2011. április 20., szerda

Köszönjük az iméleket, amiben arról érdeklődtök, hogy nincs-e valami baj velünk, hogy így el vagyunk tűnve?!

Nincsen baj, a zöldek jól vannak, a  jövő héten megyünk kontrollra, ha tudunk Molnár doktorral időpontot egyeztetni, mert sajnos csak délután tudom vinni őket. Persze Merlin - Nyüszi is jön velünk, hogy szokja a hordozót ő is. 

És akkor egy gyors helyzetjelentés........

Csibi és Bubi újra rendszeresen kinn van. Már tegnap a papa is megjegyezte, hogy Bubi kezd teljesen felhagyni a rémült és monoton visítással, amit olyankor kezd el, ha kikerül a megszokott hálószobából, egészen nyugodtan elüldögél rajtam, jön velem mindenhová, nem retteg az új dolgoktól. Én még azt is hozzá fűzném, hogy szinte jobban ragaszkodik hozzám mint Csibike. Már akármilyen magasra felül, ha odatartom az ujjamat mindenféle morgás és ellenkezés nélkül szépen rátelepszik és jön velem, amerre megyek. Egyelőre külön vannak kiengedve, nekem is csak 2 szemem, kezem és lábam van, elég figyelni őket kettejüket is, mert nagy lókötők, főképpen Csibinek jutnak eszébe eszement dolgok. Tegnap példul miután a papa nyomtatóját teli dobálta mandulával még a tetejébe szét is akarta bontani.:-) 
Bubika tépett combja lassan betollasodik. Hétvégeken kapnak ők is meleg vizes spricnit és a nagy itatótáljukba is öntök langyos vizet, akkor aztán serényen meg is fürdik mindkettő, úgyhogy mondhatom nagyon is jól vannak. Visszakapták az odújukat is, csak kitaláltam hogyan rögzítsem fel a kalitra, hogy ne szedjék le állandóan, sőt ez olyan jól sikeredett, hogy Csib sem tud felmászni a tetejére szétbontani, mondhatni teljesen rendeltetésszerűen használják, éjszakánként megy a buli és a bunyó benn.
No akkor elérkeztünk a hármak bandájához...... Hát ez egy igen sarkalatos és érdekes dolog. Nem voltak az elmúlt napok feszültségmentesek, de bőven akadtak vidám és felszabadult pillanatok is és újra meggyőződhettem arról, milyen hihetetlenül okosak és intelligensek tudnak lenni. A lényeg (legalább is ahogyan én látom) hogy a kulcsfigura én vagyok. Mind a három hozzám kötődik, az én pillanatnyi lelki állapotomra hangolódnak mindannyian, hiszen ők a  mának élnek, akkor és ott ahol vannak. 
Az új madár érkezését mindenki máshogyan élte meg. Mózikám, aki eddig kis morcos, magának való volt, most egyre jobban nyílik, bár azt most is utálja, ha a kezemmel nyúlok feléje, nem is idegesítem ezzel (csak néha nem látom, mikor hátra nyúlok hogy melyik oldalamon melyik zöld ül), mert attól hogy nem simogathatom, még pont ugyanúgy szeretem, mint Sámsont, aki vagy rajtam vagy a tenyeremben fetreng amikor csak teheti. Szóval Mózes minden alkalmat kihasznál, hogy megmutassa mennyire szeret. Ha ülök a konyhában az ő kiülőjük mellett, szinte biztos, hogy odasántikál és dugja a csőrét egy puszira, ha a másik kettő a két vállamon ül, akkor ő a nyakamhoz, hátra telepedik, felveszi az alabárdos testtartást és onnan aztán 6 ökörrel sem lehet elmozdítani.:-)) Kifejezetten kedveli Merlint (valszeg mert ő a fiatalabb és könnyebben elfogadja valamint azért mert nem ő a rangidős, hanem Sámson, az ő pozicióját nem veszélyezteti.......  huhh, hát azért a papeszok sem egyszerű esetek, ha belegondolunk! :-DDDDD ) Mára már ott tartunk, hogy kinyitom a kalitok ajtaját, Merlinnek is meg kell tanulnia, hogy ügyesen másszon ki rajta, vissza viszont mindenkit kézzel teszek és nincs apelláta vagy elrepdesés, a kicsi ezt is szépen megtanulja majd a nagyoktól. Olyankor Mózes azonnal Merlin kalitja felé veszi az irányt, vagy az oldalán lógva csőröznek egy sort, vagy bemegy a kicsihez kicsit körülnézni. Merlin nem lesz ettől ideges, Mózes pedig még a kajájába is beleeszik, mert persze hogy az a jobb, ami a másik táljában van. Én nagyon pártolom a kettejük barátságát, mindig jól megdicsérem őket, mikor együtt játszogatnak.
Sámson már nehezebb dió. Határozottan féltékeny és ennek látható jelét is adja ha teheti. Az első napokban ha a vállamon ült és Merlin is oda akart reppenni vagy a kicsi Sámi mellé akart ülni a játszón, felfújta magát, morgott és tátott csőrrel ijesztgette, de hát jól rá is kapált, mert Merlin nem az a félős típus, kinyitotta a szárnyait, ő is felfújta magát és nyivákolva-toporzékolva hisztizni kezdett. Szegény Sámsonom azt hitte, nem jól lát! Ez a kis vörösseggű, akinek még a tojáshéj is ott van a valagán kekeckedik vele.....!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Meg hánytam-vetettem a dolgot Noival és meg is lett a taktika. Amikor a kicsi odaérkezik Sámi mellé, a nagy már nyitja a csőrét akkor érkezem én és azonnal nagyon határozott és szigorú hangon szólok rájuk: "Ne veszekedj!"  aztán hátat fordítva nekik kizárom őket, amit ugye nem annyira szeretnek. Hála Noi tanácsainak ma már ott tartunk, hogy az üldögélés viszonylag békésen zajlik, illetve elég csak Sámsonnak odaszólni, hogy "Meg ne próbáld!" és azonnal visszavesz, a kicsi pedig felhagyott a hisztis toporzékolással.
Természetesen Sámson néha eljön velem külön egy kis babusgatásra, hiszen éreznie kell, hogy nincs kitúrva a helyéről és nagyon hálásan fogadja ezeket a félórákat, utána szinte minden probléma nélkül játszanak mind a hárman együtt. Aztán sokszor együtt is eszegetünk (ez Sipikém nagyon jó tanácsa volt, ahol szintén több madár él együtt), ilyenkor mindig Sámi, Mózi és Merlin a sorrend. Ez azért is nagyon praktikus, mert Merlin megszokik olyas gyümölcsöket, zöldségeket és egyéb kajákat, amit eddig nem evett. Elég nehezen kóstol meg új dolgokat, ezt már látom, de így, hogy a másik kettő is eszi hamarabb elfogadja. Elkezdtük Merlint is hozzá szoktatni a fürdéshez, hétvégén a zöldek zuhanyoznak a fürdőben, Merlint egyelőre sprickolom, hogy szokja és szeresse meg a fürdést.
Tegnap rajtam ültek Sámsonnal együtt és semmilyen atrocitás nem történt, egészen jól el voltak együtt. 
Merlin bűbájos kismadár. Kedves, bújós, hízelgős. Az a kedvencem, mikor a vállamon ül és lehajtja a fejét a mellkasomra, hogy simogassam a tarkóját és az arcát. Órákig tudna így üldögélni. Mindent és mindenkit megfigyel. Ha valami olyasmit csinál, ami nem helyes azt azonnal meg is mondom neki, látom a szemén hogy nagyon figyeli a számat. Már profin tud puszit dobni, ezt pillanatok alatt megtanulta. A kezemről szépen száradnak le a hegek, amit a megérkezése utáni repülőleckék landolásai okoztak. Hát elég rémületesen néztem ki, könyékig tele voltam véres karmolásokkal, de szerencsére egyre ügyesebben repdes rövidebb távokat. A konyhából a nappaliba való sugárhajtású vadászrepülést még nem tanulta el, azt egyelőre csak Sámi csinálja, de ami késik nem múlik. Mózikám ilyeneket nem csinál, csak akkor repül, ha feltétlenül kell. Talán egy-két alkalommal, az elején történt meg, hogy nem tudott leszállni máshová, csak a konyhaszekrény vagy a hűtő tetejére, de valahogyan nálunk a madarak inkább a kiülőiket használják, nem a bútorokat és a lámpákat, szerencsére. Amikor a sapisok bemennek a helyükre akkor jöhetnek ki a nagyok, először maminál jönnek-mennek a kalitokon és a játszótéren, később felmegyünk együtt a hálóba, ahol az ágyon játszhatnak, olyankor a hálókalitokban is ki-bejárnak, ha éhesek bemennek enni-inni. 1/2 8 körül van vacsora. Mindig meleg kása, banánnal és joghurttal, azt egy falásig eltüntetik, utána még visszamegyünk és beülünk a szeretetfotelbe egy jó félórára, aztán mennek aludni (Csibiék korán fekszenek, azért is jöhetnek ők ki először, mert már 7-1/2 8 felé becuccolnak az odúba és elpihennek.) 
Gyakorlatilag amikor hazaérek tűzoltóban elvégzem ha valami házimunka van és utána minden időmet lefoglalják. Sámsonék 1/2 9 és 9 között mennek aludni, addig szinte végig velem vannak, olyankor nem is tudok másra figyelni, gép elé pedig végképp nem jutok. Amikor ők elpihennek én is követem őket hamarosan, mert reggel viszont 5-kor kelek, mostanában olyankor főzöm meg az aznapi ebédet is, mert délután sajnálom elvenni azt az időt a madaraimtól. Mondhatni minden időmet velük töltöm és bevallom, hogy nagyon élvezem, remélem ők is....
Hát ezért akadozik a blog mostanában, de remélem hamarosan újra a régi igyekezettel írom majd a posztokat!:-))))


1 megjegyzés:

  1. Olyan jóóóóóó volt olvasni ezt a beszámolót!:-)))

    VálaszTörlés