Kedden csak olyan 1/2 7 körül értem. Csibi felült a vállamra, oszt kotorásztunk itt-ott a lakásban. Felköszöntöttük a papát, mert a szülinapja volt. Meg gépeztünk is, addig ő tollait rendezgette a vállamon. Volt már vagy 1/2 9, mikor bevittem a hálókalitba, hadd pihenjen. Aztán eltelt egy fél óra, olyan üres volt minden, papa is lepihent, én meg csak ücsörögtem a nappaliban egyedül. Hiányzott az a kis büdös a vállamról. Hát fogtam, szépen visszamentem és szóltam neki, hogy ha akarna akkor kijöhetne még egy kicsit. No, mint a villám, úgy ugrott az ujjamra, szépen elüldögéltünk még egymás mellet egy jó darabig, simokáztam meg beszélgettünk. Én suttogtam a fülébe, azt nagyon imádja és ő is ugyanolyan halkan válaszolgat. Hát mit mondjak, isteni volt!!!:-)
Hozzád nő, az életed egy része lesz. Máskor is jártam már így, hogy baromira hiányzott, ha nem volt velem.
"Nem kell, hogy őrült legyél ahhoz, hogy madarakat tartsál, de az biztos, hogy megkönnyíti a dolgot!" (Adam)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése