2008. szeptember 23., kedd

09.22.

Hallgassátok közben, míg olvassátok!!!!!:-))
http://www.youtube.com/watch?v=ITmzujYIdOM

Hát megjártuk Prága városát!!! Csodás élmény volt, szinte visszaléptünk a középkorba. A város külső, szocreál részét nem is láttuk, mert a szállásunkról egyenesen a Vencel térre metróztunk és ez a mesevilág teljesen elbűvölt bennünket. Órákat kajtattunk az Óvárosi téren, a régi zsidónegyedben, a Károly híd környékén. És a Moldva......... Smetana csodás zenéje a legnagyobb kedvenceim egyike, most kép is társult hozzá, a fenségesen hömpölygő folyó..... és hallottam belül a zenét is..... valószínűleg ez is a katarzis egy formája!!!!:-) Templomokban jártunk, gyönyörű botanikuskertekben.... és versenyt futottunk az idővel. Gyönyörűek a templomaik, bár van amelyiket nem is emberi léptékkel kell mérni, méreteiben és hangulatában is inkább az isteni jelző illik rá, de találtunk olyat is, ahol egyszerűen jól érezted magad, megérintette és elvarázsolt a hely szelleme!!!
Kockás abroszos kiskocsmában vacsoráztunk, hamisítatlan sült csülköt vagy kacsát és hozzá jófajta sert. Pillanatok alatt elszállt a pár nap és az indulás napján már reggel patron volt mindkettőnk fenekébe, hogy mihamarabb otthon legyünk, hiszen vár mami, Katus na és a madarak. Aztán hajráááá, papa rekordidő alatt ért haza, húzta már a szive!!!! Rohantam fel a lépcsőn, a nappaliban sötét volt, a madaraim aludtak. Aztán villany fel és álltam kicsit könnyes szemmel, hogy végre...... Először a sapisok mozdultak, illetve visítottak az örömtől, hogy megláttak. Azonnal másztak is kifelé az ujjamra, rá a vállamra és puszikat dobálva dörgölőztek, bújtak, oda ahová csak bírtak. Aztán kivettem Sámsont is, bár ő kicsit tartózkodóbb volt, először még a gondolat is átfutott a szemén, hogy belémcsíp. Hát szörnyű érzés volt....!! Sámson teljesen meg volt sértődve, hogy csak úgy itt hagytam. Tudtam, hogy ő nem lesz egy egyszerű eset, mert Kyga azért felkészített rá, bár szerencsére annyira nem érzékeny mint a jákó. Mégis, ahogyan az ujjam után kapott, hogy rám üssön, bizony tele szaladt a szemem könnyel. Aztán megült ő is a mellkasomon, jobbról és balról meg a két ördögfióka. Csib olyan boldog volt, hogy itthon vagyunk,egy pillanatig sem zavarta a nagymadár, pedig néha kifejezetten utálja ha Sámi közelében kell lennie, de most csak bújt és nem törődött vele. Aztán a kicsiket visszatettem, ők már ilyenkor összebújnak és szunyókálnak, amíg elteszem a hálóba alunni őket. Sámson maradt velem, lassan finoman simogatni kezdtem, hogy oldódjon a feszültsége. Nagyon-nagyon feszült volt, idegbajosan tollászkodott, rettenetesen bántott.A tetejébe levelet kaptam Sámi testvérétől és éppen azt mesélték, hogy Zeuszt simán hanyattfektetve simogatják, én meg itt álltam Sámival, aki még tudomást sem akar rólam venni.... iszonyú érzés volt!!:-( Elüldögéltünk még egy darabig, aztán szépen őt is betettem a hálókalitba és jó éjt kívántam mindegyiknak, ahogyan szoktam. Leoltottuk a villanyt, papa szegény fáradtan a vezetéstől beájult, én még azon agyaltam, hogy mit kezdjek másnap Sámsonnal, hogyan viselkedjek, hogy helyre jöjjön a kapcsolatunk. Rettenetesen bántott a dolog, Prága mesés varázsa egyszerre szétfoszlott, pörgő aggyal azon rágódtam, mit hoz majd a másnap......
Reggel persze azonnal hívtam Kygát és félig bőgve, akadozva vagy hadarva elmondtam, hogy mi történt. Öreg barátom most sem hazudtolta meg magát, hihetetlen nyugalommal beszélt hozzám. Először is azt mondta, ilyet többet nem csinálunk, hogy Sámi otthon marad ha mi elutazunk. Akkor igenis vigyem át hozzájuk, ők nem félnek tőle, mint az otthoniak, kiveszik minden nap és nem fogja annyira érezni a hiányomat, mint itthon, mert Katus nem veszi ki, őt valamiért Sámi egyáltalán nem kedveli. Nem csíp belé, de a nagy csőréval ott veri ahol éri, mami viszont fél a hatalmas csőrtől, úgyhogy ő meg azért nem meri kivenni. Aztán azt mondta, nyugodjak meg és ne egyem magam emiatt, meglátom, mire hazaérek már magába fog szállni és olyan lesz, mint előtte volt. Na, ettől kicsit azért magamba szálltam!!:-))
Aztán délelőtt Katus rámülten telefonált, hogy a sapisok, mint a Függetlenség Napjában, megszállták a nappalit és ott randalíroznak, nem tudják eltenni őket. Az történt ugyanis, hogy papa, aki még szabadságon volt, megsajnálta Zizit és Csibit és nyitva hagyta a kalitajtót, hadd jöjjenek ki a kalit tetejére mászkálni, míg ő elszalad valamit elintézni. Hiába, na, szóval ő ebben nem nagyon gyakorlatias, csak szereti azt a két kis pribéket!!!!:-))) Csibi és Zizi szárnytolla azonban tökéletesen ki van nőve, kompletten repülnek és Katus majdnem infarktust kapott ahogyan jött le az emeletről és a lépcsőfordulóban Zizire bukkant, aki a lépcsőn sétálgatott. Megfogni ugye nem bírta, mert Zizihez csak én és most már a papa érhet, mindenki mástól elszalad. Most meg inkább elrepül......egyenesen a méregdrága függönyre, amibe is naiv mintákat csipkéz a kis mocsok a csőrével ájtatos pofát vágva!!!!:-)) Csibészke viszont az asztal tetején rendezkedett, leveleket és újságokat "iktatott" Katus legnagyobb rémületére és csűdig állt papa finom fokhagymás pirítósában a bőség zavarával küzdve, hol az egyikbe harapott bele, hol a másikba, míg az éppen megkóstoltat olyan legényesen, mint Buga Jakab a kupát elhajította az aztalra és a földre. Szóval totális káosz uralkodott két 15 dekás madár miatt!!!!:-)))) Szerencsére papa percek alatt hazaért és rendet tett, mindenki szépen, vita nálkül bement a helyére, a káosz rendeződött!!!!:-)))
Este 8 körül értem, kivettem, most már mindegyiket egyszerre, rájöttem, hogy ők ugyis megosztoznak, hogy ki melyik részemen csüngjön. Jól kiszeretgettük magunkat a kicsikkel, aztán bekéredzkedtek Sámi kalitjába, hiába no ott még a kaja is jobb, mint a sajátjukban. Sámi viszont hozzájuk cuccolt be egy kis játékra és kajára. Mikor Csib észrevette a nagy zöld madarat a saját kalitjában, akkor viszont azonnal haza akart menni, mert ne má csak úgy bemásszon hozzájuk. Úgyhogy hazanyargaltak az irigység szobrai, Sámi viszont kicuccolt rám és elterülve a mellkasomon simogattatta magát. Aztán egyszer csak, mint a sírós kisgyerek, elkezdett halkan panaszkodni. papa nagyon mosolygott rajta, annyira megható volt, ahogyan nyekeregve,nyivákolva, panaszkodva elmondta micsoda sérelem érte, csak úgy ott hagytuk és elmentünk. Tüneményes volt!!!! És megint öreg barátomnak lett igaza!!!!! Hála a jó istennek, teljes volt a béke és a szeretet. Jó sokáig üldögéltünk, egészen szorosan bebújt a nyakam alá és csak mondta-mondta. Aztán eltettem mindet alunni, kicsit még ment a tv és Sámi elkezdte az éjszakai magában beszélést. Ilyet Csibék sohasem csináltak, halkan motyog, nyirvákol, kotyog magában, míg el nem altatja magát!!! Istenem, de jó is itthon lenni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!:-)

2 megjegyzés:

  1. Jó kis iromány ez Mizóka! :-)
    Nagyon jól szórakoztam! :-))

    cupp

    Cicus

    VálaszTörlés