Papa, Katus, Csibi és a Túró Rudi esete..

Ez két kis történet, ami tegnap esett meg velünk. Már 7 óra is elmúlt, Csibészke túl az örömteli fetrengésen, hogy hazaértünk, békésen ücsörgött a vállamon én meg a gépet berheltem szokás szerint. Éppen a Picassa-val ismerkedtem. Aztán egyszer csak megmerevedett és a szeme villogni kezdett. Megindult, mint a cunami, lefelé a vállamról, mindenen keresztül, át az ülőgarnitúrán (ez érdekes dolog, sosem kerüli ki,ami az útjába esik, hanem nemes egyszerűséggel átmászik rajta:-))) ) egyenesen papához, fel az egyik karján, át a nyakánál a másik karjához, pontosabban a kezéhez, mert meglátta benne a drogot, az ő legeslegnagyobb ledvencét: egy Túró Rudit kezdett papa békességesen eszegetni. Hát nem sokáig, először eltartotta magától, mert még rajta volt a csoki, akkor a kis görény a szájába kezdett matatni, valami kis maradékért. Végül muszáj volt papusnak valami Quasimodo pózt felvenni, hogy hirtelen és villámgyorsan leszedje a csokirészt, mert akkor már Csib hangosan morgott és látszott rajta, hogy akár még egy kis ereszdelahajamra is képes, csak hogy rudit ehessen. Mondtam is, hogy kegközelebb kicsit befütöm a gépet előtte, hogy megörökítsem ezt a rudirablást!

Aztán telt az idő, Katus is hazaért. Nyűgösen, fáradtan.Ezért elmaradt a szokásos búbpuszi is Csibi fejére. Leült mellém egy kis dumcsira és éppen a papával kezdtek valami érdekes dolgon vitatkozni, mikor Csib megmozdult a vállamon. Néma csendben kezdett a teste nyúlni, mint a földigilisztáé. Lassan, komótosan, egyenesen Katus szája elé légtornászta magát, 90 fokos szöget zárva az én vállammal, a nagy lábaival pedig erőteljesen fogta a mellényemet a vállamnál. És mivel Katus a beszéd hevében nem figyelt rá, meg még az a puszi is elmaradt, hát a végő nyúlási stáció után határozottan, de finoman odadugta a fejét és a csőrével megfogta Katus száját. Reakció: lány visít, mint az újévi malac, papagáj meg röhög, magában. Megkapta a pusziját, elégedetten motyorászott, aztán lassan el is ment alunni. Nemsokára mi is cuccoltunk be a hálóba, bár a papa még egy darabig tv-zett aztán csak bekapcsolta a rádiót, sleepre tette és csak azt hallgattuk. Aztán kicsoszogott egy kis vizet inni a konyhába, csak úgy a sötétben, villany nélkül. Csib érzékelte, hogy kimegy. Ahogyan behúzta az ajtót maga után, nemsokra rá meg is szólalt. Egy olyan kis rövid fütty volt, azt jelentette: "Itt vagy?" "Itt vagyok, aludj csak."- válaszoltam és innen már el is kezdte az elégedett csőrcsikorgatást.

Bokor István jutott az eszembe, egyszer ő mesélte a fórumon, hogy a jákó éjjel huhog neki és ha visszaválaszol, akkor megnyugodva pihen tovább. Sokszor elgondolom, mennyi mindenre képesek, milyen csodás teremtmények is ők!!!!!!!