Itthon vannak............

Csibi és Bubi megjöttek. Itthon vannak.

És a ház megtelt élettel! Újra hallani a jellegzetes sapis hangokat, motyognak, huttyognak, röfögnek,visítanak, morognak, suttognak. Ahogy elnézem őket, amikor összebújnak, játszanak, veszekednek vagy csak mérgükben egymás farkát huzigálják,mosolyog a lelkem! Bubika hamar megszokott nálunk. Tudom, hogy szegényke kicsit sérült, kiszámíthatatlan, néha nagyon durván csíp, de biztos vagyok benne, hogy Csibészke mellett teljesen leszokik erről. Kati barátnőm, mint mindig, kiváló munkát végzett, hiszen az ideges, ingerlékeny kis Bumiből sokkal békésebb, nyugodtabb kismadarat faragott, mint azelőtt volt (szegényke megjárt néhány helyet, de mindig visszakerült Katiékhoz), bár még vele is előfordult, hogy ki kellett rántania a kezét a kalitból, mert Bumi megindult és sosem lehetett tudni mi lesz a vége. Katiból eredendően olyan hihetetlen jóság és kedvesség sugárzik, hogy bármilyen ideges, hangos madár pár hét alatt békés, nyugodt kis állattá változik mellette.

Nem is érti a párom egészen, hogy mért vigyorgok állandóan, mint a tejbe tök. Amíg nem voltak itthon, csak úgy kongott a ház az ürességtől, Sámi csendes, ő legfeljebb csak beszélget magában, de ha sapis van a háznál, az biztos hogy megtelik minden élettel. Igaz, hogy már a szőnyeg közepén is áll a mag, a kalit körül fél méteres körzetben pontosan meg lehet mondani, hogy mi is volt az aznapi zöldmenű, hogy 5 percenként összevesznek valamin és egymás csőréből rángatják ki a legjobb falatokat,ugrálnak, kiabálnak, aztán egymás fenekébe bújnak, de ők ilyenek. Azt hiszem a sapisnál malacabbul evő állatot még a Föld nem hordott a hátán, simán lekőrözik még az ominózus házisertést is!!!:-))) Én pedig , most már egyre tisztábban látom, bizony sapisfüggő lettem. Akkor is, ha néha, mikor Csib nagyon hangosan nyomja, megígérem neki, hogy beleteszem a levesbe.:-)

Aztán időnként Bubit Zizinek hívom, akkor egy gombóc lesz a torkomba, nyelek egy nagyot és látom magam előtt kis törékeny Zizilányt, aki annyira imádott, én voltam neki mindene,aztán csak kinézek a kertbe, az ecetfa alá és tudom, hogy Ő ott pihen. És tele a szemem könnyel, de biztos vagyok benne, hogy ennek így kellett történnie. Rosszul viselte Csibi az egyedüllétet, hiszen már megtapasztalta, milyen az ha párja van. Zizi pedig mindig a szivemben lesz.

Csibi és Bubi megjöttek Itthon vannak.

Boldog vagyok és elégedett!!!:-)