Ahol nagy a szükség, közel a segítség.......

Ezt egy kedves ismerősöm szokta mondogatni és valahogy mindig bejön..... Már restellem is, hogy itt csendesen a kardomba akartam dölni bánatomban...... Mit bánkódok én, mikor ennyien figyelnek és szeretnek!!!! Nagyon jól estek a beírások és az imélek is. A sok ekkis ismerős is állandóan érdeklődik, hogy mi van a kiscsajjal, bíztatnak hogy javul majd, csak türelem és valahogyan tényleg javul...... Tegnap előtt este már mondhatni jó kedve is volt Zizilánynak. Aztán tegnap éjjel arra ébredtem, hogy megy a buli a kalitban. Mikor már vagy negyedszerre ébredtem meg a nagy játékra és mizopapa is morgott valamit, hogy nem lehet itt alunni rendesen, hát csak kikászmálódtam az ágyból, hogy rendet tegyek!:-))) Én nem is tudom, mit csináltak, Csib a kalit sarkába volt bújva, Zizi meg valahogy rajta feküdt és a fejét kurkászta(fojtogatta???:-D) hát nem tudom. Benyúltam, kivettem, hát annyira meglepődött, csak feküdt a tenyerembe mint a sült kacsa a tálon délben és lesett.:-))) Megfogtam őket és szépen kihelyeztem a nappaliba a nagykalitba, valamint rövid üzenetként közöltem velük, hogy na itt akár ki is rúghatják a kalit oldalát, nem zavarnak senkit a motyogásukkal. Szépen el is voltak reggelig. Aztán hamar felkelni és készíteni a dolgokat, mert mentem a piacra. A Sámsongyereknek az a legújabb szokása, hogy kijön velem a konyhába és amíg a kis tálakba készítem a reggelit, mindent szépen végigkóstol, ellenörzi a gyümölcsöket és a zöldségeket is. Ott molyol a pulton mellettem és buzgón figyeli, hogy mit csinálok. Haláli egy fazon, mindent megfigyel, belenéz, megkóstol. De olyan békés nyugalommal, mintha az álmodó Buddha lenne mellettem. Nem lehet a nyugalmából kizökkenteni. Aztán mikor visszük be a tálakat, már nyújtózik rólam, hogy a kalitjába másszon és egyen. Elköszönök tőlük, dobálják a puszikat és már szaladok is , ma konkrétan a piacra. A kedvenc zöldségesem azzal örvendeztetett meg, hogy isteni, édes szőlője van, vigyek csak belőle nyugodtan. Még meg is kóstolhattam. Mérte is mindjárt, aztán mondta hogy majd örül a család ha meglátja. Nem mertem megmondani neki, hogy a szőlő a madaraké. Katusom, mivel refluxbeteg, nem ehet szőlőt, mert azonnal búvárszőlő leszen belőle, mami meg inkább az almát kedveli. A madarak viszont élnek-halnak a szőlőért, már látom is a kis pofájukat, ahogy felderül majd, ha meglátják a táljukban!!!!!:-))))