Rohannak a napok, közelednek az ünnepek, bár nekem semminemű ünnepi hangulatom nincsen.
Mami javulgat. Le kellett ülnünk vele és szépen elmagyarázni, hogy vagy megpróbál valahogyan némi önállóságra szert tenni, kijárni a mellékhelyiségbe, sokat fenn lenni és nem feküdni, hogy erősödjön, elfoglalni magát napközben, míg mi dolgozunk vagy meg kell lépnünk azt, amit egyikünk sem szeretne: be kellene mennie valamilyen ápoldába, amíg magára nem talál. Elmondtuk, hogy értse meg, ez nekünk sem egy élmény, de felelősen úgy otthon hagyni, hogy nem vagyunk biztosak benne, hogy fel tud kelni, szóval azt nem lehet. Megértette, bár első körben a szegényházat meg hasonló marhaságokat emlegetett, végül is dűlőre jutottunk. Lehoztuk neki a járókeretét és szépen, lassan megpróbálgatta használni. Papának már a héten nem kellett bejönni dolgozni minden nap, mert sajnos munka egy szál sincs, úgyhogy felügyelt rá, adott neki ebédet, de ma és holnap teljesen egyedül kell eltöltse az idejét, míg haza nem érünk. Szerencsére Katus azért nem hajnalban jár dolgozni, addig, míg otthon van rá tud nézni, aztán majd így valahogyan alakulgat a dolog. Minden esetre látjuk, hogy igyekszik és meg akar gyógyulni. Persze ezzel együtt a délutáni-hétvégi teendőim vele nem csökkentek nagyon, mert fürdetni ugyanúgy kell, mindent a keze ügyébe készítek, szóval akad azért tennivalóm, de végül is ez egy megnyugtató megoldás mindannyiunk számára. Szentül megesküdött, hogy mostantól a távoli jövőig tartózkodni fog mindenfajta tornász-, légtornász és akrobata mutatványtól kutyával vagy anélkül. Igazi megoldást nekünk már csak a költözés adhat, ahol egy szintre kerülünk, nem kell 3 szinten rohangálnom, mint a mérgezett egérnek, mert bizony nekem meg attól van teli a hócipőm.
Van azért a dolognak besenyős oldala is, már mért ne lenne!!!!!:-))) Ez a fenti felállás a VV-ban úgy néz ki, hogy mami a nappaliban nézi a tv-t, mit nézi, üvöltve hallgatja!:-))) Olyan szinten hangosan, hogy egymás szavát sem értjük, magunk között is ordítozunk, ha viszont elfogy a türelem és lehalkítjuk a tv-t ő azt azonnal szóvá teszi és kezét hallókészülékként a füle mögé hajlítva próbálja megérteni a tv-ből jövő hangokat. Ennek egyenes folyományaként a nappali mindenki számára TT (tiltott terület), mindenki menekül valamilyen szobába ahol csend van és némi nyugalom. Sajnos az összes tv-nk közül egynek sincs fülhallgató dugója, hogy ettől a rémületes zajtól megszabaduljunk. Talán még a papa bírja a legjobban, tekintve hogy ő nagyot hall, de néha még neki is sok. A dolog szombatonként teljesedik ki igazán, mikor a tv-hez a laptopon lóverseny is társul, akkor az életkép úgy néz ki, hogy a fején a fülhallgatóval nézi a lovit, de ott csak félóránként mennek a futamok, a köztes időben a bömbölő tv köti le a figyelmét és hát jaj annak, aki el akarja kapcsolni. Nem semmi itt nálunk egy hétvége!:-)))) Hétfőnként szinte pihenni járok be a munkahelyemre.:-)
Reggelente mosom az 5 kis muki edényeit, mint Hófehérke a törpék táljait. Merlint ki szoktam hozni magammal, egyre jobban szokunk össze, nagyon rendes kis királylány, leszámítva hogy van néhány dilis szokása (pl. utálja, ha telefonálok és úgy dönt, hogy már nagyon régen beszélek, akkor elkezdi a fülemet húzgálni vagy az ujjamat rágcsálni, hogy fejezzem már be), de a többi viszont hihetetlenül kedves. Azt mondhatom, hogy kb. Lacus unokám 2 éves szintjén van jelenleg, rengeteg mindent megért, szót is fogad illetve visszajelez. Teljesen értelmezhető testbeszéde van, ami szintén jelentősen megkönnyíti az egy hullámhosszra való kerülésünket. Alakul a beszéde is, sokszor hallom a konyhából, hogy ő a szobában Hegyi Beszédet tart a többieknek. Végtelen sok szeretet és kedvesség van benne, egyszerűen sokszor megdöbbenek, mennyire okos és intelligens.Kezd érdeklődni Lacus (vagy Lacus vacsorái) iránt, a hétvégén elkezdett közelebb is menni hozzá, bár még nem üldögél mellette, mint Sámi vagy a sapisok, de bántani sem akarja. Szerencsére a kisfiú tudja, hogy a szürke tabu, nem piszkáljuk és nem nyúlkálunk feléje. Ebben a mi esetünkben Merlinnek kell megtennie az első lépéséket, miután megtapasztalta, hogy a gyerek nem veszélyes rá nézve, neki kell közeledni, mi csak utána lépünk.
Sámikám a méltó párja, ő is kijöhet reggelente, míg a kajájukat megcsinálom, odadugja a csőrét a nyakamhoz-arcomhoz és szépen hosszan adja a puszikat. Persze én is igyekszem mindkettőnek minden módon kifejezni a szeretetemet. Sámson és Lacus továbbra is a legnagyobb békében és szeretetben élnek, sőt most hétvégén, mikor a kisfiút fektettem, Sámi is rohant az ágyra, felült a párnára és úgy gondolta, elalszik ő is vele együtt, ami viszont sajnos nem lehetséges.
Morzsikám a szokott formáját hozza, továbbra is a bal vállam a bérelt helye, áhitatosan nekidülti a csőrét az arcomnak és úgy pihenget. Meg néha morogva akarja a kezemet elkapni, de halk és kedves szóval azért le lehet csillapítani, sőt olyankor azonnal dugja is a csőrét egy puszira.
És hát a kicsik............. hát ők egy külön fejezet! A válás 2 napig tartott, Bubi jobban élvezte, mint Csibészke. Amikor először összeengedtem őket, Csibi olyan volt, mint a gáncs nélküli lovag és amikor Bubus bement aludni futólépésben követte, nehogy ő máshol éjszakázzon, nagyon vicces volt! Azóta, ha úgy látom, hogy megint kezdi, csak szépen megmutatom neki a büntikalitot és azonnal visszavesz, remélem így is marad ez a dolog és lassan a párzási idő végére érünk.Azért nagyon kis ganyé, mert most az éjszaka leple alatt gondolja becserkészni Bubikát, hogy a hátára pattanjon, aki viszont elegánsan ellép és Csibészke kevésbé elegánsan félre lépve, mint a szárnyaszegett sas lezuhan a kalit aljába majd jól hallható anyázások közepette mérgesen mászik fel a kalit oldalán vissza a rúdra.
És a végére a legeslegjobb, ami velem történhet, hát ezt el kell meséljem!!!!!!!!!!!!!!
Lacuska nagyon szereti ha mondókázunk és énekelünk. Van egy könyve, a hóna alá csapja és hozza, hogy "Mama, verseljünk!":-)) Teszi ezt a nap bármely szakában, igazán egész nap is elfoglalhatnánk magunkat ezzel. Na mármost esténként, fürdés után mikor már csak a nagyok vannak kinn, összegyűlünk mind az öten és indul a vers, mondóka és ének. Mikor először csináltuk, egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy ülünk kettesben az ágy szélén és a tollas banda lassan odaverődik hozzánk, mindenki keresett magának egy helyet és hallgatták ők is a verseket és az éneket. Persze mindenki a maga módján: Morzsi a bal vállamon ült és szinte tátott csőrrel figyelt, Sámson Lacuska mellé telepedett, aki időnként megsimogatta vagy nyomott egy puszit a búbjára, Merlin először a fotel támlájáról hallgatta, majd egyre közelebb jött és a bal alkaromon elhelyezkedve figyelt minket, szemmel láthatóan nagy élvezettel. El sem tudom nektek mesélni, milyen jó érzés volt, mintha 5 kisgyerek lesné-várná a mondókákat. Különösen az ütemes, dallamos dolgok érdeklik őket. Lacus pedig nagyon kis agyas, Weöres Sándor "Csipp-csepp"-jét pár meghallgatás után már velem együtt mondogatta.
