Megszaporodtunk......

... és eltelt az első nap immáron kiegészülve a kis szürkével.

Péntek este, mikor hazaértünk, már elég késő volt. Nagyon nem is receficéztem, a nagyok megkapták a gyógyszerüket és irány aludni. Merlin kis alvókalitja már készen volt, csak a gazdát várta. Sámi viszont azonnal levette, hogy mi a helyzet, összehúzott szemmel, kicsit gunyorosan rámnézett és a pillanat töredéke alatt becuccolt Merlin helyére, ahonnan aztán az Istennek sem akart kijönni, sőt még kapkodott is a kezem után, mikor benyúltam érte. Na de engem sem olyan fából faragtak, hogy valami kis kapkodás megijesszen, ha ki köll jönni, akkor bizony ki köll jönni, ha máshogyan nem akkor némi csellel és Sámikám egyszer csak ott találta magát Mózes mellett és már szépen le is takartam őket, hogy aludjanak.

Szombat reggel elrendeztem a nagykalitokat, mindenki kapott enni a táljába és jöhettek le a nagyok. Csibészke és Bubi az éjszaka folyamán hosszú és kitartó munka árán leszerelték az odút, reggel aztán szépen kiszedtem és félretettem hogy majd visszaszereljük. Ők ketten abszolut elfoglalják magukat egymással, konkrétan tojnak mindenre, csak kaja-pia legyen és mint két perpetuum mobile, jönnek-mennek, szerelnek, vitatkoznak, játszanak, esznek-isznak. Ebbe telik az idejük. Épp a napokban mondta mami, hogy már attól elfárad, ha látja hogy mennyit mozognak. Hja kérem, ők igazi sapisok, még éjszaka az odúban is belefér egy kis bunyó. Ezzel együtt hihetetlenül szórakoztató és kedves mind a kettő.Bubus megtépett combja már szépen kezd vissza tollasodni, amikor kinn vannak velem akkor mindig megnézem, most már hamarosan újra teli lesz tollal.

Lehoztam a nagyokat, mindenki bement a kalitjába és a két nemes fiú azonnal felkenődött a közös oldalra, lesve Merlint, hogy vajon mit fog csinálni. Szegényem rémült arccal ült, minden túl nagy volt, a kalit, a szomszédok, a szoba. Ráadásul a szomszédok villogó szemmel nézegették, hogy mit keres itt ez a kis vörösfarkú??? De hát minden csoda 3 napig tart, ezért aztán hamarosan mindenki belebukott a táljába és reggeliztek, Merlin kivételével, aki csak ült és barátkozott a helyzettel. A kalit minden oldalán volt mag is meg zöldség is, hogy éppen belebukjon ha arra totyog. Meglepően jól vette az akadályt, hogy egy komplett nagykalitba került, a rudak magasan vannak. Egyáltalán nem esett még le, ügyesen elmászik, ha helyet akat változtatni, oda-oda megy a zöldekhez, akik szintén sokszor másznak oda megnézni, hogy mit is csinál a kicsi.

Itt megállnék egy pillanatra. Jól alakulnak a dolgaink, legalább is ezidáig. Azonban ez azért a papagájoknál éppen úgy működik, mint egy sokgyerekes nagycsaládban. Ha sokan vannak, nincs idő arra hogy az ember az EGYET kényeztesse, állandóan vele foglalkozzon, ezért MUSZÁJ neki feltalálni magát és bizony fel is találja, mert nem szellemi fogyatékos, hanem egy intelligens, értelmes madár. Amit nem tud, azt ellesi a többitől. Amikor reggel levittem a fiúk mellé, kb. olyan fejet vágtam, mintha a küszöb előtt találtam volna, mert bizony nagyon figyeltek. És mindig betartjuk a sorrendet: Sámson, Mózes és az utolsó Merlin.A tegnapi nap nagy változás volt a zöldek és Merlin életében is. A zöldeknek el kell fogadni, hogy újabb tagja van a csapatunknak, Merlin pedig kikerült Kati óvó "szárnyai" alól, bele a való életbe. Minden esetre nagyon remélem, hogy ez a kis szürke tollcsomó is boldog lesz nálam, a jákók is csapatban élnek, hát csapata az lesz itt, bízom benne hogy ő is be tud illeszkedni gond nélkül közéjük.

Gyakorlatilag az egész nap gond nélkül telt. Ebéd után kicsit náluk is leeresztettem a rolót, had pihenjenek egyet, aztán délután, mivel 7 ágra sütött a nap és jó meleg volt, kimentek a teraszra napozni. Sámi és Mózi a hálókalitjukban, szigorúan lelakatolva (mert az ő hatalmas kalitjuk még az ajtón sem fér ki), Merlint pedig csak kitoltam kalitostul. Egészen közel a terasz széléhez, hogy lássák ahogy az emberek, autók jönnek-.mennek és teljesen jól el is szórakoztak, nézegettek, nekem kiabáltak, fütyültek. Sajnos a kicsik ebből az élvezetből nem nagyon vehetik ki a részüket, tekintve hogy a legkisebb bogár, légy, darázs látványától is fülsértő üvöltésben törnek ki, ha repülőt látnak attól meg komkrétan sikitófrászt kapnak, mert ragadozóként értékelik. Kati is mesélte, hogy ő sem tudja  a sapisokat a külső röpdébe kiengedni, mert irgalmatlanul félnek mindentől és azonnal nyomják a vészkiálltást.

Közben megérkeztek a testvéremék, ők is kiültek velünk a teraszra és Mózes beszélgetni kezdett velük. Konkrétan a sógornőmet nézte ki magának, aztán megszólitotta:"Puszi!" Innen aztán fütyülgetett, dumált neki, meg is lepődtem, mert nem volt még soha ennyire nyitott olyanokkal, akiket nem napi szinten ismer. Merlin csak üldögélt, nézegetett és a jellegzetes jákó hangon tyutyogott, ahogyan a fiókák szoktak.

Este aztán eljött a vacsora ideje. Fel volt adva a lecke, hogyan szoktassam Merlint rá a kására, ami nálunk a mindennapi vacsora, még akkor is ha cigánygyerekek hullanak az égből. Végül kitoltam a nagyjátszóteret a konyhába, ott a zöldek szépen megkapták a tálikókat és azonnal fejbedugva falni kezdték. Hát Merlin nem nagyon iparkodott, hogy egyen belőle, konkrétan már a szemüvegemtől kezdve mindenhol állt rajtam a kása, csak az ő csőrében nem volt. Akkor viszont véletlenül pont bekerült a csőrébe egy falat és láss csudát , ízlett neki, különösen a máritövismag, ami benne volt. Egy kis műanyag kanálra tettem apró falatokat és szépen le is szedte róla.Nem mondom, hogy valami irdatlan mennyiséget evett, de evett belőle. Aztán felvonultunk a szeretetfotelhez mind a négyen. Csak a kis olvasólámpa világított, segítve hogy a jótékony félhomályban a ne legyen egyik sem ingerült vagy agresszívebb a kelleténél. Elhelyezkedtünk, Mózes a bal vállamon, Merlin a jobb vállamon, Sámson pedig a karomon üldögélve kezdte a csőrcsikorgatást-esti pihenőt. Jópofa volt, mert helyett akart cserélni Mózessel, hogy mellém kerülhessen. Mózes viszont olyan fejjel ült ott, mint az első alabárdos, szigorúan csak előre nézve, néha megpiszkálta a fülemet, hajamat és erősen tudomást sem akart venni Sámi kezdeményezéséről. Az ő helye az az ő helye!:-))Végül, hogy tisztázza a helyzetet oda morrantott neki egyet, hogy maradjon mááá békén a helyén és relaxáljon. Erre aztán Sámi is lenyugodott és békében reszelgette a csőrét. Merlin egyszerűen bebújt a nyakamhoz, csak a fejét dugta ki és hátulról, hogy a másik kettő ne lássa finoman simogattam, aztán megfordult, szépen elhelyezkedett és ő is szunyókált. Végül elment mind a három aludni.

Ma reggel mostam a tálakat, készítettem a kaját hogy lehozzam őket. Persze egyből megvizsgáltam, mit is evett Merlin tegnap, mert azért bennem volt a frász. Hát majdnem elejtettem, annyira meglepődtem, a kis szürke annyi magot evett meg a kukorica-borsón kívül, mint Sámi és Mózes együtt. Akkor úgy gondolom, olyan nagy baj nem lehet!!!!!:-))) Nagyon megkönnyebbültem, mert azért izgultam eléggé, bár ezt a fiúk sosem látják rajtam, mert igyekszem minden helyzetet hatalmas nyugalommal kezelni.:-)

Az egyetlen pont, ahol még vannak aggodalmaim, az a repülés. Merlin most repül ki, a plafon alatt nyomja szegénykém aztán mint a bomba, úgy csapódik be valahová. Féltem őt, én már elszoktam ilyen értelemben a kicsiktől, mert még Mózes is biztonságosabban repül. De ennek itt az ideje, hogy megtanuljon repülni. Ablak, tükör nincs fedetlenül, maradnak a bútorok, ahová le vagy be tud esni. Egyelőre viszonylag jól megúsztuk ezeket, sőt tegnap este nagyon ügyesen landolt a konyhaszekrény tetején. Hát majd csak alakul ez is..........