Sok a dolog így ősz táján, vége a nyári "lebzselésnek", a teraszon ücsörgésnek, madárnapoztatásnak. Ennek az is egyik jellemzője, hogy a posztok száma is egyre fogy, így lesz ez az ünnepekig, aztán majd megint minden a régi mederbe terelődik.
Az ősz több szempontból is fontos a madaraim életében. Először is vedlenek. Konkrétan Sámson úgy néz ki, mint akit egy csapat macka tépett meg, foltokban hullott ki a tolla de már jönnek a tokok és az új toll. Mózes éppen az első vedlését kezdte meg úgy két hónapja. Neki már a fejétől a hasáig igazi, smaragd színű felnőtt tollai vannak, a farka-szárnya vonal még folyamatban van és el is fog tartani vagy 20 hónapos koráig. Ezek a fióka tollak vékonyak, gyengék, nem is csoda hogy töröttek és hiányosak. Na de majd ha kinő az új, csak ámultok és bámultok, micsoda gyönyörű nemes ifjú lesz belőle.Október elején kezdi Sámi a hormonális időszakát, akkor van a párzási ideje. Így volt ez tavaly is. Eltart ez is úgy másfél-két hónapig. Már túl vagyunk az elsőn, ezért aztán nem is kellett hozzá nagy elmélkedés, hogy vajon mitől csapja fel a szárnyait, mitől zoomol a szeme állandóan, mitől csattog és mért agresszív néha. Alapból Sámson hátán fát lehet vágni, most viszont dolgozik a tesztoszteron. Azt nem tudom, hogy az idén hogyan lesz, hiszen már itt van Mózes is, de nem gondolom, hogy ez sokat változtat a dolgon, mivel Mózest még mindig babaként kezeli, etetgeti, tollászná, de azt már Mózi, aki időközben nagyfiú lett szellemileg és testileg egyaránt, nem mindig tolerálja. Így aztán tekintve hogy már most nagyobb Sámsonnál, csak odamorrant a bátyónak, aki olyankor odébb reppen és békén hagyja.
Ez egy teljesen normális folyamat. A nemes blogban írtam is erről, lehet és kell is kezelni. Sok segítséget kaptam a L.O.V.-ról tavaly, úgyhogy az idén Buddha nyugalmával megyek a dolgok elibe. Már ki van készítve a kis kéztörlő, amit bevizezek, felteszem valahová az orra elé, azon éli ki a dühét.
A kicsik már levedlettek, nekik is jön a párzási idejük, Csibészke, akár egy vad talján bika, állandóan az ő Bubija körül őgyeleg, eteti és udvarol neki. Árgus szemekkel figyeli, mit csinál Bubi és ha oda akar éppen bújni hozzám, azonnal megjelenik és törtet , nehogy pont ő maradjon ki a simogatásból. Jó fejek, az tuti.
Csináltam nektek pár képet, frisset, ropogósat a zöld fiúkról:
Itt ez én kopasz madárkám, bár a tokok a képen is jól láthatóak.:-)
És hát itt ez a Mózesgyerek!!:-)) Imádom ezt a kis fickót! Megfigyeltem mostanában, hogy púp ide vagy oda, sokkal jobban repül, mint megy. Direkt kínszenvedés neki, ha valami sima felületen mennie kell, nehézkesen és szemmel láthatóan húzza a jobb lábát. Nem is nagyon gyalogol, ha nem muszáj, inkább mászik a kalit oldalán vagy repül. Ennek következtében nem is kopik úgy a körme ahogyan kellene. Őt viszont nem tudom betekerni törölközőbe, mint Sámsont, mert retteg . Ezért kap egy jó rücskös, vastag új ülőrudat, nagyon remélem, hogy azon majd lekopik a körme.
A Mózes az egy nagggyon nagy arc. Mindenki azt gondolja és hát az lenne az normális is, hogy mivel sérült, hát egy rettegő, ideges, félős, magának való kismadár legyen, de nem! Ha őt valami érdekli, akkor nem törődve, hogy ismerős vagy ismeretlen, azonnal odarepül és megvizsgálja. Különösen a kaja izgatja. Alapból is kb. kétszer annyit eszik, mint Sámson, sőt ha teheti egész nap eszik. Mintha sokan lettek volna testvérek és nagyon kellett volna igyekezni, hogy neki is jusson elég begytej. Viszont továbbra is csípked, ha valaki hozzá akar nyúlni, rajtam kívül ezt senkinek nem hagyja, de ha eltévesztem hogy melyik melyik vállamon ül, az én kezemet is megfogja, nem csíp véresre, de azért odafog rendesen. Most azért már ez egy kicsinyét aggaszt, mert nem szeretném, ha rögzülne benne és úgy érezné, hogy ez természetes. Na majd rágódok a dolgon, hogyan lehetne lenevelni róla!:-)
A minap még buliztunk is a zöldekkel, a kicsik csak azért nem vettek benne részt, mert ők ugye 7 órakor berántják a lábtörlőt és cuccolnak be az új sátorba aludni. Merthogy a régi kilukadt és egyik éjjel hatalmas tompa puffanásra ébredtem. Valamelyik rosszul helyezkedett és éppen kigurult azon a lukon, amit a sátor oldalába csináltak. Aztán néma csend, majd mérges morgások közepette hallottuk, hogy valamelyik mászik felfelé a kalit oldalán vissza a sátorba és közben csendesen anyázik. Szóval buli volt, mert Katusom 22 éves lett. Igenám, de mindenkinek dolga volt, így 8 óra felé kezdtünk csak haza szállingózni. De a szülinap az szülinap, Papa hozott pár jó kis fagyasztott pizzát és egy finom kis tortát, én virágot vettem és egy üveg pezsgőt. Mire az ünnepelt hazaért, már sült a pizza, felköszöntöttük, pezsgőt bontottunk és nekiálltunk befalni a pizzát is. Természetesen a pizzaszél a két zöld atomfegyvert illette, tömték is magukba, de úgy , mint aki még életében nem evett. Jó hangulatban vagy fél 11-ig elücsörögtünk, akkor már szegény mami majdnem lefordult a székről, olyan fáradt volt, hát mindenki elballagott aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése