Rendkívül mozgalmas hétvégénk volt, bár igaziból sosem szoktunk unatkozni. Kezdődtek a dolgok szomorú hírekkel, mami kishullámosai közül ketten elmentek. A dolog gyanús volt és miután meghánytam-vetettem magamban, úgy döntöttem, hogy "elkobzom" a maradék két kismadarat és lehozom magunkhoz, lássam mi is lehet a baj a hulikkal. Szegény mami rettenetesen megbántódott, de sajnos azt kell gondolnom, hogy már nem tudja őket úgy ellátni, ahogyan kellene. Eddig is próbáltam néha meggyőzni, hogy jobb helyük lenne nálam lenn, de mindig falakba ütköztem. Most viszont az állomány ilyeténképpeni csökkenése nem hagyott kétséget, hogy meg kell ezt tennem.Szépen leköltöztettem őket a konyhába (én ugye teflont egyáltalán nem használok), ott sokkal világosabb van, mint ahol ők eddig éltek. Jövünk-megyünk, látnak embereket, szól a tv is, szóval tiszta Hawaii két kis ugribugri papeszkának. Maminál szinte egész nap egyedül voltak, a meleg és az erős nap miatt volt, hogy ki sem nyitotta a reluxát, szóval én sokkal, de sokkal kellemesebb környezetet tudok nekik biztosítani. És jól is érzik magukat velünk, egész nap játszogatnak, puszilkodnak, estefelé már el sem szaladnak, ha odamegyek és megsimizem a hasukat, pedig eddig senki sem simogatta őket. Úgy látom, a csőrük egy cseppet atkás, úgyhogy meg is kezdem ma a paraffinolajos kezelést. Megmutattam őket a nagyoknak is, érdeklődve nézigélték a két picurt, bár Sámi először azt hitte, ők lesznek a vacsi és morgott meg csapkodot feléjük, aztán szépen elmagyaráztam, hogy mi a pálya, ezentul itt fognak élni az ő közelükben. Érdekes módon a picik nem igazán ijedtek meg a két behemóttól, nézegették őket oszt annyi. Viszont ki kell mondani, hogy a hangicsaszint bizony megemelkedett. Hiába beszélünk két csepp kis madárról, azért ha belejönnek, tudnak sípolni rendesen, olyan monotonon, mintha sosem lenne vége.
Pénteken elkészült a fiúk felújított játszótere, állati szuper lett, nem is hasonlít a régi kis feljavított ruhaakasztóra. Mindjárt fel is avatták, békésen üldigéltek rajta, nem volt bunyó sem. Valahogyan mintha egyre jobban ellennének együtt!! Remélem!!!
Szombaton Csofi gazdája járt nálunk, meglátogatta Csibit és Sámit. El is csodálkozott, mekkorát nőtt a kis vérszívó. A mellén és a hasán már igazi "felnőtt" toll van, szikrázóan és hihetetlenül zöld, a hátán még váltja a babatollát. A csőre szinte teljesen besárgult, kicsi fekete csík van még az élén és az írisze is lassan kisárgul majd. Nem meséltem el neki, hogy Sámi elkezdett beszélni, mivel Csofi nem beszél és nem akartam, hogy a szive fájjon, de ez a kis görény beült a pléd közepébe, azt hitte, senki nem látja és rákezdett a hápogós-kukuccsolós magánszámára. Így aztán kiderült a turpisság és Ricsi elmesélte, hogy egyszer régen még Géza küldött át neki valami hangfelvételt egy nemesről, hogy Ricsi hallja, milyen hangokkal kezd el beszélni és azt mondta teljesen azok a hangok voltak, amit Sámi is használ!!!:-)))) Jó sokáig volt nálunk, nagyot beszélgettünk, mikor elment gyorsan befőztem a fáról a sárgabarackot lekvárnak és bezuhantam az ágyba.
Vasárnap délben érkezett minden papesz kedvence, Rebeka. Mindjárt be is ült ebédelni az etetőszékébe. Jóízűen falta a levest, baromi nagy volt a csend és ahogy körülnéztünk, hát csak azt láttuk, hogy a két nagy meredten, dülledő szemekkel nézi a kislányt ahogyan eszik. Nosza, kiszedtem egy kis karfiollevest nekik is egy tálkába, hozzá egy kevés grízgaluskát és már nyomták is befelé egy tálból békés egyetértésben. A következő fogás tarhonyás hús volt, egymást megelőzve lógtak a kaliton, játszótéren, csak hogy egy falat tarthonyát kaphassanak. Kapott is mindkettő és boldogségos képpel eszegették, sőt mikor Rebi befejezte, Sámson rámászott az etető lapjára és az összes tarhonyát, ami a kanaláról leesett vagy a tányérból kiesett felfalta az utolsó szemig. Mert a másé az mindig jobb. Mint az oviban......
Esteféle viszont kitaláltuk Sámival a dinnyeevés legújabb és legkellemesenn módját: a páros evést. Ennek az a lényege, hogy felszelem a dinnyét, egymás mellé teszem a szeleteket és Sámson szép sorban haladva kieszi a magot mindegyikból. Mert ő azt szereti, nekem pedig marad a húsa, mag nélkül, úgy sokkal kellemesebb. Be is vágtunk kettecskén egy negyed dinnyét, én majd szét durrantam, ő pedig elégedetten őrölte csőrével a magokat. Próbáljátok ki, meglátjátok milyem jó, hogy nem kell a magokat szedegetni belőle, a madaraknak pedig kifejezetten jót tesz a dinnymag!!!:-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése