2008. július 31., csütörtök

07.31.





Sámson nyikorog. Úgy, mint anyukám ajtaja. Eddig még ilyesfajta hangot nem adott ki. Tud búgni, mint a gerle olyan mély hangon illetve van egy kedves, olyan fiókahangja ha Zizi közeledik hozzá. Tegnap este vettük észre. Mikor már harmadszorra hallottuk, hogy a mami ajtaja nyikorog és nem jön le senki, elkezdtünk figyelni a papával. Aztán a következő nyikorgásnál megoldódott a rejtély. Sámson volt az. Aztán mami mondta, hogy már ő is hallotta fenn.
Tegnap egyébként elég későn értem. Gyorsan kivettem a sapisokat, aztán lehoztuk Sámit is (Kati elnevezte Sáminak, ő így becézi:-D). A sapisok szinte azonnal mentek fürödni, aztán fel a kalitra száradozni. Sámsont nem fürösztöttem most meg, mami megsprickolta napközben. Ő a kalit külső rácsára telepedett, aztán később, mikor már megszáradt Zizi is csatlakozott hozzá, úgy üldögéltek ott kettesben. Aztán Sámson kicsit nyikorgott és 9 körül mind elmentek alunni.

2008. július 29., kedd

Sámson



Pénteken mentem érte. Vittem magammal a sapisokat is, mert Csibészkének körmöt kellett vágni és mamit is, mert ő már régen szerette volna Kyga gyönyörűséges madárkertjét megnézni.
Elvégeztük a körömvágást, már csak üldögéltünk és beszélgettünk. Aztán Kyga párja kihozta Sámsont és bemutattuk őt Csibiéknek. Zizi cseppet sem ijedt meg, kíváncsian nézegette. Csibi viszont megszeppent, annyira, hogy feltelepedett a vállamra oszt se előre, se hátra nem mozdult. Félt a nagy madártól.
Hazavittük a kispasit, aztán gyorsan le is fektettem az egész kompániát aludni és vártam a következőt, az első reggelt együtt.
Szombaton mindannyian békésen aludtak 1/2 9-ig. Akkor kivettem, a kicsiket a játszóterükre, Sámsont a kalit tetejére a vastag rúdra. Mindenki kapott reggelit és szépen el voltunk. Szinte egész nap kinn voltak, nálunk ez a rend. Csibiék is megtanulták, ha nem vagyok otthon, akkor szépen elfoglalják magukat, ha megjöttem, akkor jöhetnek rám és indul a hancur.
Sámson nagyon jó kismadár volt, a hangját sem lehetett hallani. Békésen elüldögélt, eszegetett és a játékokat nézegette.
Vasárnap vendégek jöttek, Csibiék kinn voltak velünk szabadon a kertben, Sámson pedig kalitostul. Mindenki jól elvolt, aztán este szépen elballagtak alunni.
Vasárnapra már Csibészke is kezdett megenyhülni. Szombaton még nagyon sértődött volt, csak ült a kalit tetején és ha a közelébe mentem, azonnal hátat fordítot. Pontosan így volt ez az első szárnyvágásnál is. Vasárnap már közelebb ült, figyelte hogy Zizi és Sámson játszik velem. Aztán egy idő múlva felnyújtottam az ujjamat és akkor ráült. Aztán a vállamon letelepedett és végig ott maradt velünk.
Meg kell szokjam Sámson természetét. Kyga nagyon jól fogalmazott: azt mondta, hogy olyan mintha egy újfundlandid és egy foxid lenne együtt. A sapisok kis zollas valagába valami patron vagy rakéta van beépítve, nincs öt perc nyugalmuk. Állandóan valamit ügyintéznek. Sámson ezzel szemben a megtestesült nyugalom, néha szinte úgy kell odébb löködni, annyira békés. Különösen, mikor lehajol Zizikéhez, még azt is valami lassított felvétel módjára teszi, kinyitja a nagy csőrét és enni kér. Zizi pedig megeteti aztán csőrőznek még egy keveset. Szeret a kicsik mellet elüldögélni vagy a játszótéren molyolni a mindenféle színes játékkal. Aztán csak lehajol és les át a túloldalra úgy alulról. Tüneményes!!!!! Senki nem tud úgy elmenni mellette hogy ne szóljon hozzá két jó szót vagy ne simogassa meg a búbját.

2008. július 21., hétfő

Megint egy jó kis hétvége. Már a szombat is jól indult, reggel kivittem őket pottyantani aztán vissza az ágyba. Zizi rendszerint rajtam üldögél, Csibi jön-megy és ügyintéz. Mindent megnéz, szétszed ami csak a csőre elé kerül. Most azonban Zizi is megindult, egyenesen papa vállára. Hát a frász kerülhetett, ő még olyan szeleburdi, igazi kis lökött pipi. Sokszor megfogja az ujjamat és megszorítja, persze nem véresre, de Csib finom kis csőrfogásának még a nyomába sem jön. Egyelőre. Mert egyébként nevelgetem már őt is, de valahogyan a tojók gyárilag kissé durvábbak (nem csak a sapisnál), szóval odament a papához, én már ugrásra készen ültem, hogy ha véletlenül odakap akkor már vigyem is. Csak nézegette az öreget egészen közelről aztán megmozdult. Nagyon finoman és óvatosan elkezdte a szakállszőreit kurkászni. Teljesen elképedtem tőle!!!! Papa megkérdezte: ez mi amit csinál???? Válasz: kurkássza a szakálladat, élősködőt keres rajtad!!! De akkor már nagyon röhögtünk. Ő meg olyan kis finoman, kecsesen, amilyen az egész madár, teljes átszellemüléssel piszkálta. Aztán csak kikászmálódtunk az ágyból, reggeli és a két kis ördög ment fürödni. Ha otthon vagyok, minden reggel beteszem őket a kádba és jó alaposan lezuhanyzom őket. Még előlről is, hogy a mellükön is jó vizes legyen a toll. Nagyon élvezik!
Vasáenap is a fürdéssel kezdtük a napot, sőt délután, mikor bementem velük, hogy gyorsan letusoljak és feltettem őket a zuhanyfülke tetejére, Zizi a nyakamba ugrott osz újra fürödni akart. Biztosan megizzadt a párás levegőben!!!:-)))
Nagyon bírják ezt a párás, iszonyat meleg időt, szinte egész délelőtt kinn randaliroznak a kerti kalitban és csuda jól érzik magukat. Egész délelőtt fürdenek meg játszanak, szóval ők így nyaralnak.

Július 24.

Eldölt a dolog. Nagyon sokat olvastam a nemesről, beszéltem emberekkel, akik tartják és olyanokkal is akiknek sok madaruk él együtt, Kygával legalább 100x átbeszéltem és döntésre jutottunk.
Dániel sajnos már nagyon idős, bizony meg vannak az évei már számolva. A hulik sem fiatalok már, őket már nem szeretnénk pótolni, ha valamelyik elmegy, nem veszünk újat a helyére. (Az a bajom velük, hogy mami kiengedi állandóan és bizony a 4 madár rendesen összeszarja a szobát, nem győzőm takarítani és a ami a legnagyobb baj, hogy a gritt és a szépia ellenére bontják a tapétát és hiába csináljuk meg újra leszedik, vakolatig. Éljenek, ameddig csak akarnak de nem lesz új kishuli a helyükbe. Mamié lesz Sámson, a nemes. Jó természetű, nem egyemberes, nem csíp, nem kurflis a lelke. mamival lehet egész nap, szabadon. Este pedig én is foglalkozom majd vele. Kyga szerint 2 hónap és együtt lesz Csibiékkel (mert én képes vagyok rá!!:-))), ebben én azért annyira nem hiszek, de ha szerencsém lesz, akkor előbb-utóbb elfogadják egymást olyan szinten, hogy egy légtérben szabadon lehetnek és nincs öldöklés ( a nemes amúgy sem öldöklős, max ez a Csibi gyerek olyan kardozós típus.)
Szóval nagyon várom a pénteket, akkor jön Sámson haza. Ma előkészítek neki mindent, lenn fog alunni a többiekkel a hálóban, reggel ő is megy ki kakilni, hogy szokja a szobatisztaságot aztán megy fel az oviba mamihoz és ott lesz, míg én hazaérek.
Szorítsatok nagyon, remélem mielőbb egymáshoz tudom szoktatni Csibiékkel!!!:-))

2008. július 16., szerda

Dilemma...........

Szóval megint le vagyok maradva. Hétközben a szokásos munka, délután ha hazaérek, már kavarnak is fel a kalit szélére, hogy vegyem ki őket, aztán meg rám ugranak és onnan együtt megyünk mindenhová. Hétvégén többnyire berendezem kinn nekik a kertikalitot, vettem egy jó nagy aratálat, az a medence, alul van finom kis sóder, tele játékokkal, sokszor egész nap kinn hawaiioznak és nagyon élvezik. Nem zavarja őket a hőség, sőt mintha kifejezetten élveznék. Mielőtt kiviszem őket, azért fürdés van. Olyankor nem velem, hanem csak kettesben bekászmálódnak a kádba és finom langyos vízzel jól megfürdetem őket. Már Zizi is ugrik magától a fürdésre. Aztán kiteszem őket a kertbe és az aratálban folytatják a pancsolást. Nagyon jól elvannak, tömik maguklba a finom tejes kukoricát, gyümölcsöt. Gyakorlatilag egész áldott nap esznek és játszanak felváltva. Van hogy kiülök melléjük és akkor kinyitom a kalitajtót. Kijönnek, Csibi rögtön rám ugrik és ott üldögél, Zizi meg rendetlenkedik. Olyan rossz, mint az ördögök öreganyja. Legkedvesebb szórakozása, hogy felmászik a kerti sátorra és fejjel lefelé lóg a kis büdös közben meg szövegel.
De a nagy kerti asztalon is eljátszanak mindennel. Ha csak a kavéskanalamat tudják megszerezni, azzal is megy a bunyó. Zizi hanyattvágja magát, Csibi bosszantja, hogy a farkát csípkedi és így játszogatnak. Megjegyzem a múltkor én is belecsíptem Csibi farkába, csak hogy érezze milyen is az.:-)))) Hát nagyon fel volt háborodva, dühösen megfordult, de mikor látta, hogy az én kezem van ott előtte, nem csípett, csak megfogta.
Egy nagyon jó barátomnak gyönyörű édelfiókái vannak. És kaptam tőle egy ajánlatot: vegyek a kicsik mellé magamnak egy igazi nagypapagájt, egy édelt. Megzavarodtam teljesen. Az édel gyönyörű, okos, intelligens és beszél. Már 3 napja ezen rágom magam, hogy mit is csináljak. A szívem mélyén jákót szeretnék, bár kicsit félek a természetétől, viszont többen is azt javasolták, hogy ne adjam fel az álmom, elég türelmes és kitartó vagyok ahhoz, hogy kedves, boldog jákóm lehessen. Meg hát ott van ez a két gazember, annyira szeretnek. Mikor ez a dolog kiderült, hazamentem és belenéztem Csibészke szemébe, hirtelen úgy éreztem, hogy áruló vagyok, elárultam a mi gyönyörű kapcsolatunkat. Aztán az eszemhez tértem, hiszen azért ez nem így van. megtettem mindent, hogy jól érezze magát, nőt is kapott, hogy ne érezze magát egyedül, ha én nem vagyok otthon és végül is ők nagyon jól elvannak együtt, bár valóban mindketten imádnak, egy rossz szavam sem lehet, kevés embernek adatik meg hogy ennyire együtt él a madaraival.
No szóval most itt tartok a rágódásban...... Közben mami mondogatja, hogy ő felvinné magához a kicsi édelt, mert milyen jó is lenne, ha az ő vállán is üldögélne egy madárka és jöhetne-mehetne vele a lakásban.
A fórumon nem szeretném ezt tárgyalni, nincs szükségem senki epés megjegyzésére, hogy már most két sapis sem elég. Imádom a madaraimat, azt hiszem ennek már számtalanszor a tanujelét adtam és minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy boldogan éljenek. Nem tudom még, hogyan fogok dönteni... majd kialakul.

2008. július 4., péntek

Annyira gyorsan megy el a nyár, a fene egye meg, már július van. Pedig a meleget leszámítva bizony nagyon jó kis évszak ez, nekem főképpen azért, mert jöhetek-mehetek a gazemberekkel mindenfelé. Csib ugye már rutinosan utazik, Zizit még néha elkapja a rókarudi, de már azért szokja az autót. Nem a mackahordozóban viszem őket, mert az sajnos már túl szűk kettejüknek, majd eladom a vaterán és veszek nekik egy nagyobbat, papa meg szerel majd abba is ülőrudat, hanem a hálókalitban utazgatunk. Abból ki is látnak, hát morognak is, mint két pitbull, ha valami olyan járművet látnak, ami nekik nem szimpatikus.
Főképpen Kygáékhoz járunk, minden héten. Az ő két házimadara is vágott szárnyú, ők a kalitjuk tetején ülnek a rúdon, én meg a hatalmas nappali másik felében vagyok az enyéimmel. Vigyázunk, nehogy valahogyan egymásnak essenek, de igaziból nem nagyon tűnik úgy, hogy valami verekedésre készülnének. Tegnap is náluk voltunk, éppen a legjobbkor érkeztünk, mert az egyik vadonbefogott sapispár tagja valahogyan kitélakkolt a röpdéből.Na kergettük is szegényt egy darabig, míg aztán meg tudtuk fogni egy olyan lepkehálószerű dologgal. Aztán már onnan csak buli volt. Ott volt Kygáék unokája is, nagyon cuki kiscsaj, olyan 15 hónapos körüli. Nagyon érdekes volt, oda akart menni Csibiékhez, Csibi csak érdeklődve nézegette, de Zizi egyből támoadó pózt vett föl, fölfújta magát és neki akart menni a kicsinek. Szóval van azért még mit nevelnem a kisasszonyon, Csibi ilyet soha nem tenne.
A hétvége megint gyorsan eltelt, szombaton családi buli volt, kiraktuk a madarakat is a kertbe és szépen elszórakoztatták magukat, aztán vasárnap csak édes hármasban voltunk, mert a papa elment délután és mamit is elvitte magával. Főznöm sem kellett, hát befeküdtünk így szépen hármasban a hálószobába, jó kis hűvös volt és én tv-ztem a két kis ördög meg felváltva hasalt mellettem, hogy a hátukat simigéljem, meg kinn üldögéltünk a sátor alatt és akkor meg Csibi az asztal közepén rendezett szabadfogású bírkózást a kiscsajjal. Hát képek azok sajnos nincsenek, szombaton az emelkedett bulizós hangulatban szépen ráültem a gépem optikájára, beragadt és most újra szervízbe kell vinnem, Szerencsére Kyga ismer egy műszerészt, aki elég baráti áron dolgozik, hát majd csütörtökön elviszem, hogy nézze meg mit lehetne vele csinálni. Ja és még vasárnap fürdőzés is volt! Úgy kezdődött, hogy Csib egész nap sipolt, ez olyan kis rövid, éles füttyentés, de egy idő múlva az agyamra megy. Akkor kezdtem kapisgálni, hogy ilyenkor rendszerint ha elviszem fürönni, akkor mindjárt ugrik is, mert valahogyan vízhiánya van. Be is vittem őket a fürdőbe, de csak Csibit tettem be a kádba, Zizi még félős, nem akartam eröltetni. Aztán szépen el is kezdtem langyos vízzel lezuhanyozni,de akkor meg Zizi a hátam közepén nekiállt a magyar mennydörgőst járni. No, nekem sem kellett több, lekaptam a hátamról a kis varangyost oszt bezsuppoltam Csib mellé a kádba. Csak álltak egymás mellett, kitárták a szárnyukat és boldogan fürdőztek. Aztán kifele és betettem a kalitba, hogy rendezzék a tollaikat. Jól is esett nekik, mert olyan csend volt egész délután, hogy elaludtam békésen, pedig valami filmet akartam megnézni.
Hétfőn a szokásos rohangászás estig, csak egy rövid kis örömködés, mikor hazaértem, aztán husss, alvás.
Kedden csomagot kaptunk, vagyis nem mi hanem ők. Mágnyes gyönyörű kis játékokat küldött nekik, az egyik olyan szines köteles, Zizi imádja rágicsálni. Meglátta, kigyúlt a fény a szemében és mindenen (Csibin is) keresztül elkezdett csörtetni a játék felé és már kezdte is rágicsálni a kötelet. Csib ilyenkor többnyire csak mosolyogva nézi a kis libát, ő nem játszik semmivel csak velem. Nagyon ritka, hogy őt valamiféle játék érdekelje. Többnyire felmászik a hintára, onnan nézegeti a zasszonyt, hogy hogyan játszogat vagy egyszerűen csak a vállamon ül, ha lehetne oda is ragadna, bármerre fordulhatok, hajolhatok ő masszívan ücsörög rajtam, ha oldalra fordítom a fejem, akkor kapok tőle egy fini papagájpuszit is vagy az orromat, fülemet kurkássza, a hajamat fésülgeti. Zizi viszont soha nem unja meg. Szinte egész nap játszik és eszik, felváltva!!!!:-)))) De azért néha, ha odanyúlok, felkapaszkodik az ujjaimra, nem tudom olyankor letenni és akkor hanyatt belefekszik a tenyerembe és az ujjaimmal bírkózgat, tüneményes ilyenkor!!!!:-))
Ma szerda van és egy nagyon kedves ismerősömmel fogok találkozni este, persze viszem magammal a kisdisznókat is........