Szívmelengetős pillanatok...............

Reggel van. Mózes és Sámson ma bal lábbal ébredtek. Mikor kimegyünk a konyhába, már kezdik a comboskodást egymással. Konkrétan Mózes nem bír magával, aki utálja ha Sámson a kedvenc helyére pofátlankodik. Az ott az ő helye, az ő vára, senki madárfiának nincs ott keresnivalója. Kardoznak rendesen a csőrükkel. Nem szoktam beleszólni, elég nagy már Mózi is hogy megvédje magát, Sámson meg depláne, intézzék el a dolgot maguk között. Általában nem is tart csak pár percig, most azonban nem férnek a bőrükbe, egyik sem enged a másiknak. Először a konyharuhát dobom közéjük, szét is rebbennek, aztán Sámson olyan macsós fejrándítással, "menj innen anyádba!" gondolattal lehagyintja a kalit tetejéről és kezdik előlről. Én sem vagyok a topon reggel 1/2 6 -kor. Megunom, hogy mikor süt a nap, szép az idő, a kedvenceiket sarabolom a tálba, akkor ez a két ganaj itt öli egymást. . Mózes azonnal vissazvesz, mikor meglátja hogy odalépek, Sámson viszont megemeli a szárnyát és csattogva hív egy kis bunyóra. Az anyád szép szemit! És benyúlok közéjük. Csupasz kézzel, két mérges, veszekedő nemes hím közé.Kiemelem Sámsont, aki azzal a mozdulattal lenyúl a karomhoz és elkapja.a bőrömet. Döbbentem nézem, ahogy húzza-húzza  és a végén ott marad egy nagy kék folt és egy luk. Nem kiabálok és nem jajgatok, nehogy azt gondolja, ez valami jó játék. "Mit csinálsz??? Bolond vagy??!!"  Azonnal beteszem a kalitjába és a karomat vizsgálgatom. Szép, kerek lukacska, körülötte nagy kék folt. Igazából nem is fáj, inkább csak belülről. Még sosem csípett meg. Egy barátomnak elmeséltem, jókat rötyögött rajtam, hogy engem még sosem csípett meg nagymadár???!!! Hát nem. Ez volt az első és remélem az utolsó is. A hálóból harsány "Mama, mama!" hallatszik. Olyan 10 perc múlva bemegyek, ül a rúdon és néz angyalszemekkel. "No, gyere ki te nyomorult!"

Felmászik a vállamra, egyszer csak odadugja a csőrét a nyakamhoz és szépen, hosszan, elnyújtottan puszilgatja, aztán az arcomhoz hajol egészen közel és hang nélkül bedugja a csőre hegyét a számba. Így maradunk egy darabig aztán megy az élet tovább....................

Este van, nézem a tv-t, az egyik vállamon Sámson csikorog, a másikon Mózes. Sámi bebújik a nyakamhoz, ott szeret bóbiskolni, a feje a fal felé néz, úgy fordul, hogy a kezemmel éppen a szárnyait és a farkát érjem el és simogathassam.  A Mózi fogja a szemüvegem szárát, ő meg így bóbiskol. Aztán elengedi, egyre közelebb kerül az arcomhoz, a végén a csőre hozzám ér. Aztán csak egyre jobban döl, neki az arcomnak, már én tartom, mert ha elhajolnék, leesne. A szeme csukva, bealudt teljesen. Meg sem merek mozdulni.Szerencsére a film hosszú, nem is tudom pontosan meddig tart, csak arra ébredek, hogy valami hülye reklám megy, én meg ülve alszom a vállaimon két beájult zöccséggel.....

Megkapták az új játszóteret. Sokat gondolkodtunk, hogy melyiket vegyük meg nekik. A sapisoknak talán jobb lett volna a kisebb alapterületű (azt ugye még jobban el is lehet helyezni), mert az teli van létrákkal, amin jókat lehet mászni, ez pedig a lételemük. A harmadik is jobb lett volna, létrával, hintákkal, de itt van ugyi a két zöld lovag is. Olyan kellett, amin ők is jól érzik magukat. Egyszerre nagyon tapasztaltnak és ártatlannak elég nehéz lenni, mindenki kedvére pedig nem tudunk tenni, így eldöntöttük, hogy ezt vesszük.. Ennek kissé nagyobb az alapterülete, de mindegyik megtalálja a neki való játékot rajta. Jó választás volt!!!!!:-)))

Papa gyorsan összerakta és megkezdődhetett a szemlézés. Először a sapisok jöttek ki. Bubi néma rémülettel nézte az új izét a szobába, bebújt a nyakam alá és onnan vizslatta. Csibészke, aki mellékállásban bátor és egy hős is, elhatározta magát. Óvatosan rálépett, aztán kezek híján a csőrével kezdte vizsgálgatni az ismeretlen UFO-t. Rájött, hogy nem bánt, bátran feljebb majd lejjebb mászott. Rálépett a hintára, ami a súlyától elkezdett mozogni és mint egy perpetuum mobile, hintáztatta a kis tollas valagát. Na, ez már tetszett neki. Halkan kárálva hívogatta Bubit is, akinek esze ágában sem volt utána menni. Aztán az ujjamra vettem és hosszas rábeszélések után ő is rálépett, de csak állt ott, mint aki fémbe gyökeredzett és az első adandó alkalommal vissza spurizott a vállamra. Közben a papa valahová elindult és a garázsba vezető ajtón gondolta  lemenni. Bubi azonnal utána repült, de mivel az ajtó már záródott, egy vargabetűvel kireppent a konyhai ülőrúdra. papa pedig, mivel hallotta a szárnysuhogást, visszalépett és meglátta hogy Bubi a konyhában ül. "Utánad reppent!" - mondtam. Azonnal elindult Bubi felé megüdvözült fejjel, mert Bubi azért nem egy ilyen fene barátkozós típus. Be akarta hozni a szobába, ha már ilyen kedvesen vele akart menni. Bement, aztán "Auuuuuuuuuu!!!!!!!!!! Az anyád!!!!!!!!!" :-) Szóval Bubi elég amazon természet és el nem ítélhető módon ahogyan papa odanyúlt, hogy levegye a rúdról, megijedt és azonnal csípett, nem húsig de papa bőrét rendesen felszakította a csőrével. Jó tette helyébe ne várj jót!!!!:-))) És ne piszkáld Bubit, mert szeszélyes, kiszámíthatatlan és előfordulnak vele ilyen balesetek.:-) 

Bubi kedvenc helye a hálószoba. Ott érzi igazán jól magát a csendben és a nyugalomban. Ha becuccolok, kiengedem őket, közben halkan szól valami zene vagy a tv, hogy szokja az alapzajokat. Ő meg játszik: két lábon ugrál, mint a veréb, megtámadja az ujjaimat és finoman rágicsálja és üldözi. Ezek a játékok már itt az elmúlt idők alatt alakultak ki. Közben Csibi is jön-megy. Ha Bubika beszalad a tenyerem alá, akkor ő is azonnal ott terem (féltékenység, Csibi a neved!!) és ha mást nem tud, belecsíp  a kis tojóba, olyan kötözködősen, nehogymá mi ketten jól ellegyünk és őt kihagyjuk belőle. Bubi nekiszalad a kezemnek, a csőrével fogj a középső ujjamat és elkezd dőlni oldalra-hanyatt, aztán a két kis pilincka lábával, hanyatt fekve, kalimpálva megpróbálja levadászni az ujjaimat. Megállt a pillanat....... !!! 11 hónap telt el együtt, 11 hónap kellett ehhez, hogy kiismerjen, rájöjjön hogy megbízhat bennem, teljes bizalommal, hanyatt fekve játszon velem, szabadon hagyva a teste legérzékenyebb részeit..........!!!!!! Hát azt mondom, ezért érdemes madarászni, megélni ezeket a pillanatokat, mikor eltünik minden gát és félelem ember és madár között! Aki már megért ilyesmit, az tudja, miről beszélek és azt is, micsoda szívetmelengető érzés ez.........:-)))

Aztán jött a kis Dömdödöm Csibi és elkezdte a szárnyánál fogva húzgálni, onnan már ketten játszogattak nagy békességben és a varázs szertefoszlott, de megtörtént és tudom, hogy most már máskor is így fogunk játszani.............................:-)))))