Dilemma...........

Szóval megint le vagyok maradva. Hétközben a szokásos munka, délután ha hazaérek, már kavarnak is fel a kalit szélére, hogy vegyem ki őket, aztán meg rám ugranak és onnan együtt megyünk mindenhová. Hétvégén többnyire berendezem kinn nekik a kertikalitot, vettem egy jó nagy aratálat, az a medence, alul van finom kis sóder, tele játékokkal, sokszor egész nap kinn hawaiioznak és nagyon élvezik. Nem zavarja őket a hőség, sőt mintha kifejezetten élveznék. Mielőtt kiviszem őket, azért fürdés van. Olyankor nem velem, hanem csak kettesben bekászmálódnak a kádba és finom langyos vízzel jól megfürdetem őket. Már Zizi is ugrik magától a fürdésre. Aztán kiteszem őket a kertbe és az aratálban folytatják a pancsolást. Nagyon jól elvannak, tömik maguklba a finom tejes kukoricát, gyümölcsöt. Gyakorlatilag egész áldott nap esznek és játszanak felváltva. Van hogy kiülök melléjük és akkor kinyitom a kalitajtót. Kijönnek, Csibi rögtön rám ugrik és ott üldögél, Zizi meg rendetlenkedik. Olyan rossz, mint az ördögök öreganyja. Legkedvesebb szórakozása, hogy felmászik a kerti sátorra és fejjel lefelé lóg a kis büdös közben meg szövegel.
De a nagy kerti asztalon is eljátszanak mindennel. Ha csak a kavéskanalamat tudják megszerezni, azzal is megy a bunyó. Zizi hanyattvágja magát, Csibi bosszantja, hogy a farkát csípkedi és így játszogatnak. Megjegyzem a múltkor én is belecsíptem Csibi farkába, csak hogy érezze milyen is az.:-)))) Hát nagyon fel volt háborodva, dühösen megfordult, de mikor látta, hogy az én kezem van ott előtte, nem csípett, csak megfogta.
Egy nagyon jó barátomnak gyönyörű édelfiókái vannak. És kaptam tőle egy ajánlatot: vegyek a kicsik mellé magamnak egy igazi nagypapagájt, egy édelt. Megzavarodtam teljesen. Az édel gyönyörű, okos, intelligens és beszél. Már 3 napja ezen rágom magam, hogy mit is csináljak. A szívem mélyén jákót szeretnék, bár kicsit félek a természetétől, viszont többen is azt javasolták, hogy ne adjam fel az álmom, elég türelmes és kitartó vagyok ahhoz, hogy kedves, boldog jákóm lehessen. Meg hát ott van ez a két gazember, annyira szeretnek. Mikor ez a dolog kiderült, hazamentem és belenéztem Csibészke szemébe, hirtelen úgy éreztem, hogy áruló vagyok, elárultam a mi gyönyörű kapcsolatunkat. Aztán az eszemhez tértem, hiszen azért ez nem így van. megtettem mindent, hogy jól érezze magát, nőt is kapott, hogy ne érezze magát egyedül, ha én nem vagyok otthon és végül is ők nagyon jól elvannak együtt, bár valóban mindketten imádnak, egy rossz szavam sem lehet, kevés embernek adatik meg hogy ennyire együtt él a madaraival.
No szóval most itt tartok a rágódásban...... Közben mami mondogatja, hogy ő felvinné magához a kicsi édelt, mert milyen jó is lenne, ha az ő vállán is üldögélne egy madárka és jöhetne-mehetne vele a lakásban.
A fórumon nem szeretném ezt tárgyalni, nincs szükségem senki epés megjegyzésére, hogy már most két sapis sem elég. Imádom a madaraimat, azt hiszem ennek már számtalanszor a tanujelét adtam és minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy boldogan éljenek. Nem tudom még, hogyan fogok dönteni... majd kialakul.