Hajnal volt, már világosodott. A háló ajtaja nyitva van mindig, mert ha Morzsikám rosszat álmodik és sikít akkor rohanok át megnyugtatni (szerencsére mostanában nem fordult ilyesmi elő). Egyszer csak harsány "Mama, Mamaaaa!!!" kiálltásokra ébredek! Sámson az, megismerem a hangját. Mi a túró baja van hajnali 4 óra 20 perckor?! ....... olyan álmos vagyok, hogy egyszerűen nincs lelkierőm kimászni az ágyból..... majd csak abbahagyja?! ....... és végül vagy jó 10 perc után télleg abbahagyja! Közben a sapisok is elkezdenek visítani fülsüketítően! Front van itt vagy mi a kórság??!
Öt órakor azért kiszenvedem magam az ágyból, indul a nap, gyerünk a teraszra virágot locsolni. Locsolok, locsolok és közben a madár szoba nyitott ablakán hallom a Pipit: " Micsinász???? Miiiii? Micsinász???? Bolon vagy???"
Hát ez a Pipi is megmakkant ma reggelre ....., mi bajuk lehet?
Indulok etetni, ahogyan belépek a madárszobába, éppen hasra esek egy akkora adag output termékben, hogy a T.Rex könnyezve kunyerálná a receptet!!! Mi van itt????? Valami front??? Körülnézek és azonnal megértem a dolgokat!
Szóval tegnap este vagy mellé vagy be sem csuktam rendesen Sámi kalitját, aki persze azonnal dícséretes buzgalommal kimászott és fenn a kötélen töltötte az éjszakát, a reggeli nagy dinókaxit is ott engedte el, majdnem bele is léptem. Majd nyilván hangos mamázásba kezdett, mert éhes volt és nem látott sehol, a többiek pedig le voltak takarva. Egyenesen a kicsikhez siet és addig húzza-vonja a takarójukat, míg lerántja róluk, ők pedig azonnal frászt kapnak, ahogyan a takaró leeseik és meglátják a zöld betyárt, amint föntről kukkolja őket! Visítanak, mint a malacok, elvégre sapisok!:-) Közben még elbóklászik őbetyársága, megtalálja a barackot, amit mára hagytam a kis asztalom magamnak, na abból jóízűen megreggelizik, persze körben mindenhol szétdobálva a kopaszbarack darabok. A Pipi nem volt letakarva, mert tegnap valamelyik lesz@rta a lepedőjét és a mosásba tettem. Erre megindult Pipihez valami kis reggeli kardozásra, Pipi pedig, mint jól nevelt jákóhölgy azonnal rászólt, hogy "Micsinász? Miiii? Micsinász??? Bolon vagy?" , ami azért nem rettentette el Sámit hogy a kalitja tetejére telepedjen és ott kalapálja Pipi csőrét kisebb-nagyobb sikerrel.
Mikor meglátott szinte röhögött a szeme. "Ej, de jól szórakoztam!!" Megindult felém, kaptam egy reggeli puszit majd egy lajhár tempójával a vállamra kecmergett. Mehetünk ...
Utána gondolkodtam el rajta, hogy igaziból milyen nagyon okosak a papkák!!!! Végül is kit hívott volna, mint engem, hogy éhes és enni kér, Pipi meg ahogyan tőlem hallja, hogy rájuk szólok, éppen úgy próbálta megregulázni a zöld betyárt!:-)) Szerencsére minden jól sült el, senkinek nem lett semmi baja, mindenki kapott enni és inni. Mikor elköszöntem tőlük alaposan megvizsgáltam minden kalit ajtaját, vajh rendesen becsuktam-e!:-)))))
Még vissza térve Zebulon úrfi tegnapi magánszámára, hát nem volt a gyerek kispályás! Ott kezdődött, hogy diót kaptak, mindegyiknek odaadtam már, Zebi volt a soros és egy hirtelen ötlettől vezérelve kinyitottam az ajtót és szóltam neki: " Zebibaba gyere ki, itt a dió!!" (feltételezve, hogy a "dió" szó jelentésével abszolute tisztában van, mivel általában a kexet és a diót megnevezem, ha adom nekik). Az állam is leesett, mert Zebibaba szépen ki is jött, leült a nyitott ajtóra, megfogta a diót és békességesen eszegette. Több darabot is simán bevágott a drága.:-) Majd dolga végeztével szépen visszamászott a kalitba, de az ajtaja nyitva marad. Én meg térültem-fordultam, megcsináltam nekik a vacsit és mikor vittem be és beléptem az ajtón, Földannyának Földannya, ott találtam Zebulont, amint a kövön sétálgat körbe és lesi a többieket. Annyira aranyos volt, kicsit összehúzta magát, mintha a kisebbnek akarna látszani, mint amilyen valójában, szerintem ahogyan a többieket sasolta, félt, nehogy valaki bántani akarja. De a többiek csak döbbenten nézték, hogy a remete kibújt a barlangjából, nem akarták bántani. Hát hegyen ülő vadászkutya legyek, ha nem azt nézegette, ki a szimpi, ki nem az.:-) Gyorsan letettem a tálakat a kezemből és szóltam neki, hogy "Gyere!". Akkor ért a második nagy meglepetés, halálos nyugalommal elkezdett mászni a kezemre, majd felfelé a karomon. Mikor felért szépen átreppent a saját kalitja ajtajára, részéről a mai séta ki volt pipálva, nem mozdult ki bentről!:-)
Bizony mondom Néktek, az egyik legjobb dolog a világon papagájokkal élni, sosem unatkozol, az fix!!!:-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése