Ez egy tollas blog .......................

Megérkezett az új kalit. Nagyon hamar megkaptuk, nem is gondoltuk, hogy ilyen hamar itt lesz.
Tegnap délután hazavittük és üstöllést nekiálltunk összerakni. Mire felhordtuk, összhajtogattuk a szónyeget, kibontottuk a dobozokat és szétszedtük az alkotórészeket, már igencsak úgy nézett ki a nappali, mint ahol Batu-kán seregei taroltak. Aztán uzsgyi, elkezdtük összeszerelni. Konkrétan nem képeztem valami nagy segítséget, ha valamit megfogtam, közben felborítottam három más dolgot, papának kissé rezgett már a bajsza az idegességtől, de olyan türelmesen viselte a bénaságomat, mint egy angyal. A kalit pedig készült, közben Csibészke, aki akkor már átmászott Sámi régi kalitjára, többször megpróbált ránk ugrani, mert a görcsös nyavaja ette, hogy mi az isten csudája amit szerelünk, mit lehetne azzal kezdeni..., Zizi kellő távolságból figyelt, de különösebben nem ette magát, hogy közelebb jöjjön, Sámson viszont bemenekült Csibiék kalitjának a mélyére és onnan kukkolt kifelé, hogy mi lehet ez az új ellenség...... na így voltunk!!!!!:-))) Jó kis kilátások, a kalit gazdája ahelyett hogy olvadozna a gyönyörűségtől az új kastély láttán, azt se tudta hová bujjon, mert nyúlszívű és majrés!!!
"Elkészült a nagy mű, igen, a gép forog az alkotó pihen..."! De nem pihenhettünk, Csibi már türelmét vesztve ordítva követelte, hogy birtokba vehesse a nagy, szürke valami tetején lévő placcot. Feltettük, végig bogarászott mindent, mindenhová bedugta a csőrét, ahová csak lehetett (majdnem bele is szorult az egyik lyukba), mindent megvizsgált a csőrével (keze ugye nincs) , fel-le mászkált a létrán, egyszóval erősen kezdte élvezni az új helyet. Akkor odavittük Zizit is, járjanak jó példával Sámi előtt, hátha akkor ő is bátrabban közeledik, de sajnos Zizi pont ugyanolyan félős, néma sikolyra nyitotta a csőrét, mikor rá akartuk tenni és csak dölt hátra, mintha valami RSG gyakorlatot mutatna be, a végén már 45 fokos szöget zárt be a karommal és félő volt, hogy átlendül és lezuhan!:-)))) Na azért hosszú könyörgésre csak felült a felső ülőrúdra és onnan nézegetett. Aztán bepapíroztam alul, a helyére toltuk és oda vittük a valódi tulajdonost, hogy foglalja el a számára vásárolt gyönyörű, kényelmes, minden igényt kielégítő kastélykát. Hát nem is tudom leírni hitelesen........ mindenhová kapaszkodott, a végén már a körmömbe és a hajamba is, csak ne kelljen neki oda bemenni. Hiába adtam neki a kedvenc fokhagymás piritósból, úgy köpte vissza, hogy átszelte a széles kalitot és egyenesen Dániel elé pottyant, aki viszont , mint a cethal, elnyelte azonnal. Szóval nem jutottunk közelebb a célhoz. Na akkor taktikát változtattunk, megpróbáltuk feltenni a felső játszótérre. Hát szegénykém úgy ült ott, mint akit a Jóisten oda teremtett és erőst látszott,hogy teli a gatyája, az első adandó alkalommal tigrisugrással vetette át magát rám és azonnal nyafogva-morogva magyarázni kezdte, hogy ő bizony nem ilyen lovat akart........:-)))
Leültem, odavettem magam elé és nyugodt hangon elmagyaráztam neki, hogy mától ez az otthona. Benne vannak a játékai, ismeri őket, a kedvenc hintája, a még kedvencebb fityefája, próbáljon meg hozzászokni és vegye birtokba, aztán szépen megfogtam és határozott mozdulattal betettem, rácsuktam az ajtót és el is fordultam, hogy lássa, nem is figyelünk rá. Azonnal felkenődött az ajtóra és mivel én közben kimentem a konyhába, a papának kezdte magyarázni, hogy micsoda méltánytalan és igazságtalan dolog történt vele és engedje máááááááá ki!!!!!
Hagytuk kicsit, hadd szokogassa. Addig Csibiékhez is bepakoltam a játékaikat, hadd legyen lakájosabb.Be kellett tennem még egy másik magostálat is, mert ez a féltékeny gazember nem engedte Zizit enni a magból, a másik kalitban dupla táljuk volt. Egy idő múlva azonban azért Csibiék is úgy gondolták, itt az idő visszamenni a sajátjukba. Rohangáltak a két rúdon, mint a ketrecbe zárt oroszlánok és nem nagyon értették, hogy mért vannak még mindig ott. Közben az idő telt, Csibiék alvási ideje elérkezett, ezért szépen betettem a hálóba aludni őket.
Na akkor megint a Sámigyerek jött. Kivettem, bemászott a nyakamhoz és büntetésképpen a csőre legvégével kezdte csípkedni a nyakam bőrét, de mivel megígértem, hogy azonnal egy hatalmas nyakas boldog gazdája leszen, csak abbahagyta. Aztán letette a kis fejét és panaszkodni kezdett: mivel érdemelte ki, hogy ilyen sanyarú a sorsa és akar-nemakar, új kalitba kell költöznie......!!?? Végül a nagy panaszkodásban elaludt, a nyakam már kificamodott, de nem volt szívem eltenni onnan. Úgy néztem papával a különféle meccseket, mintha legalább is valami NGC műsor lenne, amiért élek-halok. Aludt egy jó órát, akkor őt is bevittem aludni.
Reggel még sötét volt a nappaliban, mikor szépen kihelyeztem mindegyiket a helyére, szaladtam dolgozni, ma meg nagyon sietek haza, hogy lássam, mi a helyzet!!!!:-))
Hát nem könnyű ezekkel a naygpapagájokkal néha!!!! Emlékszem, egyszer vittem Reginának egy szép kis láncot ajándékba, hátha örömét leli benne. Hát, konkrétan nem így sikeredett!!!! Először a kezem akarta letépni, hogy mért nyulkálok feléje, később Kati barátném berakta neki, akkor viszont kirohant, felült a kalit tetejére és még órák múlva sem tágított onnan, egészen addig, míg ki nem vettük a láncot, akkor elégedett fejjel bekuckózott és nézett ránk, olyan "ugyehogyéngyőztem!" fejjel!!!!:-)) Hiába, no a nagypapagájok már csak ilyenek!!!:-))

Reggel a közértben megláttam egy kb. 10 centis, felhúzható kiscsibét, tüneményes volt! Azonnal megvettem, ez lesz a madarak húsvéti ajándéka, bár már előre tudom, mi lesz a reakció!!!!:-)) A Sámi majd először menekül a gonosz és aljas ellenség elől, Zizi rémülten nézni fogja,kitárja a szárnyát, hogy nagyobbnak tünjön és úgy riogatja, Csib pedig, mint egy igazi grál lovag, megküzd vele! Majd jól elfoglalják magukat a kis csirkével!!!:-))