A csapat ereje.......

Már évek óta tanulom ezeket a tollas pestiseket, de még mindig meg tudnak lepni. Sőt, ma meg is döbbentem, milyen hatalmas is a csapat összetartása úgy, hogy azért van köztük szimpátia és ellenszenv. Nálunk ez konkrétan úgy müxik, hogy Sámi és Pipi nem éppen etetik egymást, elvannak,  mert tudják, hogy ha provokálják a másikat, hamar benn találják magukat a kalitjukban, Ez az első számú szabály nálunk. Nem kívánja senki, hogy ráboruljon a  másik tüdejére és hosszasan etetessék egymást, de verekedni, kötözködni az TILOS. Morzsikám a maga kis együgyűségében többnyire Sámi után megy vakon, akit Sámi kedvel, azt ő is, ha nem hát akkor azért megpróbál az illetőn lökni egyet, ha éppen arra jár.

Este talpellenőrzés volt, mindenkinek megnéztem az ujjait, nem sebes-e valamelyiké véletlenül (az ominózus eset óta, mikor a workshopon derült ki, milyen csúnya seb van Morzsi lábán állandóan ellenőrzöm, mert félek a talpfekélytől, amiatt akár a lábát is amputálhatják. Szóval megnéztem a kicsikét, Zebiét, Sámiét és Morzsiét, de valahogyan a Pipi nem akart az Istennek sem felmászni a kalit oldalára, hogy lássam az ujjait. Ezért amikor kijöttek és ott üldögélt a kiülőn szépen megfogtam és betekertem óvatosan egy törölközőbe. Nem mondom, hogy sírt az örömtől, mérgében dühösen kárálni kezdett és akkor ért az utóbbi idők legmegdöbbentőbb történése, Sámi és Morzsi elkezdtek üvölteni, majd azonnal megindultak felém, Morzsi a kalitről lógva kapkodott, Sámi pedig nekem rontott, rárepült a mellkasomra, úgy löktem kicsit odébb............ teljesen kibuktak, azt hitték bántani akarom Pipikét. Döbbenet!!!! Mert hogy ők ketten egyébként nem kedvelik, csak elviselik egymást!!! Egyszer már tapasztaltam ilyesmit, de nem ekkora erővel: mikor Zebike hozzánk költözött, N. ki akarta venni a szállítóból, mire Zebi megijedt, kiabálni kezdett és a két zöldség azonnal elkezdett ordítani, nehogy bántsa a szürkét. El is mondtam a Pipinek, hogy legalább próbálja meg értékelni a két zöld fiút, akik mint a gáncsnélküli lovagok azonnal a védelmére keltek.

Azért Istennek hála, az én Pipikém nem egy betoji papagáj. Mikor kitekertem a törcsiből hát nem telt el 5 perc, már ott üldögélt a térdemen és dugta a buksiját. Télleg nagyon jó idegzetű jákó, egy érzékenyebb madár egy ilyen attrocitástól teljesen magába fordulna, de Pipi nem. Azért a kis ganaj törleszteni akart, mikor a kötéljátszó alatt járkáltam és nem figyeltem, nagyon sunyin lehajolt és az orrom felett elkapta a szemüvegemet, hogy lerántsa, tudja, hogy azért nagyon haragszom. Nem tudta levenni, de mivel erre háklis is vagyok, azonnal elfordultam és bármit tett, nem vettem róla tudomást, kizártam. (magamban meg jókat mosolyogtam, mert tudom, hogy ilyenkor a görcs eszi, hogy foglalkozzam vele is) úgyhogy Pipi nagy erőkkel igyekezett felhívni magára a figyelmemet. Végül is megtört a jég és hárman együtt üldögélve töltöttük az időnket, valami nagyon nagy békében. Nem tudom más hogyan van ezekkel a dolgokkal, de én hihetetlenül fel tudok töltődni, amikor ilyen békés estéink vannak. Tényleg igaz, hogy ha nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok akkor ők ezt azonnal átveszik és ők is olyanok lesznek, de persze ez fordítva is igaz.