Sámson nyikorog. Úgy, mint anyukám ajtaja. Eddig még ilyesfajta hangot nem adott ki. Tud búgni, mint a gerle olyan mély hangon illetve van egy kedves, olyan fiókahangja ha Zizi közeledik hozzá. Tegnap este vettük észre. Mikor már harmadszorra hallottuk, hogy a mami ajtaja nyikorog és nem jön le senki, elkezdtünk figyelni a papával. Aztán a következő nyikorgásnál megoldódott a rejtély. Sámson volt az. Aztán mami mondta, hogy már ő is hallotta fenn.
Tegnap egyébként elég későn értem. Gyorsan kivettem a sapisokat, aztán lehoztuk Sámit is (Kati elnevezte Sáminak, ő így becézi:-D). A sapisok szinte azonnal mentek fürödni, aztán fel a kalitra száradozni. Sámsont nem fürösztöttem most meg, mami megsprickolta napközben. Ő a kalit külső rácsára telepedett, aztán később, mikor már megszáradt Zizi is csatlakozott hozzá, úgy üldögéltek ott kettesben. Aztán Sámson kicsit nyikorgott és 9 körül mind elmentek alunni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése