hatalmas az étvágya, a kidudorodó oldalasa kezd szépen eltünni, lassan olyan formája lesz, mint a töltött zokni, igazi corso.:-))

Egyetlen dolog, amit talán szoknunk kell, hogy egy corsoval együtt élni, olyasmi, mintha egy favágót fogadtál volna be a családba, ugyanis imádja a fát. Már kétszer kapott a szomszédainktól ajándékba egy-egy nagy hasáb kandallófát, hát az maga a menyország neki. Hozza-viszi magával, időnként persze naiv motivumokat is farag bele, nagy kedvence a fa. A kertből is megpróbált egy saját maga szerzette ággal bejönni, de mivel először keresztben akarta, hát az nem nagyon jött össze, de végül rájött, hogy inkább be kell huzigálja, hiszen a szép, hajtásokkal teli ággal is a nappali fényét emelheti, bár papa nem osztotta ezen tényt és a ribizli ág hamar kikerült az udvarra, ahol is később elfogyasztotta. Nagy szerencse, hogy nálunk kő van a nappaliba, pillanatok alatt össze lehet söpörni vagy porszívózni.....

Jelenleg itt tartunk, hétvégére jönnek a gyerekek Nalához ( már nem én vagyok a kedvenc, hanem a kis oroszlánkirálylány) de ez így van rendjén, kicsit kutyáznak, kicsit madaraznak, egészséges lelkületű és boldog gyerekek lesznek.......:-)))

Kedveseim, akik olvasnátok, ha lenne mit!!!:-))


Sajnos sokat vacakol most az internetünk, néha napokig fel sem tudunk jönni! Arról nem beszélve, hogy 6 papagáj és 2 kutya, akik közül az egyiket nagy erőkkel szocializálom nagyon sok időmet elvesz.
Megpróbálok majd hét vége felé azért valami posztot írni innen bentről, ha befejeztem a havi zárást, addig is türelmeteket és megértéseteket kérem!!!!

Szeretettel öllelek Benneteket


mizo

Modern mese....

Sokat olvasom(tam) a Noé Állatotthon honlapját. Egyszerűen érdekelt, szimpatikus volt, ahogyan a kutyákról és más állatokról gondoskodtak, mentették őket. Mindig elolvastam a "Hírek a gazdiktól" rovatot, ahol aztán jól megkönnyeztem a kutyusok "leveleit", akik a gazdáikról(tól) "írtak" a noésoknak arról, hogyan is alakult az életük. Azért kicsit mindig úgy gondoltam, hogy valszeg egy kis túlzás is van a dologban, amikor álomkutyákról beszéltek.:-)

Tartott ez az idő egészen a hónap 13. napjáig, mikoron is Nala megérkezett hozzánk. A gyönyörű, büszke és nemes corso szuka, aki eddigi élete alatt már annyi szörnyűséget tapasztalt. Hogy honnan került a fajtamentéshez??? Valahol Pest megyében él a tenyésztője. Az alomban hatan voltak, ötöt el tudott adni, Nala  a nyakán maradt, talán mert ő nem a most annyira divatos lakkfekete vagy csíkos színű, amitől a corso feje kissé ördögszerű lesz és nyilván van, akinek ez imponál. Nala homokszínű, fekete maszkkal, ami közelről olyan, mintha beleszagolt volna  a koromba és az az pofájára ragadt.:-)) Egyszóval ő ott maradt a szülőkkel, akik időnként terrorizálták, a ételtől elverték és igazán nem is etették rendszeresen, ez látszik is, kicsit fejletlenebb a koránál. 

Megilletődötten jött be a kertbe. Danival már délelőtt megismerkedtek az állatotthonban. Sétáltunk egy jót velük, mivel semmi probléma nem volt, vártuk a délutánt, hogy Orsi kihozza és megnézze, hol fog élni ezentúl a királylány. Nalának az egyetlen ismerős pont Orsi volt, nagyon ragaszkodott hozzá, ez jól látszott, a szemét le nem vette róla. Ismerkedtünk, de nagyon félénk a kislány még. Szemmel láthatóan bánthatták, mert  a hirtelen mozdulatoktól frászt kap. Fél papa mély hangjától meg azt tapasztaltuk, a férfiaktól jobban tart, mint a nőktől. Mikor megérkezett úgy kuporodott össze, mintha azt akarná mondani "én itt sem vagyok, csak ne bántsatok" rettenetes volt, egy kőszikla szíve meglágyult volna, ahogyan ez a szerencsétlen ott kuporgott azzal a rettegéssel a szemében.

Aztán indultunk befelé, hogy megmutassuk neki a helyét, a vizestálat , a lakást, a család tagjait és minden egyebet, de Nala még életében nem volt lakásban és nagyon úgy tűnt, hogy nem is mer bemenni. Mereven téblábolt, ha valaki felé fordult azonnal hanyatt vágódva behódoló testhelyzetet vett fel. Pláne mikor meglátta a kosarát, hát nem értette, hogy ő ebben fog aludni ezentúl. Orsi a karjába vette és úgy tette be a puha plüss huzatra, szegényem megdermedt és onnan már élő ember nem tudta kiszedni belőle, óvatosan elhelyezkedett és mozdulni sem mert, nehogy az álomnak egyszerre vége legyen.:-(

Később át jött Toro is, hogy megismerkedjen az új pajtásával. Nala még mindig a kosárban feküdt és ahogyan a nagy buflák odadugta a fejét, hogy jól orrba nyalja, elkedte felhúzni az ínyét: "nem adja a kosarat, ha kell megverekszik érte!" Orsi azonnal rászólt , aztán Nala is megtapasztalhatta, hogy bizony Toro nem a kosarat akarta elfoglalni, csak üdvözölte az új barátot. A vacsora is érdekesen zajlott, Nala szegény, mikor letettem eléje a tálat el sem hitte, hogy ez mind az övé, sőt először bele sem mert nyalni. Kicsit bíztatni kellett, aztán belevetette magát és úgy ette, mint aki még soha életében nem evett, vacsora után pedig soványmalacvágtában rohant vissza  a pihe-puha kosárba.:-)

10.17.
Ennek immár 4 napja, azóta a kertből érkezett kutya teljesen szobatiszta lett, annyi a dolgunk, hogy olyan éjfél körül még egyszer kiengedjük őt. Hihetetlenül alkalmazkodó. Tegnap otthon voltunk a papával, a kertet pakolgattuk, készültünk a télre.A kutyók ott bóklásztak körülöttünk, de mikor a papa a füvet kezdte vágni, Nala mint a szél, rohant be az ő biztonságos kosarába. Később azért újra kijött és a teraszon napoztak Dániellel hatalmas békességben. Délután a testvéreméket vártuk, akik már tudtak róla, hogy új lakótárs érkezett. Mielőtt megérkeztek éppen arra jöttek Toroék is, a délutáni sétára igyekeztek, de mi nem mentünk akkor velük. A kapuban beszélgettünk, mikor a tesóék megjöttek. Csak ültek benn a kocsiban, erre Judit azt mondja" Te, lehet, hogy azt hiszik, Toro az új jövevény és ezért nem mernek kiszállni!":-))) Aztán tisztáztuk, hogy Toro nem az új kutya, ők mentek a sétára, az enyémek meg bejöttek. Nala először mozdulni sem mert, később egyre a 7 éves Enci körül legyeskedett, szemmel láthatóan tetszett neki a kislány. Encinek még volt egy kis leckéje, leült megcsinálni, Nala pedig odaült eléje és folyamatosan figyelte.:-))

10.18.
Egyre jobban kezd felengedni, ma már ahogyan kivittem este pisilni valami ugrabugra-szerűt láttam tőle. Ha kimegyünk azonnal elintézi a dolgát, aztán szorosan a lábamhoz ül és csak néz-néz rám a szomorú szemeivel. Ne félj, kicsi Nala, nem lesz ez mindig így!!! Faragunk belőled egy igazi, gazdis, boldog és kiegyensúlyozott kutyát. Október 28.-án megyünk az első szocira a Cerberosba. Egy ilyen kutya hatalmas felelősség szerintem. Ha képzett és szófogadó akkor öröm mellette az élet, ezért elhatároztam, hogy elvégezzük a szocit és az alapfokot, aztán pedig majd meglátjuk.......... akármeddig is eljuthatunk!:-)

Azért ne gondoljátok, hogy a kedvenc papkáimat elhanyagolom miatta. Esténként velük vagyok, ahogyan eddig is, sőt a minap Nalát is be akartam vinni. A tőle megszokott félelemmel és visszafogottsággal kezdett befelé jönni a szobába, mikor azonban Zebi meglátta ijedtében rákiáltott: "Micsinááász??!! Bolond vagy??!!" ettől viszont Nala úgy megijedt, hogy kirohant azonnal, úgyhogy most a 4 naposon megpróbálom újra, hogy szokják egymást.:-)

Nala ... 2.

Először Mami hozta fel a dolgot. Jön a tél, hamar sötétedik, fél egyedül. Aki járt már nálunk, az tudja, hogy nem a belvárosban lakunk és a kerítésünk is akkora, hogy csak az nem jön be rajta, aki nem akar. Erre az én másodszülött magzatom roppantul frappánsan rávágta, hogy zárjuk be a kaput....:-))) Igen, hát ez is egy lehetőség, de ettől a kerítés 150 centis magassága nem szökik az égig, de még csak feljebb sem. 

Dániel szegényem, már nagyon öreg, szinte egész nap alszik, azt a kis időt kivéve, amikor délután Toro jön és megyünk egy órát sétálni, a szó szoros értelmében csak lassan poroszkálunk. Danit már el sem tudom engedni, nem azért mert elrohanna és nem jönne vissza, a vaksisága és a rossz hallása miatt szó sem lehet róla, mivel a múltkor majdnem beleesett a patakmederben, mert nem látta. Már nem tudom behívni, mert ha nem felém van fordulva akkor nem lát és egyáltalán nem hallja, hogy szólok neki. Egy hosszú pórázon sétáltatom, hogy azért kicsit szaglászhasson, nézegessen, de többnyire Toro után ballagva közlekedik. Drága öreg kutyánk, igazán megérdemli, hogy a nyugdíjas éveit békében és szeretetben élje le, akármeddig is tart!

Elkezdtünk a papával a második kutya lehetőségéról beszélni. Arról, hogy milyen típus felelne meg a mi családunknak, hiszen van gyerek is, öreg is, domináns kan szóba sem jöhet, megeszi a nagymamát, mire hazaérünk, de kell, hogy valamilyen szinten tiszteletet parancsoló legyen és fejlett területvédő ösztönnel rendelkezzen. Igazán már Katus is pedzegette a dolgot, de ő valamilyen pici kutyát szeretett volna magának. Nekem erről az volt a véleményem ( és ezt meg is mondtam neki), hogy amíg én nem vagyok otthon nyugdíjban, addig ezt a projektet vessük el. Egy kicsi kutya a Mamival nem maradhat. Ő sem lát jól, ne adj Isten, rálép vagy elesik benne, az a tuti, ha én tudok felügyelni rá, míg Katus dolgozik. Kicsit rágtuk még a gittet, de Katus értelmes lány, belátta, hogy ebben igazam van. Arról nem is beszélve, hogy egy területvédő 2 kilós kutya az esetleges hívatlan látogatót inkább mosolyra fakasztja mint hogy meghátrálásra készteti. 

Hát nézegettünk erre-arra, végül pedig most szombaton a gyerekekkel együtt ellátogattunk a Noé Állatotthonba. Nekem ők nagyon szimpatikusok, sokat hallottam és olvastam róluk. Először kicsit körüljártunk, igazán nem fogott meg minket egyik kutya sem,  majd átmentünk a Mini Menhelyre, ahol a Cane Corso Fajtamentés örökbe fogadható kutyáit néztük meg. Gyönyörű, hatalmas hímeket láttunk, de azonnal le is vágtuk, hogy még ivartalanítva is nagyon dominánsak. Papának azért nagyon tetszettek a muszklis hímek, de elismerte, hogy nekünk nem ilyen kutyára van szükségünk..... aztán megláttuk Nalát. 

1 éves, ivartalanított szuka. Nagyon nyugodt, békés, hálás, ha valaki megsimogatja vagy egy jó szava van hozzá. A gyerekekkel abszolut kompatibilis, Maugli járt a nyomában, mintha mágnessel húznák, türelmesen hagyta, hogy a kisfiú simogassa, nem lökte fel, nem húzódozott tőle. Azt is figyeltük, hogyan viszonyul a többi kutyához: nem volt agresszív, inkább tovább lépett, ha valamelyiket tolakodóbbnak gondolta. Érdeklődtünk róla Orsinál, a projekt vezetőjénél. Ő is jó természetűnek ismerte meg. Egy kertben élt mielőtt bekerült volna az otthonba, senki nem foglalkozott vele. Kicsit kisebb a teste, mint a jól tartott ennyi idős kutyák mérete, de ezen azért jóltartással tudunk segíteni. Meg hánytuk-vetettük a dolgot, kértük, hogy jegyezzenek be minket, mint lehetséges örökbefogadókat. Most szombaton felcuccoljuk az öregurat, kivisszük magunkkal a Noéba és ott egy semleges területen összeismerkedhetnek. Ha úgy látjuk, hogy a szimpátia kölcsönös (és nagyon reméljük, mert Dani szinte megfiatalodik, ha kutyatársaságba keveredik, ami érthető is, hiszen otthon csak elcsoszognak Mamival egymás mellett) akkor még a hétvégén kihozzák nekünk. Nem lehet elhozni a kutyákat, mert a menhelynek az a hitvallása, hogy nem szabadulni akarnak a kutyáktól, hanem családot keresnek nekik, ahol életük végéig szeretetben élhetnek. Ezért minden esetben ők hozzák ki a kutyókat és egyben ellenőrzik is, hogy valóban alkalmasak-e az örökbefogadók a kutyatartásra. Ha nem, akkor nem is hagyják ott. Hát itt tartunk jelenleg a Nala projekttel....:-)))

Nala nagyon szép, nevét az Oroszlánkirály egyik szereplőjéről kapta és a gyerekek ragaszkodnak hozzá, hogy ez is maradjon.:-)) Valóban, olyan a színe, mint egy oroszlánnak. Sötét maszkja van, amitől kicsit morózusabb a feje, de igaziból egy kedves, békés kutyalánynak látszik.

Remélem, sikerül ebből a szomorú szemű kiskutyából boldog, gazdis ebet faragni!!!:-)))

Azért ezt a dolgot nem bízzuk a véletlenre és 40 év után újra elkezdem a kiképzést, amit annak idején annyira szerettem. Vicces leszek nyilván, amint a mackó nénis termetemmel és az őszülő hajammal megjelenek a Cerberosban, hogy jelentkezzünk egy alapfokú tanfolyamra, de mivel azt vallom, hogy egy szófogadó, jól képzett kutyával az élet öröm és nem problémák forrása, ezért elhatároztam, hogy amint lehet, bejelentkezünk oda. Ha elbírok a hat papagájjal, remélem, hogy egy közepes termetű kutyalány sem lesz probléma és legalább én is mozgok végre-valahára, aminek a papa igazán örül, mivel kettőnk közül ő a sportosabb és már annyiszor javasolta, hogy keresek magamnak valami testmozgást, amiben örömömet lelem. Lehet, hogy most megtalálom???!!! :-))))

Hírek a papagájokról:

Zebi tök jó passzba van!!!! Már a hétvégén is, mikor Pipi kinn volt, odavittem a szürke gavallérhoz és bíztattam Pipit: "Adj egy pipipuszit Zebinek!" Hát láss csodát, magam is elcsodálkoztam, mikor a kényes hercegnő odadugta Zebinek a csőrét és kaliton át szépen csőröztek egyet!!!!:-)))
Aztán ma reggel is kijött, mikor cseréltem a tálakat és egyértelműen mászott hozzám, lehajtotta a fejét és szépen meg is simogattam! :-))) És még egy aranyos hír: biztosan tudjátok, hogyan szokta az ember a gyerekeknek mutatni a halak beszédét, úgy tátogunk a szánkkal és a végén kicsit cuppan ahogyan kinyitjuk. Hát mentem be reggel, olyankor először eléneklem nekik a "Jó reggelt! " c. ovis dalt, amit Mauglitól tanultam, aztán köszönök és Pipi odaszól, "Csók" én meg vissza: "Pusziiii" és erre Zebike azonnal elkezdte a halpuszit osztani, olyan édes volt, oda is léptem hozzá, nem állt egy szál tolla sem, csak vidám, csillogó szemekkel nézegetett!!! Jaj, de jó is lenne, ha már ő is teljesen otthon érezné magát nálunk!!! A múlt hétvégén még a zöld fiúk is meglátogatták, ott lógtak fürtökben a kalitján, de bunyó nem volt!:-))) Ez is csak alakul!!!:-)) Hiába ülünk időnként nyakig a szarban, azért történnek velünk jó dolgok is, amint azt ez a bejegyzés is mutatja!!!!:-)))
Papa szerint immár bátran ki lehetne tenni a táblát:

"Kistarcsai Ideg- és Elmeklinika Állatkerttel kombinálva"

Nala ...

Ma kibontakoztam a Facebook-on!!!!:-))))

Miheztartás végett a vendégeknek (részlet és kiegészítés a Bottyán Equus oldaláról) "Drága állatkáim! A következő üzenetet ragasztottam ki a bejárati ajtónkra.
Az összes állatot nem tartónak, aki ide jön és panaszkodni támad kedve az állataink miatt;
1. Ők itt laknak. Te nem.
2. Ha nem akarjátok, hogy szőr vagy toll kerüljön a ruhátokra üljetek a feneketeken nyugodtan.
3. Sokkal jobban szeretem az

 állataimat, mint a legtöbb embert.
4. A számodra Ő egy állat. Az én számomra Ő egy örökbe fogadott fiú/lány, aki alacsony, szőrös,tollas, négykézláb közlekedik vagy két lábon és repül, nem beszél tisztán vagy éppen tökéletes magyarsággal magyaráz, felszólít , esetleg káromkodik (nem tőlünk tanulta, hanem az ikrünktől).
5. Ők éppen olyan intelligensek, mint a delfin és az elefánt, csak kicsit kisebbre nőttek.
6. Na ingereld őket és ne szórakozz velük, mert nem felejtenek.

7. Ne állj a madárszobában a kötéljátszó alá, mert Te idegen vagy Nekik és hamar kaphatsz a fejedre egy jókora kokit. " ragasztottam ki a bejárati ajtónkra.

2012.10.04. Az állatok világnapja ....

 ...... s amint a Cannario és Bevagna közti úton Szent Ferenc fölemelte tekintetét, észrevette, hogy az úttól nem messze a fákat óriási madársereg lepte el. Egészen elámult a madarak hihetetlen sokasága láttán, és azt mondta társainak: – Várjatok meg itt, amíg prédikálok húgocskáimnak, a madaraknak. Letért a mezőre, odament a madarakhoz, és elkezdett beszélni a földön csipegetőkhöz, mire a fákon ülők is mind odasereglettek, valamennyien szép csöndben várták végig a beszédet, s el nem szálltak addig, amíg Szent Ferenc áldásával égnek nem eresztette őket. Mint később Masseo testvér elmesélte a massabeli Jakab testvérnek, amikor Szent Ferenc közöttük sétált, s csuhájával súrolta, meg megérintette a madarakat, akkor sem repült el egyik sem. 

Szent Ferenc prédikációjának ez volt a lényege: 

Húgocskáim, madarak! Ti igen sokkal tartoztok a Teremtőnek, azért mindig és mindenütt kötelesek vagytok dicsérni Őt. Mert kétszeres, sőt háromszoros ruházattal látott el benneteket; szabadságot adott nektek, oda röpülhettek, ahová akartok; megőrizte Noé bárkájában fajotokat, hogy ki ne vesszetek. Hálával tartoztok a levegőért, amelynek uraivá tett. Azután gondoljátok meg, hogy se nem vettek, se nem arattok, Isten mégis gondoskodik rólatok: – inni ad a folyókból és forrásokból, menedéket nyújt a hegyekben és völgyekben, helyet biztosít a fészekrakáshoz a fák lombos ágain. Azután még fonni és szőni sem tudtok, Isten ruház föl benneteket és fiókáitokat. Jótéteményeiből, amelyekkel elhalmozott, láthatjátok, mennyire szeret Teremtőtök. Őrizkedjetek tehát húgocskáim, a hálátlanság bűnétől, s azon legyetek, hogy szüntelenül áldjátok Istent. 

Amint Szent Ferenc ezeket mondta nekik, a madarak tátogatni kezdték csőrüket, nyújtogatták nyakukat, rebbentgették szárnyukat, nagy tisztelettel földig hajtották fejecskéjüket, s ilyen módon: – mozdulataikkal és énekükkel adták jelét, hogy gyönyörűségük telik a Szent szavaiban. Maga Szent Ferenc is velük örvendezett, elnézte sokaságukat, gyönyörködött szépségükben és változatosságukban, csodálta kedvességüket és szelídségüket, s nagy áhítattal velük együtt dicsőítette a Teremtőt.

Ahogyan Besenyő Pista bácsi mondaná: Boborján fiam, nótára! Torkodiziglen!!

Kezdem is a dalolást a blogon végre-valahára:

Valóban az egyiptomi hét csapás jött ránk mostanában, nem is untatnálak Benneteket ezzel, a legnagyobb gáz az volt, hogy ellopták az autómat. Sajnos erre már keresztet vethetünk, nyilván valahol darabokban áll és várja, hogy alkatrészként eladják. Aztán jött a többi, de végül is a problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket, majd csak jönnek szebb napok is. Jó hír viszont, hogy ha a Jóisten is úgy akarja jövő évben Karácsony után elmehetek nyugdíjba.Már nagyon várom, bár teljesen tisztában vagyok vele, hogy utána is dolgoznom kell, de akkor is, talán találok magamnak valami 4-6 órás munkát és így a madaraimnak is több szabadságot adhatok, arról nem is beszélve, hogy mami már reszketve várja, hogy ne kelljen egyedül ülnie otthon naphosszat.

A madarak jól vannak, Sámi gőzerővel vedlik, kicsit lökött is mostanában, zoomol a szeme, csapkod, de igazán nem csíp, csak oda-oda üt a kezemre, ha olyanja van. Ebben a kellemes időben többször jutnak ki a teraszra, mint a rekkenő nyári hőségben. Jól is érzik magukat, elbambulnak vagy elbeszélgetnek egymással.

Olyan vicces volt vasárnap, mikor kinn napoztak, a Pipi eltáncolta Zebikének a "Hattyú halálát", de valahogyan a kispasi nem volt vevő rá, pedig Pipi mindent bevetett. Zebi csak nézte, nézte, aztán elunta a túlbuzgó balerinát és tök plekni hangon oda szólt neki: " Most mi bajod van?!" . Hát hiába, nem felejtette el a kezdeti sallereket. Zebi különben jól van, most valahogyan megint olyan visszahúzódó lett. El is határoztam, hogy hétvégén átrendezem a szobát, hiszen a negatív inger is inger, áttolom máshová a kalitját, lássam meg, hogyan reagál erre. Rendeltem neki Chicktonic vitamint, Noi ajánlotta, mert kétségbeejtően kevés gyümölcsöt és zöldséget eszik, hátha ettől megjavul az étvágya. Néha kijön, de ha olyanja van akkor benn marad és csak üldögél. Észrevettem, hogy esténként, amikor a nagyok kinn vannak és Pipi odajön egy kis simire meg ajnározásra nagyon figyeli, majd leesik a rúdról, hogy lássa mit is csinálunk. Továbbra sem eröltetem semmire, ha akar kijön, ha nem akar akkor benn marad. Vasárnap a kalitját is lepucolgattam, ahogyan tudtam, nem volt baja vele, nem csattogott a csőre a kezem mellett. Most már a 4. hete gyakorolgatjuk a kanálból evést. Nem rajong érte, max ha gyümisjoghurtot kínálgatok, na abba beledugja  a csőre hegyét aztán lenyaligálja. És ő is vedlik ezerrel, sőt mind az összes, lapátszám szedem a tollakat. Ja, erről egy édes dolog jut az eszembe: múlt szombaton este a két kis muki már aludni készült, mikor Lacuska elkezdett kuncsorogni, hogy "Mama, hozd be Sámit egy kicsit!" Sámi elég gagya mostanában, a vedléstől is meg azért is mert itt a párzási ideje. De azért bevittem, nem gondolom, hogy bántaná Lacust. Nem is, de túl nagy kedve sem volt a játékhoz. Szépen odébb lebbent minden alkalommal, mikor Lacus nyunyurgatta volna. Aztán mondtam a gyerekeknek, hogy elviszem alunni, mert nagyon nyűgös és ahogyan ellépett Lacuskától egy hatalmas toll pottyant ki a szárnyából, amit  a kislegény azonnal úgy értelmezett, hogy Sámi ezt a tollat neki, csakis neki adta ajándékba és nagy áhitattal felvette, elrakta a párnája alá, mint  a legbecsesebb dolgot.:-))) 

Gagyaság ide vagy oda, azért szépen szoktatgatom a Pipihez illetve a dolog fordítva is igaz, Pipnek is meg kell tanulnia a békés együttélés szabályait. Ők azért ketten féltékenységből hajlamosak odacsapni a másiknak, ha megtehetik. Mindkettő ült már azért a kalitjába, mert a másikat próbálta piszkálni. Morzsi ebből a szempontból kezelhetőbb, sőt jókat szoktam rajta mosolyogni, mert megindul a Pipi felé, látom, hogy mire készül és ahogyan oldalazva teper oda, csak feltartom az ujjamat és erélyesen rászólok: "Meg ne próbáld!" Erre azonnal elindul a másik irányba, fütyürészve, a plafont nézegetve, hogy hát mit akarok én tőle, ő ott sem volt, nemhogy verekedni akart volna. Jaj és tegnap, hát az nagy zsuga volt!!! A Pipi már a helyére ment, mostanában ezzel sincs baj, mondom neki, hogy "Megyünk aludni" és azonnal mászik befelé a kalitba, mert ott aztán megkapja a falat jutalom kexét és azt nagyon szereti. Sámi még kinn volt, sajnálom is, hogy ennyire nyűgös, betekertem a kedvenc törülközőjébe és úgy szokott még kicsit a mellkasomon bóbiskolni. Na de feloltottam a kislámpát közben, ami Morzsinak a JEL, hogy azonnal jöjjön a vállamra, itt az idő reszelgetni. Rá is repült a térdemre és azonnal megindult felfelé, de mint az elefánt, mindenen, jelen esetben a törölközőbe bugyolált Sámsonon is átmászva igyekezett. Sámi teljesen kiakadt, ki az a bunkó, aki rálép a fejére ??!! Kiugrott a törcsiből és dühösen valamit odamorrantott Morzsinak, aki viszont a füle botját sem mozdította a megjegyzésre. Sámi visszabújt, simogattam a csőrét, az arcát, mikor Morzsi agyáig eljutott, hogy valaki van a törölközőben (hát elég együgyű a lelkem), erre majd lezuhant a vállamról, annyira nézte, hogy kit simogatok. Megpusziltam Sámi csőrét, hát ez már Morzsinak is sok volt, tőle szokatlan módon elkezdett nyúlni, mint a giliszta és szépen ő is odadugta a csőrét a számhoz, mer ami jár az jár, neki is.....:-)))) Fantasztikus pofa, bár nem árt vele vigyázni, mert néha önkéntelenül is odakap, ha megijed valamitől. A múltkor, ahogy ültömben a vállamra repült az egyik körmével véletlenül felsértette a szám szélét, 5 perc múlva úgy ültem ott feldagadt ajkakkal, mintha valami bantu asszony lennék. 

A kicsikéim is jól vannak. Bubi mint a mágnes ragad rám ha kinn vannak, Csibi kicsit most tartja a 3 lépés távolságot, de ha Bubi rám repül azonnal jön utána, sőt képesek összeveszni azon is, hogy ki bújjon a kezem alá.Szerintem a jákók szókincse hamarosan a "Méééért bántod??? Hagyd békén!!"-nel is gazdagodni fog.:-))) Hamarosan itt a párzási idejük. Hát ezt még túléljük, talán jövőre már Bubi megáll neki és nem öldöklik egymást egész nap.

Készítettem Nektek azért képeket is, csak nem volt időm az utóbbi hetekben feltölteni.

A kertben folyik a tarackmentesítő program, tekintve, hogy a bokrokat leszámítva csak az van benne. Már végeztünk a nagyobbik részével, minden bokor és virág fellélegezhet, a kert közepe viszont még hátra van. Lassan haladok, mert ebben a szárazságban (mivel leginkább a kultúrnövényeket locsolom, nem a tarackot) nagyon nehéz szedni a száraz, kemény földből. No, hát akkor lássátok meg a keretet:

Ő itt a rozmaring bokor, mellette a füge, hatalmasat nőttek, mióta elültettem őket. Ez a legvédettebb rész a kertben, remélem kibírják a téli fagyokat is, majd jól megtakarom őket. Ezek a részek, amit most láttok beültetve, le lesznek mulccsal szórva legkésőbb tavaszra, csak még szedem a gazt, ami kinő.

Jobbra a 3 uráli törpefűz bokor heverész, mellette két korálberkenye, majd a kedvencem, a csüngős ágú libanoni cédrus (most még elég vert sereg állapotban, hiszen a tavasszal ültettem be, de jövőre szépen hajt majd, mert ÉL), a cérdus mögött pedig egy tiszafa a kontraszt.

Középen a mézalmácska, mellette balra még egy korállberkenye, előtte pedig három bokor berkenye, amiről az idén már egy fagyis edénnyi termést is betakarítottam.

Középen a másik nagy kedvenc, a Hakuro-Nishiki fűzbokor, mellette a feketebodza és egy babérmeggy. Az előtérben pedig két cserjéspimpó, a harmadik sajnos megboldogult.

Oldalt 3 bokor ribizli próbálja túlélni a kánikulát, de ők is élnek, mára már szépen hajtanak alul, gondolom, hogy jövőre már rendes lombja is lesz. A kulé kavicsos rész a gyerekek játszója, itt a homokozó, a csúszda és a kis medence. Dániel pedig éppen őrjáraton van a kertben.

Hát ilyen a kert egyelőre, bár mióta a képeket készítettem már ültettem a bokrok elé egy szép kis törperózsát és kaptam a páromtól egy csarabot is, ami szintén a kedvenceim egyike. Remélem, megmarad az is. A héten veszünk egy 120 literes hordót, amiben az esővizet gyűjtjük a növényeknek, mert ha ilyen enyhe, de aszályos lesz az ősz, akkor egészen a fagyokig locsolnunk kell.

A végére hagytam a legszebbet, amit pillanatnyilag mutatni tudok Nektek....... mert azért jön az ősz, érezzük mi is....

Reggelente, amikor felébredek, már ott a köd a természetvédelmi  területen, mi ugye egy kis völgyben vagyunk. Megmutatom Nektek, milyen is nálunk a napfelkelte és innen már mindenki megértheti, mért is imádunk itt lakni a világ végén.......

Mintha egy képeskönyvet nézegetnél......:-))

Nyugdíjas szeretnék már lenni, a fene egy meg azt a nyomorult 2 évet, ami még hátra van!!!!

Megígértem ma Sámikámnak, hogy akkor minden nap már reggel kijöhet, csámpázhat a földön, bebújhat a kalitok alá, majd "vérfagyasztó és rettenetes" ordítások közepette kirohanhat, hogy megtámadja a lábamat!:-) Utazhat a papucsom tetején, bebújhat a nyakamba, míg a zöldséget vágom, nem kell rohannom, nem kell felkapnom, ha éppen rossz helyen kódorog a földön, hogy rá ne lépjek! Lesz időm reggel is rájuk! És Zebibaba is kijöhet reggel, mert ő akkor szeret és kinn üldögélhet ameddig csak akar, sajnos ma éppen akkor akart kijönni, mikor az utolsó tálja is a helyére került, ezért szimplán vissza kellett toloncolnom a drágát!:-(

N.-nak....

Kedves N.!

Tudom, hogy figyeled a híreket Zebibabáról!:-)

Jól van, kedves, békés, olyan amilyennek bemutattad. A világon semmi baj sincs vele, jó az étvágya, eljátszogat a kalitban, elég gyakran cserélgetem a játékait, amit minden különösebb idegeskedés nélkül fogad. Továbbra is általában reggel-délelőttönként szeret kijönni, de előfordul, hogy délután is kiül a kalitja ajtajára és a többieket figyeli. Sosem goromba, durva vagy csípős.Az első pillanattól simán cserélgetem a táljait úgy, hogy benyúlok és ki-beteszem őket, igaz, mindig mondom neki, hogy kap friss ..... (valamit). 

Sokat és szépen beszél, új szavakat is tanul. Megtanulta, hogy "kicsibogár" (én szoktam Neki mondani) és még egy csomó új hangot és szót is. Nagyon ügyes, gyakorlatilag mindent eltanulnak egymástól a Pipivel.
Zebi egy igazi álommadár!

És igaz, hogy rettenetesen utálja, ha fényképezem, ezeket a képeket kifejezetten Neked készítettem Zebiről!:-)))

A kalitja ajtaján kívül még itt szeret üldögélni a fotelom fejtámláján. Sámival nézegetik egymást ilyenkor, de semmi agresszív viselkedést nem tapasztalok közöttük.

Már nem tudom mit mondott itt, de látom rajta, hogy teli volt a bakkancsa a fotózással!:-))

Kicsit homályos, de azért tettem fel, mert annyira gyönyörű a feje itt, igazi Zebis nézéssel!:-)))

Remélem, hogy Te is jól vagy és sikerül a terveidet megvalósítani. Tudom, hogy nagyon hiányzik Zebi (már nekem is nagyon hiányozna, ha nem lenne itt), de talán vígasztaljon az a gondolat, hogy szemmel láthatóan sikerült beilleszkednie és jól érzi magát nálunk.

Szeretettel

mizo

.... és

Azért térjünk vissza a valóságba, hiszen itt van nekünk Dániel, aki a mi falkánk oszlopos tagja, tiszteletbeli tollas, a babysitterünk és a barátunk.

Az idén múlott 16 éves. Éppen a héten voltam vele orvosnál. A korához képest csodás állapotban van, igaz, hogy már nem lát és hall jól, de egyébként kitűnő az étvágya, a jókedve elmúlhatatlan, igazi örökifjú maradt (köszönhetjük ezt annak is, hogy a koronaékszereit már jó régen elveszítette:-DD), különösen ha a kis kedvence is nálunk van:

Neki is Maugli a kedvence, aki még arra is rá tudja venni az öregurat, hogy sétáljon egy keveset. Persze a korából adódóan egy órácskányi séta után kiájul a nappali közepén és csak pihen. Ha kell, ő a garázs és a kisfiú a lábai között parkol az autóival, de általánosságban is mindig ott molyol a gyerek körül, ha mást nem, akkor csak odafekszik és figyeli.

Éjszakánként ha kimegyünk a hálóból, csak csúsztatott lábbal közlekedünk, mert Dani a legkülönfélébb helyeken tölti az éjszakát és ha az ember nem akar hatalmas nagyot zakózni akkor nagyon oda kell figyelnie, hogy ne zuhanjon át rajta, hiszen Ő nem hallja, hogy valaki éppen arra jön. Papa szerint ezt a ravasz trükköt alkalmazza a betörőkkel szemben is, így ártalmatlanítja őket, hogy aztán aláhullván halálra nyalogassa a gazembereket.:-)) Pénteken megyünk kozmetikába, itt az őszi fürdés ideje. Szegény kis öregem olyan szinten utálja a vizet, hogy az valami rettenet, de legalább egy évben 2x meg kell fürödnie, télen úgyis megteszi ha leesik a hó. 

Több újság is van! Egyrészt tegnap elvittem az álompárt a mi jó doktorunkhoz, mert erőst aggasztott a pár darab sárga és fehér toll, amit Csibészkém növesztett. A megátalkodott büdősbogarak szemrebbenés nélkül fürdőztek a szeretetben és kedvességben, amit ott kaptak. Csibészke és Bubi a mi doktorunk kedvencei, már amikor a nem éppen barátságos morgásukat hallotta szélesen mosolygott, azonnal a kezére vette őket és onnan "kattogtak a vakuk" ahogyan a medikák fotózták őket!! Mintha érezték volna, Csibészke kihúzta magát, mint egy Hadik huszár, Bubi meg szerelmesen nézegetett rá, hát sztem egy album megtelt annyi képpel, amennyit ott elkattintottak. Utána pedig következett a kézről kézre vándorlás, mindenhol simi meg puszik, ők is dobálták lelkesen a hálás közönségnek, minden volt, love, peace. sunshine....... és akkor a doktor kiküldött, hogy megröntgenezze őket. Az egy gyomorszorító fél óra volt, teljesen ki tudok akadni tőle, majd behívott és elmondta, hogy egyiküknek sincs az égadta világon SEMMI BAJA!!!!!! Mégis, akkor mitől lettek a sárga tollak Csibészkén??? Megvitattuk a dolgot és utolsó lehetőségként eszembe jutott a nitrites vizünk, ami sajnos valóság. Bár vettem már víztisztítót, egyáltalán nem biztos, hogy a nitritet is kiszűri, mivel ezek a gyakorlatban vízkő, nehézfémek stb. szűrését végzik. A doktor szerint szinte biztos, hogy ez okozza a színesedést, mivel az általában táplálási probléma miatt fordul elő és hát maga a víz is táplálék. No most akkor elindulok és veszek nekik ásványvizet, hadd igya azt az egész banda, nehogy nekem a jákók meg bezöldüljenek!:-) De szerencsére ezen a dolgon azért végképp lehet segíteni! Jót beszélgettünk, a mi drága doktorunk biztosított affelöl, hogy továbbra sem tart normálisnak és teljesen osztja az én jó uram véleményét, miszerint már lassan mi lakunk a madaraknál és nem ők nálunk.:-))) Hohohohóóó, normális mindenki lehet, de a hülyeséghez tehetség kell!!!:-))) Ezt külön meg is köszöntem, nem szeretnék normális lenni, az olyan unalmas, kifejezetten jólesik, hogy buggyantnak gondol! Imádom ezt a dokit!:-)

A következő nagy újság, hogy Zserbó gazdájától Renitől kaptak a zöld fiúk egy gyönyörűséges, igazi-valódi fürdőrudat!!!! (Én pedig egy még szebb, echte olimpiai mágnest, ami nagy kincs egy gyűjtő szemében!:-))) ) Csodaszép, jó vastag és mizopapa már fel is eszkábálta a zuhanyfülke oldalára. Vasárnap aztán kivittem a zöld fiúkat, hadd fürödjenek egy igazi jót ezen a csodarúdon! Először azért meg voltak szeppenve tőle. A rudat kifordítottam, a zuhanyt beállítottam csendes csobogásra és vittem őket egyenként. Először Sámikám volt kinn. A fülke ajtajánál megálltam és mint Lenin az igaz utat, úgy tartván a karomat bedugtam a fiatalurat a zuhany alá, bíztatva, hogy lépjen fel bátram a csudás lajtorjára. Hát konkrétan nem akart, új volt a dolog és nem annyira vágta még, hogy mért is van az ott! Ennek és a lenini útmutatás folyományának következtében a kezemen zuhanyzott, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a gravitáció törvénye miatt a víz szépen csordogált lefelé a karomon, majd át a mellkasomon és a hasamon-lábamon keresztül tóvá szelidült a fürdőszoba padlóján! Azannyát, erre pont nem számítottam!!! Mikor kivittem, mizopapa, aki viszont azonnal levágta, hogy mi történhetett széles vigyorral megjegyezte: "Te fürödtél szívem vagy a madár?!" Gonosz dög!:-)) Csakhogy Morzsival is éppen így jártam, azzal a különbséggel, hogy úgy kapaszkodott szegíny a kezembe, mint a vízbefúló!!! De a fürdés mégis megtörtént, majd szép lassan megszokják, addig meg majd beöltözök könnyűbúvárnak a fürdésekkor!:-))) Sajnos a többiek nem igénylik ezt a fajta tisztálkodási módot, Zebibaba és a Pipi a vizestáljukban intézik a fürdést, akárcsak Csibiék.

Mindenki jól van, nagy örömömre az étvágyuk is pompás. 

Reggel meg ültem kinn a teraszon 1/4 6-kor, éppen a kv-mat iszogattam, mikor meghallottam, hogy valamelyik sapis ébredezik és sípol egyet, mire azonnal érkezett Zebike válasza suttogva: "Csitttt! Csittt!!! Halkan!" Meg kell zabálni ezt a szürke kispasit, az biztos!:-)))

Vallomás...

Mit tagadjam, beleszerettem!!! Olyan hirtelen jött ez a dolog, magam is meglepődtem tőle. Már csak azért is, mert előtte mindig gyanakodva méregettem a hozzá hasonlókat, kissé tartottam is Tőle! Nem nagyon házias a feje, azt éppen nem lehet rá mondani! Sokat találkozunk így délutánonként, mikor felénk sétál ráérősen, békésen. Mégis, valahogy az emberekbe bele van kódolva, hogy ha meglátják Őt, ösztönösen szorosabban fogja a gyerek kezét, sőt még arra is gondol, hogy Istenem, egy ilyen fazont nyilván lapáttal etetnek otthon!!!

Aztán a múlt héten összetalálkoztunk az úton, gyalog ballagtam valahonnan haza. Rájuk köszöntem és ő, ahogyan mellém ért a hatalmas fejét odadugta a karomhoz és egy picit megnyalta! Azt hittem rosszul érzem, de nem. Valamiért vonzódik hozzám, ki tudja mért (nem kell mindent tudni...), lehet hogy az ilyen dagi öreg mamák a zsánerei!!:-)))

Tegnap vendégségben voltunk náluk. Ebéd után az eszméletlen melegben a fűben üldögéltünk mikor odajött hozzám, először képen nyalt, majd leült mellém és egyértelműen a tudtomra adta, hogy valami masszírozást várna...., hát akkor háta van, mint egy igáslónak.:-) Végül lefeküdt mellettem, szerintem így kettőnk közül ő volt a nagyobb....... és én ott elvesztem, elkötelezett híve lettem, már nem féltem megsimogatni, játszani vele vagy csak ültem és gyönyörködtem a hatalmas, tiszta izom testében......:-)))

Ismerjétek meg Torot!!:-)