Pünkösdi zsibvásár...

Olyan nálunk, mint a zsibvásárban, mint egy nagy olasz család, mindenki harsog, a madarak kiabálnak (mostanában a Pipi hol a nagymama hangján ordítja, hogy "Daniiiii! Daniiiii!" (mama így hívja az öreg kutyát, aki egyébként hótt süket) vagy szintén a mama hangján, hogy "Katiiiii! Katikaaaa!" (én nem vagyok süket, de sokszor kinn vagyok a kertben vagy benn a madaraknál és nem mindig hallom meg), Sámson dudál, mint a hajókürt (ezt hol hallotta?? ) Morzsi mamázik, Zebi bugyog, mint a friss ásványvíz, Csibi és Bubi pedig visítanak, ha rájuk jön a bolondóra , néha azt sem tudom, merre kapjak hirtelen, de jóóó ez így, én elégedett vagyok vele, azt jelenti, hogy mind egészségesek!!!.:-)

Na hát akkor kicsit ugyan megkésve, de tekintsük át a pünkösdi hosszú hétvégét. Szombaton kaptunk két beteg unokát, a fiamék költöztek (sajnos el kellett adják a lakásukat, nem bírták a törlesztőrészletet). A gyerekek nem fertőző betegek voltak, csak egy jó kis megfázással küszködtek, de szerencsére a kistarcsai levegő megtette a hatását, szépen javultak a 3 nap alatt.

Vasárnap egy kedves ismerősöm látogatott el hozzánk a kishúgával és a nagypapájával. Mielőtt bementünk a madarakhoz Zebit letakartam. Az a tapasztalatom, hogy a szó szoros értelmében falra (kalitra) mászik minden idegentől, ha én bemegyek az már nem zavarja és nem akartam őt kitenni semmiféle felesleges izgalomnak. 

Hát meg kell mondjam, a nagypapa vagy ahogyan ők hívják Tata igen nagy hatással volt rám. Képzeljetek el egy jóságos arcú, hófehér hajú idős bácsit, akinek nem probléma, hogy rárepül a kismadár, nem azon aggódik, hogy koszos lesz az inge hanem huncut mosollyal játszik velük.:-)) Azt gondolom, ahogyan I.-nek is megírtam, hogy Tata korosztálya nyilván úgy nőtt fel, hogy az a jószág, amelyik hasznot hajtott  fontos volt egy család életében, de az amelyik nem az viszont az abszolute felesleges kategóriába tartozott. Szóval Tata nagyon jókat játszott a két örödögfiókával, mert ők persze azonnal lerohanták a látogatókat, sőt Bubi még a körömfeszegetéssel is bepróbálkozott (szerintem már a spanyol inkvizítorok is feketesapkásokat tartottak és ott vésődött a kismadarak génjeibe a körömfeszegetés tudománya :-D), de Tata sokat dolgozott idős ujjaiban sok kárt nem tudott tenni, szinte nem is érezte az éles kis csőrt.:-))) A nagyok fentről sasoltak, mintha odaragasztották volna őket a kötélre, nem közelítettek. I. pár csodaszép képet készítette róluk, amit szándékomban áll a Picassa albumomba betenni, természetesen megjelölve, ki is a képek készítője, mert nem a más tollával akarok ékeskedni, de a  képek télleg gyönyörűek lettek. Beszélgettünk egy jót, aztán ők indultak haza én meg egy kis közös játék után  a gyerekeket fektettem, utána pedig mentem a tollas bandához.

Már elég későn volt, a két kicsi beült már a kalit hátsó felébe, ez azt jelenti, hogy ők már pihennek, hagyjuk békén őket. Csak a nagyok jöttek ki, illetve Zebi ajtaját is megnyitottam, de nem vegyült, csak szépen bentről nézegette a többieket. Játszottunk kicsit, aztán a zöldek is elmentek és Merlin bújt még egy kicsit hozzám, aztán ő is elpihent.

Hétfőn a gyerekek délelőtt mentek haza. Utána egy gyors takarítás következett, majd mentünk kifelé a kertbe, elültetni a szombat reggel vásárolt növényeket. A Keresztúri útra járunk egy kertészetbe (van ott vagy 6-7 kertészet is). Ennek a neve: Zöld Király és a Pesti út felül a legelső, Keresztúri út 180. És ez itt konkrétan a reklám helye!!!!!!! Ez egy mesebeli kertészet, bemész hamar venni valamit és órákig ott beszélgetsz. Az ott dolgozók iszonyat tudással rendelkeznek, ha kérdezel, bármit türelmesen elmagyaráz, megmutat, ha annyira zsírkirály vagy és mindent tudsz, akkor csak megveszed, ami neked kell, de a növények akkor is gyönyörűek! Már vagy két hete is ott vásároltunk, a szomszédaink ajánlották ezt a helyet nekünk. 

A sráccal két perc alatt egy hullámhosszra hangolódtunk és innen mindent elmagyarázott, megmutatott, segített kiválogatni a magoncokat, szóval egy élmény volt!!!!! Elmondtam neki, hogy abszolut madár (papagáj) barát kertet tervezett nekünk egy kedves ismerősünk, megmutattam a növénylajstromot és jó pár darabot össze is szedtünk. Az ő javaslatára letettünk arról, hogy a ház háta mögött levő pici kertrészbe tűztövist ültessünk, ajánlott helyette kökényt és galagonyát, hát azt is megvettük és jelentem, már termés is van rajta, ha sikerül beérnie 2 azaz kettő szem kökényünk lesz az idén. Elmondta, hogy a kökény nagyon finom, fogyasztható, nagyon egészséges, embernek, madárnak egyaránt, úgyhogy hamar meg is győzött minket. A  galagonya pedig a szív egyik legfontosabb gyógyteája és a tetejébe a vadmadarak is szívesen fogyasszák. Eldőlt a dolog, vittük a kökényt és a galagonyát hátulra, elöl pedig már el van ültetve a szintén madárcsemegének számító bodza, berkenye és a ribizli is, van fügénk és Hakuro Nishiki fűz bokrunk, ami az én hatalmas nagy kedvencem, mióta elültettem állandóan kiállok a teraszra és csodálom a mi gyönyörű kertünket. Úgy látszik, az első alkalommal meg is jegyezte a pasi a fizimiskámat, mert most hogy odamentünk rám nézett mosolyogva aztán azt mondta: "Tudom, tudom, a madárbarát kert!!" És mivel neki is nagyon tetszett az ötlet, jött is velünk segíteni, hogy összeválogassuk amire még szükségünk van. Teljesen elégedetten jöttünk el a kertészetből.:-))))) 

Na szóval elültettünk mindent, aztán mint a kiskakas  a szemétdombján, olyan büszkén járkáltam az én gyönyörűséges kertemben!! Alig várom, hogy a bokrok kicsit nőjenek és beköltözzenek a tollas albérlők, Pesten is egy egész csapat madár járt hozzánk enni, sokszor reggel, mikor vittem ki a papkák maradékát, már ott ültek a póznán és lesték, hogy mikor jön a reggeli. A sövényünk rigófüttytől volt hangos, a tövében rohangáltak a kis fiókák, mikor kiugrottak a fészekből és ez eddig nagyon is hiányzott, pedig ennél szebb, madárcsicsergősebb helyre nem is költözhettünk volna, de a fészek rakáshoz  elég nagy bokraink még nincsenek Az egyik szomszédasszonyunk pár házzal odébb panaszkodott is, hogy a tujákért százezer forintot fizettek és mind tönkrementek. Hát jelentem, nekünk nincsenek 100 ezer forintos növényeink, de vannak olyanok, akik majd odacsalogatják a vadmadarakat, a tüskés ágat megvédik őket a ragadozóktól, a kertben pedig a macskagyűlölő Dániel generális teljesít szolgálatot (remélem, még sokáig, bár egyik nap elvittük szegényemet egy órácskára sétálni, utána a nappaliba a szó szoros értelmében összerogyott és órákig pihent, mégis mikor meglátta a kezembe a pórázt boldog örömmel jött el velünk).

A kalit takarítás is délutáni program volt, illetve egy megoldandó probléma: amikor Zebi érkezett, megkértem  N-t, hogy az egyik rudat tegyük kicsit odébb. Nem volt egy túl jó ötlet, mert így éppen rápottyantott az alatta lévő rúdra is, no ezt kellett most odébb rakni, illetve a potyantott rudat letakarítani. Elmagyaráztam hát Zebinek, hogy most be kell nyúlnom hozzá, egyrészt odébb teszem a rudat, ne ijedjen meg, őt nem akarom bántani. Hát........ simán ment a dolog, érdeklődve figyelte hogy mit csinálok, nemhogy csípni nem akart, még csak ideges sem volt. Na akkor jött a nehezebb dió, mert a rudat a ronggyal kellett le sikamikáznom, illetve először egy vakaróval levakaranytúzni róla a koszt. Ezt is felfestettem előtte, lassan, óvatosan mozogtam és nem is néztem rá, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, ha meg akar csípni, úgyis meg fog. De nem akart, ezt is végig aszisztálta minden nehézség nélkül.:-))) Jupiiiii!!!:-))

A legjobb hírt a végére hagytam, aki ennyi posztot végigolvasott az megérdemli, hogy velünk örülhessen.:-)))

Tegnap délután ahogyan szoktam kiengedtem a tollas bandát, először a kicsik jöttek, játszottak a kezemben és rajtam, aztán vissza mentek és kiengedtem a nagyokat is. Zebi ajtaját is kinyitottam, aztán ahogyan bambultam jobbra-balra, látom ám, hogy a kiskoma szépen kiült az ajtóba és onnan figyeli a többieket, illetve különösen a szürke királylányon pihen el a szeme. Annyira édes volt, mert Merlin egy kis szeretgetés után feltelepedett a fejem fölé a kötélre, a szürke srác őt nézte csodáló szemekkel, Merlin pedig a kötélről egyértelműen Zebit leste. A többiek jobbra-balra kavartak. Zebi szemmel láthatóan jól érezte magát, már nem rágta idegesen a körmeit, csak egyszer-kétszer kezdett neki, aztán abbahagyta.. Viszont ahogyan ott ült, szépen a lábával elkezdte az állát vakarászni halálos nyugalommal, nekem pedig olyan röhöghetnékem támadt!!! Ezt a feketesapkások is csinálják, lassan... komótosan vakarássza az állát, mintha nagyon elgondolkodna valamin.... ilyenkor Rodin Gondolkodó-ja ugrik be erről a pózról, annyira vicces!!!!:-)))

Nem idegeskedett, mert ideges madár nem vakargatja nyugodtan az állát!!!:-))) Később ki tudja honnan (?) előkerült egy ananászos joghurt és a három oldalról való megszállás közben meg is ettük, igyekeztem, hogy nekem is jusson, elvégre ez az én vacsorám volt.:-)) Zebi többször vett fel olyan pózt, hogy azt gondoltam, azonnal megindul a térdemre. Jól érezte magát, ez egyértelműen látszott és én nagyon örültem neki.:-) Senki nem bántotta, beszélgettünk is kicsit, hát alakulgat ez a dolog.

Eljött a fekvés ideje. Sámit szépen betettem, indultam Morzsihoz, aki azonban olyat fogott a kezemre, hogy a szemem is kiugrott, aztán Buddha nyugalmával haladt tovább és szépen rámászott a vállamra, mintha az előbb éppen nem az én kezemet harapdálta volna. Érdekes egy természet, az biztos:-))) Ő csak fog, nem csíp, de olyan erős a csőre, hogy azonnal kiguvad a szemem tőle, szólni viszont nem lehet, mert akkor azonnal levágja, hogy ez egy tök jó játék, ő rám fog és meg visítok. Már amikor I.-ék jöttek vasárnap, akkor is eljátszotta ezt. Sámi ült a vállamon, ő is odajött és furakodott a fejem és Sámi közé. Mindig ezt csinálja, de mivel nem vettem észre és nem dícsérgettem, hogy milyen okos, így szépen hátulról megfogta a fülemet, jelezve, hogy ő is ott van, ha nem látnám.:-))) Csuda egy pofa ez a kismadár!!:-))) És nagyon szeret a maga kis bumfordi módján!:-))) Őt nem lehet betenni, csak ha leüli az idejét a vállamon. Ültünk hát, a nagy csőrét az arcomnak dűtötte és reszelt rendületlenül.:-) Mikor már vagy negyed órát ott üldögélt, na akkor lehetett indulni a kalit felé, ott szépen felmászott az ujjamra és betettem.

A Pipi még egy kicsit kinn maradt, ráhasalt a mellkasomra én pedig a fejét-nyakát masszíroztam.A kalit mélyéről Zebi nagyon figyelte.:-)))

Ez is egy fura dolog, mindig gondolkodom is rajta. Talán nem annyira jó, hogy a Pipi ennyire közel áll hozzám, inkább kéne papagájnak lennie. Zebi most viszont a többiektől tanul, figyeli őket és ha azt látja, hogy ők bizalmasak velem és nem bántjuk egymást, akkor előbb-utóbb ő is megbátorodik. Szóval azt is mondhatnánk, hogy ez a 22-es csapdája!!!:-)))