Ez egy tollas blog .......................

Az első napokban én pátyolgattam a fiúkat, hiányzott nekik Zizi, szemmel láthatólag nem értették, hol van. Csibészke szinte egész nap hívta a jellegzetes, éles hívófüttyel.


Én még teljesen magam alatt vagyok, közben 4 napra el is utaztunk, bár képzelhetitek, mennyire szórakoztató társaság voltam.... Fenn jártunk a Bükkben. Sajnos az idő nem fogadott a kegyeibe minket, de azt hiszem az én hangulatomhoz tökéletesen illett is az eső. Bárhol jártunk, bármit csináltunk én csak a két kis csillogó szemet láttam magam előtt és az édes motyogását hallottam. Azt hiszem, soha még ilyen rosszul nem éreztem magam társaságban. A tetejébe még nagyon el sem tudtam vonulni, hogy csak magamban gubbasszak, mert a szállás beosztása sajnos ezt nem tette lehetővé. Az volt a legjobb, ha mentünk, mert akkor el tudtam húzódni, aztán csak gondolkodni, hogy mért pont Zizi és mért pont én........ Szegény mizopapa már mindennel bepróbálkozott, hogy valamit javuljon a kedélyem. Még meglepit is hoztunk az itthon maradt madaraknak. Végül is eltelt a 4 nap, úgy ahogy. Gyönyörű helyeken jártunk, de azt hiszem ide inkább kellett volna Nagylátószög gépe, vagyis inkább a szeme, ami sokkal élesebb és mélyenlátóbb, mint az enyém. Ő meglát olyanokat is, amit akárki nem is vesz észre. Párhuzamokat von és megszemélyesít!!! De hát ő ezért művész, én meg ezért vagyok fű!!


Azért én is lőttem pár képet, konkrétan a hangulatomhoz illően a morajló vízeséseket és a csendesen zubogó zúgókat fotóztam lelkesen. Belül meg üvöltöttem.....


Amikor hazaértünk már ott vártak a gyerekeink. Gondolom, a lányom szervezkedett, hogy jöjjenek át, mert tudta, hogy Rebeka mellett úgysem tudnék szomorkodni. Aznap, mikor Zizi elment, akkor is átjöttek este, pedig nem igazán szoktak hét közben felénk járni. De most "véletlenül" éppen arra jártak! Jól esett, azért különösen, hogy megértették, mennyire sokat jelentett nekem az a kis 17 dekás csöppség, és nem intézték el egy legyintéssel, hogy majd túl leszek rajta.

Megérkeztünk és azonnal láttuk, hogy a két madár bizony nagyon lelkesen ott molyol Rebeka mellett. Később, mikor kivettem őket, Sámson és Rebi együtt legoztak, Rebeka adogatta Sámsonnak a színes lego darabokat, ő meg lelkesen rágcsálta őket és szaladgált velük. A kislány minden félelem nélkül nyujtogatta oda a 4 centis csőr elé a darabokat és csodák-csodája a nagymadárnak valahogy eszébe sem jutott, hogy odacsapjon a kicsi ujjakra, inkább olyan vidáman hunyorgot rá. Lenn a földön meg Csibészke rohangált a kislány után, bizony erősen figyelni kellett, nehogy a csepp lábak rátapossanak, bár Csibit ez szemmel láthatóan nemigen zavarta, elugrott vagy kikerülte, ha veszélyes közelségbe ért hozzá. Fura egy népség ezek a papeszkák!! Nem elég, hogy azért ezt nem tennék meg akárkinek, hanem még békességesen együtt játszogattak!!!