A sátán kutyája ...

Nagyon termékeny vagyok mostanában, de hát igazán az Élet írja ezt a blogot, én csak papírra vetem!!!!!

Nala jobban van, ezért aztán egyre nehezebben viseli, hogy pihennie kell, hiszen ő egy 1 éves ereje teljében lévő kutyalány. Tegnap ezért úgy döntöttem, hogy pórázra veszem és egy rövid kis sétát teszünk, egy kis kört, ahogyan mi nevezzük. Jó lassan mentem és igaz, hogy nem jön még póráz mellett tökéletesen, de most hagytam is, hogy szaglásszon, nézegessen, mindegy mit csinál, de ne rohangáljon és ugráljon, csak egy kicsit mozogjon. Tudom, hogy ez így egy hülyeség, de már annyira szenvedett a bezártságtól! Bár ne mentem volna el vele!!!:-((((( 

Lassan sétálgattunk, mikor a házakat már elhagytuk és egy utcával odébb már csak a nagy lovarda sejlett, de  mivel este 7 óra volt, bizony koromsötét ilyenkor arra nálunk, csak az utcai lámpák körül van fény. Akkor hallottam meg először a morgást, de elhessegettem a gondolatot, hogy ott lehet valami állat......... haladtunk, aztán már elő tűnt a sötétből a hatalmas keverék kutya. Folyamatosan morgott és jött felénk, minden félelem nélkül...... ő nem félt, mi annál jobban, szegény Nala azonnal frászt kapott és eldobta magát a lábamhoz, amitől én viszont majdnem átestem rajta, próbáltam bíztatni, hogy legalább álljon fel, de ő csak nézett rám könyörgő szemekkel, hogy védjem meg...! Így képzelem el Sir A.C. Doyle regényéből, ahogyan a sötétből előtűnik a sátán kutyája, a villogó szemeivel, a tátott pofájából kilógó vörös nyelvével, hát nem volt egy habcsók, az tuti!!!!:-(
Basszus!!! Se egy kő, se egy bot, természetesen semmi sem volt a közelben......! Kínomban artikulátlanül üvölteni kezdtem a kutya felé, lássa, hogy nem félek tőle .... ez jó volt, csak az volt a gáz, hogy ő sem félt tőlünk .... lassan, de folyamatosan jött felénk. Összeszedtem nyúlszívű kiskutyámat a földről és lassan hátra felé kezdtünk araszolni, közben járt a fejem, mint a periszkóp, hogy nem látok-e valahol valami harcra való kütyüt: botot, követ, bármit amivel ezt a nyomorultat elzavarjam..... folyt a víz rajtam, az idegességtől fulladoztam. Nagy nehezen kiszedtem a zsebemből a telefont és csak annyit tudtam papának belelihegni, hogy fogjon valami furkósbotot és sovány malac vágtában rohanjon ide (kb. 50-100 méterre voltunk otthonról). A kutya jött... mi hátráltunk, (Nala szegény a földön fetrengett időnként), ő vicsorgott én üvöltöttem ... igazán megkapó életkép lehettünk!!!!!  Aztán egyszer ráléptem valami nagyobb, kemény dologra, egy nagyobb kő volt, nosza fél szememmel a kutyán, Nalát szorosan tartva, nehogy félelmében elrohanjon, kikapartam a földből, vártam kicsit, míg a kutya közelebb ér, és teljes erőmből hozzávágtam! Ettől azért megállt, már nem jött csak egyhelyben állva vicsorított és ugatott, mi közben nagyon lassan hátráltunk, de meg nem fordultunk, nehogy hátulról nekünk jöjjön!! Akkor már papát is hallottam, ahogyan kiabál, hogy merre vagyunk, sőt a kutya is hallhatta, mert sok lúd disznót győz alapon elkezdett visszavonulni. Papa odaért hozzánk, szegény egy szál pólóban rohant ki, mi meg úgy szedtük Nalával a lábunkat, ahogyan csak bírtuk. Otthon nézegettem szegényt, hogy nincs-e valami baja, sajnos megint sántít, nem is tudom, hogy a kavarodásban nem léptem-e rá.:-(
Még egy óra múlva is kapkodtam a levegőt az idegességtől. Papa nagyon berágott, holnap délelőtt lemegyünk abba a lovardába és megmondjuk, hogy vagy gondoskodnak a kutya biztonságos elzárásáról vagy bejelentjük a jegyzőnek. Én soha életemben nem jelentettem fel senkit, békés ember vagyok, híve a "Leben und leben lassen!" elvnek, de ezt most nem hagyom annyiban. Én felnőtt vagyok, mi van ha valami gyerek megy haza ilyentájt, nem éjfél volt hanem este 7 óra. És tudom is már, honnan ismertem a kutyát: hát korábban a lenti lovardában élt (itt kettő is van a közelünkben), a szomszédunk arra sétált a 2 éves kislányával és a kis Jack Russel terrierrel, mikor őket is megtámadta és egy másik lakótársunkat is, aki a amstaffját sétáltatta, természetesen ő is pórázon, mikor nekiment a nagy benga. Ő nem engedte el az amstaffot, mert attól tartott, ha valami baja lesz a keveréknek akkor azonnal kutyagyilkosnak kiálltják ki Zsazsit, aki pedig igen jámbor kutya, de nyilván nem hagyta volna magát.

Beülltem a madarakhoz kicsit megnyugodni, de mivel én tiszta ideg voltam 5 perc múlva ők is azok lettek. Hagytam kicsit kinn őket, aztán egy gyengébb nyugtatót bevéve elmentem aludni, majd holnap utána járok a dolgoknak!!!!!