Pesinek, csak ma csak most!!!!!:-)))

Szóval az úgy volt, hogy mikor csak hulijaim meg törpéim voltak, már akkor is evett a fene erősen egy nagyobb madárért. Nem a huli volt snassz, hanem arra vágytam, hogy legyen egy nagyobb madaram. Szájtátva hallgattam a történeteket az ilyen madarakról. Na aztán beláttam,hogy azért nekem meg az én életvitelemnek ez túl nagy falat, de a sóvárgás megmaradt. Abban az időben kerültem el először Kygához, a Cicussal voltunk ott és hát én teljesen meg baromira meg nagyon............. Nemcsak a hely szelleme, hanem a gazdáéké is, meg még a többi hozzá..... Aztán volt még tali és akkor jött ez a Csibi gyerek. Először látott, feltelepedett az ujjamra, mintha mindig ott ült volna, nézegette a gyönyörű szemeivel..... na ott én teljesen.... meleg volt az ujja, barátságos a tekintete...... jajjjjj elvesztem!!!!:-)))
Remegett a térgyem, mikor haza értünk, hogy majd mit rontok el, hogyan leszen. Aztán kezdtünk összeszokni, ő meg én. A sapis nem könnyű természet, néha forrófejű és hörcsög. Csib is ilyen, mért pont ő lenne más, hiszen őt is fs keltette. Aztán egy barátom, Bout, tanácsokat adott, meg Kyga is segített. Nem húztam el az ujjamat ha rákapott, hanem ha fájt is kicsit, akkor is ott hagytam, ahogyan ráfogott, azzal a mozdulattal odahúztam a számhoz, megpuszilgattam és megdícsérgettem vagy csak mondtam neki, hogy "Ne csípj te büdösgenyó"!:-)))) Na most attól, hogy nem vonyítottam ,megzavarodott, mivel alaptermészetből nyugodt vagyok, látta hogy a dolog nem is izgat nagyon, hát abbahagyta. Szerintem, ahogyan most látom, minden papesz megpóbálja és ha nincs rá vevő akkor szépen abba is hagyja.Az egyetlen nagyon durva harapása az volt, mikor Te is ott voltál. Hát nem cifrázom, az qrvára fájt!!!!!!!!!!!!!!!!!! Soha ilyen sem előtte, sem utána!!!!!!!!!! Ha nagyon durva volt, betettem a kalitba és ott hagytam cirka 10 percet egyedül "gondolkodni", talán ez alatt az idő altt 3x vagy 4x, de ez elég volt, hogy megtanulja, mi a rend. Aztán már később elég volt csak rászólnom erélyesen és felemelni az ujjamat. Mára eljutottunk odáig, hogy felemelem az ujjamat és tudja, hogy nagggyon gyorsan be kő fejezni az akciót!!!! Ez azt hiszem, azért is van,mert nagyon egy húron pendülünk. Meg talán ez a Sors adománya, hogy mi összetalálkoztunk. Szóval Lolcsit lehet hogy nem állítaná meg az én felemelt ujjam, de Csib tudja hogy itt a határ és ne tovább. Nem ismerem a kékhomlokút, csak csodálom, hogy milyen okos és gyönyörű!!!:-) Én Csibivel élek együtt és ez mindkettőnknek nagyon szeretetteljes és baráti. Mégis most úgy gondolom, hogy módom van megadni a legnagyobb dolgot a szeretett madárnak, amit adhatok, hogy párja legyen,. Nem lesz ez egyszerű, rá kell vezessem, hogy nem én vagyok az ő társa, hanem a kismadár, aki mellé költözik. És meg vagyok győződve, hogy ez a legnagyobb adomány, amit kaphat madár. Szerencsés vagyok, mert a sapis olyan faj, aki akkor is ragaszkodik a gazdájához, ha párja van.
Már nagyon várom, hogy a két vállamon egy-egy sapis üljön és azt is kommentálom majd nektek!!!!:-)))) Az, hogy most ritkábban írok, főképpen abból ered, hogy későn érek és akkor Csib az első!!! De ez abszolut érthető minden gazda számára!!!!:-))))))