Először Mami hozta fel a dolgot. Jön a tél, hamar sötétedik, fél egyedül. Aki járt már nálunk, az tudja, hogy nem a belvárosban lakunk és a kerítésünk is akkora, hogy csak az nem jön be rajta, aki nem akar. Erre az én másodszülött magzatom roppantul frappánsan rávágta, hogy zárjuk be a kaput....:-))) Igen, hát ez is egy lehetőség, de ettől a kerítés 150 centis magassága nem szökik az égig, de még csak feljebb sem.
Dániel szegényem, már nagyon öreg, szinte egész nap alszik, azt a kis időt kivéve, amikor délután Toro jön és megyünk egy órát sétálni, a szó szoros értelmében csak lassan poroszkálunk. Danit már el sem tudom engedni, nem azért mert elrohanna és nem jönne vissza, a vaksisága és a rossz hallása miatt szó sem lehet róla, mivel a múltkor majdnem beleesett a patakmederben, mert nem látta. Már nem tudom behívni, mert ha nem felém van fordulva akkor nem lát és egyáltalán nem hallja, hogy szólok neki. Egy hosszú pórázon sétáltatom, hogy azért kicsit szaglászhasson, nézegessen, de többnyire Toro után ballagva közlekedik. Drága öreg kutyánk, igazán megérdemli, hogy a nyugdíjas éveit békében és szeretetben élje le, akármeddig is tart!
Elkezdtünk a papával a második kutya lehetőségéról beszélni. Arról, hogy milyen típus felelne meg a mi családunknak, hiszen van gyerek is, öreg is, domináns kan szóba sem jöhet, megeszi a nagymamát, mire hazaérünk, de kell, hogy valamilyen szinten tiszteletet parancsoló legyen és fejlett területvédő ösztönnel rendelkezzen. Igazán már Katus is pedzegette a dolgot, de ő valamilyen pici kutyát szeretett volna magának. Nekem erről az volt a véleményem ( és ezt meg is mondtam neki), hogy amíg én nem vagyok otthon nyugdíjban, addig ezt a projektet vessük el. Egy kicsi kutya a Mamival nem maradhat. Ő sem lát jól, ne adj Isten, rálép vagy elesik benne, az a tuti, ha én tudok felügyelni rá, míg Katus dolgozik. Kicsit rágtuk még a gittet, de Katus értelmes lány, belátta, hogy ebben igazam van. Arról nem is beszélve, hogy egy területvédő 2 kilós kutya az esetleges hívatlan látogatót inkább mosolyra fakasztja mint hogy meghátrálásra készteti.
Hát nézegettünk erre-arra, végül pedig most szombaton a gyerekekkel együtt ellátogattunk a Noé Állatotthonba. Nekem ők nagyon szimpatikusok, sokat hallottam és olvastam róluk. Először kicsit körüljártunk, igazán nem fogott meg minket egyik kutya sem, majd átmentünk a Mini Menhelyre, ahol a Cane Corso Fajtamentés örökbe fogadható kutyáit néztük meg. Gyönyörű, hatalmas hímeket láttunk, de azonnal le is vágtuk, hogy még ivartalanítva is nagyon dominánsak. Papának azért nagyon tetszettek a muszklis hímek, de elismerte, hogy nekünk nem ilyen kutyára van szükségünk..... aztán megláttuk Nalát.
1 éves, ivartalanított szuka. Nagyon nyugodt, békés, hálás, ha valaki megsimogatja vagy egy jó szava van hozzá. A gyerekekkel abszolut kompatibilis, Maugli járt a nyomában, mintha mágnessel húznák, türelmesen hagyta, hogy a kisfiú simogassa, nem lökte fel, nem húzódozott tőle. Azt is figyeltük, hogyan viszonyul a többi kutyához: nem volt agresszív, inkább tovább lépett, ha valamelyiket tolakodóbbnak gondolta. Érdeklődtünk róla Orsinál, a projekt vezetőjénél. Ő is jó természetűnek ismerte meg. Egy kertben élt mielőtt bekerült volna az otthonba, senki nem foglalkozott vele. Kicsit kisebb a teste, mint a jól tartott ennyi idős kutyák mérete, de ezen azért jóltartással tudunk segíteni. Meg hánytuk-vetettük a dolgot, kértük, hogy jegyezzenek be minket, mint lehetséges örökbefogadókat. Most szombaton felcuccoljuk az öregurat, kivisszük magunkkal a Noéba és ott egy semleges területen összeismerkedhetnek. Ha úgy látjuk, hogy a szimpátia kölcsönös (és nagyon reméljük, mert Dani szinte megfiatalodik, ha kutyatársaságba keveredik, ami érthető is, hiszen otthon csak elcsoszognak Mamival egymás mellett) akkor még a hétvégén kihozzák nekünk. Nem lehet elhozni a kutyákat, mert a menhelynek az a hitvallása, hogy nem szabadulni akarnak a kutyáktól, hanem családot keresnek nekik, ahol életük végéig szeretetben élhetnek. Ezért minden esetben ők hozzák ki a kutyókat és egyben ellenőrzik is, hogy valóban alkalmasak-e az örökbefogadók a kutyatartásra. Ha nem, akkor nem is hagyják ott. Hát itt tartunk jelenleg a Nala projekttel....:-)))
Nala nagyon szép, nevét az Oroszlánkirály egyik szereplőjéről kapta és a gyerekek ragaszkodnak hozzá, hogy ez is maradjon.:-)) Valóban, olyan a színe, mint egy oroszlánnak. Sötét maszkja van, amitől kicsit morózusabb a feje, de igaziból egy kedves, békés kutyalánynak látszik.
Azért ezt a dolgot nem bízzuk a véletlenre és 40 év után újra elkezdem a kiképzést, amit annak idején annyira szerettem. Vicces leszek nyilván, amint a mackó nénis termetemmel és az őszülő hajammal megjelenek a Cerberosban, hogy jelentkezzünk egy alapfokú tanfolyamra, de mivel azt vallom, hogy egy szófogadó, jól képzett kutyával az élet öröm és nem problémák forrása, ezért elhatároztam, hogy amint lehet, bejelentkezünk oda. Ha elbírok a hat papagájjal, remélem, hogy egy közepes termetű kutyalány sem lesz probléma és legalább én is mozgok végre-valahára, aminek a papa igazán örül, mivel kettőnk közül ő a sportosabb és már annyiszor javasolta, hogy keresek magamnak valami testmozgást, amiben örömömet lelem. Lehet, hogy most megtalálom???!!! :-))))
Hírek a papagájokról:
Zebi tök jó passzba van!!!! Már a hétvégén is, mikor Pipi kinn volt, odavittem a szürke gavallérhoz és bíztattam Pipit: "Adj egy pipipuszit Zebinek!" Hát láss csodát, magam is elcsodálkoztam, mikor a kényes hercegnő odadugta Zebinek a csőrét és kaliton át szépen csőröztek egyet!!!!:-)))
Aztán ma reggel is kijött, mikor cseréltem a tálakat és egyértelműen mászott hozzám, lehajtotta a fejét és szépen meg is simogattam! :-))) És még egy aranyos hír: biztosan tudjátok, hogyan szokta az ember a gyerekeknek mutatni a halak beszédét, úgy tátogunk a szánkkal és a végén kicsit cuppan ahogyan kinyitjuk. Hát mentem be reggel, olyankor először eléneklem nekik a "Jó reggelt! " c. ovis dalt, amit Mauglitól tanultam, aztán köszönök és Pipi odaszól, "Csók" én meg vissza: "Pusziiii" és erre Zebike azonnal elkezdte a halpuszit osztani, olyan édes volt, oda is léptem hozzá, nem állt egy szál tolla sem, csak vidám, csillogó szemekkel nézegetett!!! Jaj, de jó is lenne, ha már ő is teljesen otthon érezné magát nálunk!!! A múlt hétvégén még a zöld fiúk is meglátogatták, ott lógtak fürtökben a kalitján, de bunyó nem volt!:-))) Ez is csak alakul!!!:-)) Hiába ülünk időnként nyakig a szarban, azért történnek velünk jó dolgok is, amint azt ez a bejegyzés is mutatja!!!!:-)))
Papa szerint immár bátran ki lehetne tenni a táblát:
"Kistarcsai Ideg- és Elmeklinika Állatkerttel kombinálva"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése