2008. július 29., kedd

Sámson



Pénteken mentem érte. Vittem magammal a sapisokat is, mert Csibészkének körmöt kellett vágni és mamit is, mert ő már régen szerette volna Kyga gyönyörűséges madárkertjét megnézni.
Elvégeztük a körömvágást, már csak üldögéltünk és beszélgettünk. Aztán Kyga párja kihozta Sámsont és bemutattuk őt Csibiéknek. Zizi cseppet sem ijedt meg, kíváncsian nézegette. Csibi viszont megszeppent, annyira, hogy feltelepedett a vállamra oszt se előre, se hátra nem mozdult. Félt a nagy madártól.
Hazavittük a kispasit, aztán gyorsan le is fektettem az egész kompániát aludni és vártam a következőt, az első reggelt együtt.
Szombaton mindannyian békésen aludtak 1/2 9-ig. Akkor kivettem, a kicsiket a játszóterükre, Sámsont a kalit tetejére a vastag rúdra. Mindenki kapott reggelit és szépen el voltunk. Szinte egész nap kinn voltak, nálunk ez a rend. Csibiék is megtanulták, ha nem vagyok otthon, akkor szépen elfoglalják magukat, ha megjöttem, akkor jöhetnek rám és indul a hancur.
Sámson nagyon jó kismadár volt, a hangját sem lehetett hallani. Békésen elüldögélt, eszegetett és a játékokat nézegette.
Vasárnap vendégek jöttek, Csibiék kinn voltak velünk szabadon a kertben, Sámson pedig kalitostul. Mindenki jól elvolt, aztán este szépen elballagtak alunni.
Vasárnapra már Csibészke is kezdett megenyhülni. Szombaton még nagyon sértődött volt, csak ült a kalit tetején és ha a közelébe mentem, azonnal hátat fordítot. Pontosan így volt ez az első szárnyvágásnál is. Vasárnap már közelebb ült, figyelte hogy Zizi és Sámson játszik velem. Aztán egy idő múlva felnyújtottam az ujjamat és akkor ráült. Aztán a vállamon letelepedett és végig ott maradt velünk.
Meg kell szokjam Sámson természetét. Kyga nagyon jól fogalmazott: azt mondta, hogy olyan mintha egy újfundlandid és egy foxid lenne együtt. A sapisok kis zollas valagába valami patron vagy rakéta van beépítve, nincs öt perc nyugalmuk. Állandóan valamit ügyintéznek. Sámson ezzel szemben a megtestesült nyugalom, néha szinte úgy kell odébb löködni, annyira békés. Különösen, mikor lehajol Zizikéhez, még azt is valami lassított felvétel módjára teszi, kinyitja a nagy csőrét és enni kér. Zizi pedig megeteti aztán csőrőznek még egy keveset. Szeret a kicsik mellet elüldögélni vagy a játszótéren molyolni a mindenféle színes játékkal. Aztán csak lehajol és les át a túloldalra úgy alulról. Tüneményes!!!!! Senki nem tud úgy elmenni mellette hogy ne szóljon hozzá két jó szót vagy ne simogassa meg a búbját.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése