Csibészke, Zizi és Sámson

Szombaton vendégeink voltak: a Mágnyes család, három tüneményes kispasival. Dél körül érkeztek, a srácok azonnal a sűrűjébe csaptak, elkezdtek a madarainkkal játszani. Csibi a szokott nyugalmával és kedvességével vándorolt kézről kézre. Csak nézegetett az okos kis szemeivel, mindegy volt neki, melyik gyerek fogja. Ő nagyon megbízható, sosem bántana senkit, aki finoman ls kedvesen közeledik hozzá. Szóval igen, gyerek és gyerek között is van különbség és meg kell mondani, Mágnyes gyerekei nagyon jó fejek. Jól neveltek, kedvesek, teljesen normálisan lehet velük beszélgetni. A nagy kicsit csendesebb, a középső naggyon kedves és a kicsi az egy tünemény. Olyan szövege van, szétröhögtük magunkat rajta. Zizi a naggyal koketált, kicsit még az ujjára is ráült, aztán csak visszament a kalit tetejére. Sámson is igen rendesen viselkedett, szépen elüldögélt mindenkin és mivel a simit ő is mindenek felett szereti, hát sok baj nem volt vele. Ebéd után egy jó kis beszélgetés következett Mágnyessel, mintha ezer éve ismernénk egymást!!!:-))) Délután aztán átrándultunk Sámson testvérét, Zeuszt meglátogatni. Ott is csuda jól telt az idő, aztán Mágnyes és a család hazaindult. Látjátok, ezt is a madaraimnak köszönhetem, hogy ilyen szuper embereket ismerhetek meg. Nagyon jó kis nap volt és szerintem ők is jól érezték magukat.
Vasárnap délelőtt el kellett mennem, dél körül értem haza. A két kis vaddisznó boldogan kezdett üvölteni, mikor meglátott!!!:-))) Fogtam egy finom kávét és kimentem velük a kertbe. A kerti aztalok most össze vannak tolva, jó hosszú kifutópálya a két rakétaseggűnek. A tetejébe kitettem egy nagyobb madárfürdőt és benne finom friss víz volt. Eszméletlen volt, mit műveltek: ki és be a vízbe, nekifutásból felugrani a szélére és úgy általában, mint a bakkecske úgy szökdécseltek a kis medence körül. Haláli fazonok! Aztán visszamentek a kalitba és én gyorsan nekikezdtem a dolgomnak. Úgy azért télleg elég macerás bármit is csinálni, ha 3 madár lóg le az emberről. Amikor aztán végeztem lehoztam Sámsont is és újra kiültünk a kertbe. Csib és Zizi ott bohóckodott az asztalon, Sámi a térdemen üldögélt és nézegette őket. Jó sokáig kinn voltunk, ettünk, ittunk. Ez a Zizi haláli pofa, ő már egészen közel került az új fiúhoz, kurkásszák egymást, megeteti Sámit bár amilyen kis genyó, simán kiszedi Sámi csőréből a falatot, ha éppen úgy van kedve. Csib nem kedveli egyelőre, eltűri a kedvemért, de remélem, hogy lassan meg is szokja. Kétszer próbálta inzultálni (hála Kygának, aki mindig mondja, hogy tanuld meg a madarad testbeszédét és tudni fogod mire készül) mindkétszer időben leállítottam. Ha leszegi a fejét, mint egy kis faltörő kos és mint a fúró, nyomul előre na akkor nem kell hagyni kibontakozni. Ezidáig 2x próbálta meg Sámit bántani, először kapott egy kis taslit, másodszor pedig megrángattam kicsit a csőrét, ahogyan a felnőtt madarak teszik a kisebbekkel és ahogyan ő is szokta Zizust regulázni. Azóta elüldögél a vállamon és onnan figyeli Sámit. Persze ő is megkapja a maga szeretet adagját, sőt mondhatni, hogy ő kapja meg először. Csuda fazonok mindhárman, mindegyik más egyéniség. Zizi is nagyon szeret, de ő, talán mert még fiatal és szeleburdi, sokszor erősebben fogja meg az ujjamat vagy hamarabb bepöccen. Viszont imád a kezemmel játszani, semmi félelem nincs benne velem szemben, ám olyanokhoz nehezebben megy oda, akit nem ismer. Feltelepedik a vállamra és onnan figyeli a számára idegeneket. Sámson egy angyal, békés, csendes, csak néz az okos kis szemeivel, állandóan figyel mindenkit. Aztán ha ketten vagyunk odabújik a nyakamhoz és a nyakát kell simogatni vagy csak üldögél a térdemen és nézegeti ahogy Zizi idétlenkedik. Imád fürdeni, ez mami reszortja, nagyon szívesen sprickolja minden nap, ő pedig kitárja a szárnyát és boldogan motyorászik hozzá. Ma későn értem, kicsit játszottam Csibusékkal, aztán elmentek alunni. Sámi még a vállamon üldögélt egy darabig, sőt..... a nyakát odadugta a számhoz és ahogy puszilgattam, szépen el is aludt, miközben a nyaksimi sem hiányzott. Hihetetlen egy madár!!!!:-)))
Szóval így vagyunk, jól érezzük magunkat együtt, mintha 3 gyerek lenne körülöttem, de mégis mindhárman más egyéniség.