Reggeli gyors etetés. Zebi ajtaja nyitva marad. Mikor belépek a táljaival, kirepül, le a földre. Összeszedem a kezemre, de ahogyan emelem fel ácsingózik a kötelek felé. No menjél, pajtikám, üldögélj ott egy kicsit.... Közben kicserélem Sámson táljait is. Újra visszamegyek Zebihez: "Gyere enni kicsi bogaram, itt a reggeli!" Válaszul kétszer odavág a kezemhez, harmadszorra oda dugom az orra alá a tálat: "Nézd te kis pöcs, enni kell, nem verekedni!" Simán rááll a kezemre, szépen vissza teszem és lemegy enni. Szokjuk egymást!
"Nem kell, hogy őrült legyél ahhoz, hogy madarakat tartsál, de az biztos, hogy megkönnyíti a dolgot!" (Adam)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése