Ez egy tollas blog .......................

Ahogyan Besenyő Pista bácsi mondaná: Boborján fiam, nótára! Torkodiziglen!!

Kezdem is a dalolást a blogon végre-valahára:

Valóban az egyiptomi hét csapás jött ránk mostanában, nem is untatnálak Benneteket ezzel, a legnagyobb gáz az volt, hogy ellopták az autómat. Sajnos erre már keresztet vethetünk, nyilván valahol darabokban áll és várja, hogy alkatrészként eladják. Aztán jött a többi, de végül is a problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket, majd csak jönnek szebb napok is. Jó hír viszont, hogy ha a Jóisten is úgy akarja jövő évben Karácsony után elmehetek nyugdíjba.Már nagyon várom, bár teljesen tisztában vagyok vele, hogy utána is dolgoznom kell, de akkor is, talán találok magamnak valami 4-6 órás munkát és így a madaraimnak is több szabadságot adhatok, arról nem is beszélve, hogy mami már reszketve várja, hogy ne kelljen egyedül ülnie otthon naphosszat.

A madarak jól vannak, Sámi gőzerővel vedlik, kicsit lökött is mostanában, zoomol a szeme, csapkod, de igazán nem csíp, csak oda-oda üt a kezemre, ha olyanja van. Ebben a kellemes időben többször jutnak ki a teraszra, mint a rekkenő nyári hőségben. Jól is érzik magukat, elbambulnak vagy elbeszélgetnek egymással.

Olyan vicces volt vasárnap, mikor kinn napoztak, a Pipi eltáncolta Zebikének a "Hattyú halálát", de valahogyan a kispasi nem volt vevő rá, pedig Pipi mindent bevetett. Zebi csak nézte, nézte, aztán elunta a túlbuzgó balerinát és tök plekni hangon oda szólt neki: " Most mi bajod van?!" . Hát hiába, nem felejtette el a kezdeti sallereket. Zebi különben jól van, most valahogyan megint olyan visszahúzódó lett. El is határoztam, hogy hétvégén átrendezem a szobát, hiszen a negatív inger is inger, áttolom máshová a kalitját, lássam meg, hogyan reagál erre. Rendeltem neki Chicktonic vitamint, Noi ajánlotta, mert kétségbeejtően kevés gyümölcsöt és zöldséget eszik, hátha ettől megjavul az étvágya. Néha kijön, de ha olyanja van akkor benn marad és csak üldögél. Észrevettem, hogy esténként, amikor a nagyok kinn vannak és Pipi odajön egy kis simire meg ajnározásra nagyon figyeli, majd leesik a rúdról, hogy lássa mit is csinálunk. Továbbra sem eröltetem semmire, ha akar kijön, ha nem akar akkor benn marad. Vasárnap a kalitját is lepucolgattam, ahogyan tudtam, nem volt baja vele, nem csattogott a csőre a kezem mellett. Most már a 4. hete gyakorolgatjuk a kanálból evést. Nem rajong érte, max ha gyümisjoghurtot kínálgatok, na abba beledugja  a csőre hegyét aztán lenyaligálja. És ő is vedlik ezerrel, sőt mind az összes, lapátszám szedem a tollakat. Ja, erről egy édes dolog jut az eszembe: múlt szombaton este a két kis muki már aludni készült, mikor Lacuska elkezdett kuncsorogni, hogy "Mama, hozd be Sámit egy kicsit!" Sámi elég gagya mostanában, a vedléstől is meg azért is mert itt a párzási ideje. De azért bevittem, nem gondolom, hogy bántaná Lacust. Nem is, de túl nagy kedve sem volt a játékhoz. Szépen odébb lebbent minden alkalommal, mikor Lacus nyunyurgatta volna. Aztán mondtam a gyerekeknek, hogy elviszem alunni, mert nagyon nyűgös és ahogyan ellépett Lacuskától egy hatalmas toll pottyant ki a szárnyából, amit  a kislegény azonnal úgy értelmezett, hogy Sámi ezt a tollat neki, csakis neki adta ajándékba és nagy áhitattal felvette, elrakta a párnája alá, mint  a legbecsesebb dolgot.:-))) 

Gagyaság ide vagy oda, azért szépen szoktatgatom a Pipihez illetve a dolog fordítva is igaz, Pipnek is meg kell tanulnia a békés együttélés szabályait. Ők azért ketten féltékenységből hajlamosak odacsapni a másiknak, ha megtehetik. Mindkettő ült már azért a kalitjába, mert a másikat próbálta piszkálni. Morzsi ebből a szempontból kezelhetőbb, sőt jókat szoktam rajta mosolyogni, mert megindul a Pipi felé, látom, hogy mire készül és ahogyan oldalazva teper oda, csak feltartom az ujjamat és erélyesen rászólok: "Meg ne próbáld!" Erre azonnal elindul a másik irányba, fütyürészve, a plafont nézegetve, hogy hát mit akarok én tőle, ő ott sem volt, nemhogy verekedni akart volna. Jaj és tegnap, hát az nagy zsuga volt!!! A Pipi már a helyére ment, mostanában ezzel sincs baj, mondom neki, hogy "Megyünk aludni" és azonnal mászik befelé a kalitba, mert ott aztán megkapja a falat jutalom kexét és azt nagyon szereti. Sámi még kinn volt, sajnálom is, hogy ennyire nyűgös, betekertem a kedvenc törülközőjébe és úgy szokott még kicsit a mellkasomon bóbiskolni. Na de feloltottam a kislámpát közben, ami Morzsinak a JEL, hogy azonnal jöjjön a vállamra, itt az idő reszelgetni. Rá is repült a térdemre és azonnal megindult felfelé, de mint az elefánt, mindenen, jelen esetben a törölközőbe bugyolált Sámsonon is átmászva igyekezett. Sámi teljesen kiakadt, ki az a bunkó, aki rálép a fejére ??!! Kiugrott a törcsiből és dühösen valamit odamorrantott Morzsinak, aki viszont a füle botját sem mozdította a megjegyzésre. Sámi visszabújt, simogattam a csőrét, az arcát, mikor Morzsi agyáig eljutott, hogy valaki van a törölközőben (hát elég együgyű a lelkem), erre majd lezuhant a vállamról, annyira nézte, hogy kit simogatok. Megpusziltam Sámi csőrét, hát ez már Morzsinak is sok volt, tőle szokatlan módon elkezdett nyúlni, mint a giliszta és szépen ő is odadugta a csőrét a számhoz, mer ami jár az jár, neki is.....:-)))) Fantasztikus pofa, bár nem árt vele vigyázni, mert néha önkéntelenül is odakap, ha megijed valamitől. A múltkor, ahogy ültömben a vállamra repült az egyik körmével véletlenül felsértette a szám szélét, 5 perc múlva úgy ültem ott feldagadt ajkakkal, mintha valami bantu asszony lennék. 

A kicsikéim is jól vannak. Bubi mint a mágnes ragad rám ha kinn vannak, Csibi kicsit most tartja a 3 lépés távolságot, de ha Bubi rám repül azonnal jön utána, sőt képesek összeveszni azon is, hogy ki bújjon a kezem alá.Szerintem a jákók szókincse hamarosan a "Méééért bántod??? Hagyd békén!!"-nel is gazdagodni fog.:-))) Hamarosan itt a párzási idejük. Hát ezt még túléljük, talán jövőre már Bubi megáll neki és nem öldöklik egymást egész nap.

Készítettem Nektek azért képeket is, csak nem volt időm az utóbbi hetekben feltölteni.

A kertben folyik a tarackmentesítő program, tekintve, hogy a bokrokat leszámítva csak az van benne. Már végeztünk a nagyobbik részével, minden bokor és virág fellélegezhet, a kert közepe viszont még hátra van. Lassan haladok, mert ebben a szárazságban (mivel leginkább a kultúrnövényeket locsolom, nem a tarackot) nagyon nehéz szedni a száraz, kemény földből. No, hát akkor lássátok meg a keretet:

Ő itt a rozmaring bokor, mellette a füge, hatalmasat nőttek, mióta elültettem őket. Ez a legvédettebb rész a kertben, remélem kibírják a téli fagyokat is, majd jól megtakarom őket. Ezek a részek, amit most láttok beültetve, le lesznek mulccsal szórva legkésőbb tavaszra, csak még szedem a gazt, ami kinő.

Jobbra a 3 uráli törpefűz bokor heverész, mellette két korálberkenye, majd a kedvencem, a csüngős ágú libanoni cédrus (most még elég vert sereg állapotban, hiszen a tavasszal ültettem be, de jövőre szépen hajt majd, mert ÉL), a cérdus mögött pedig egy tiszafa a kontraszt.

Középen a mézalmácska, mellette balra még egy korállberkenye, előtte pedig három bokor berkenye, amiről az idén már egy fagyis edénnyi termést is betakarítottam.

Középen a másik nagy kedvenc, a Hakuro-Nishiki fűzbokor, mellette a feketebodza és egy babérmeggy. Az előtérben pedig két cserjéspimpó, a harmadik sajnos megboldogult.

Oldalt 3 bokor ribizli próbálja túlélni a kánikulát, de ők is élnek, mára már szépen hajtanak alul, gondolom, hogy jövőre már rendes lombja is lesz. A kulé kavicsos rész a gyerekek játszója, itt a homokozó, a csúszda és a kis medence. Dániel pedig éppen őrjáraton van a kertben.

Hát ilyen a kert egyelőre, bár mióta a képeket készítettem már ültettem a bokrok elé egy szép kis törperózsát és kaptam a páromtól egy csarabot is, ami szintén a kedvenceim egyike. Remélem, megmarad az is. A héten veszünk egy 120 literes hordót, amiben az esővizet gyűjtjük a növényeknek, mert ha ilyen enyhe, de aszályos lesz az ősz, akkor egészen a fagyokig locsolnunk kell.

A végére hagytam a legszebbet, amit pillanatnyilag mutatni tudok Nektek....... mert azért jön az ősz, érezzük mi is....

Reggelente, amikor felébredek, már ott a köd a természetvédelmi  területen, mi ugye egy kis völgyben vagyunk. Megmutatom Nektek, milyen is nálunk a napfelkelte és innen már mindenki megértheti, mért is imádunk itt lakni a világ végén.......

Mintha egy képeskönyvet nézegetnél......:-))