Megint eltüntem, de nem szabadkozom. Gyönyörű időszak ez az életünkben, minden nap együtt vagyok Rebekával, látom ahogyan egyre közelebb és közelebb kerül a fiúkhoz. Játszik Csibivel, barátkozik Sámsonnal. Jönnek a pasik velünk az udvarra is, mindenki külön kalitban üldigél és elnézegetik Rebekát, ahogyan játszik a kis pancsolóban, aztán maguk is elszórakoznak. Csibi külön fürdőt is kapott, mert mostanában nem szeret a kádban fürödni, mióta Zizi elment sok szokása megváltozott. Imádja Rebekát, csüng rajta, bármire képes, csak hogy a kislány közelébe legyen. Fura szerzetek ezek a papagájok, de biztos hogy sokkal sivárabb és szegényebb lenne az életünk nélkülük.
Már a múlt héten kellett volna írnom, csak nem volt időm rá. Elmesélem ezért most, hogy mi történt. Múlt csütörtök éjjel nagy szélvihar volt. Én ugyan aludtam, mint a tej, aztán arra ébredtem, hogy valaki a hátamat lökdösi. Morózus lettem, utálok éjjel felkelni. Megfordultam, Dániel ült az ágyam mellett és nagy erőkkel mancsolta a hátamat. Ő is morózus képet vágott, azonnal tudtam, hogy valami baj van, mert egyébként nem szokott mostanában felkelteni. "Mi baj van, mutasd meg?!" és mutatta. Ment egyenesen a konyhaajtóba és leült. Ott valami nem kerek. Bementem, az ablak ki volt buktatva, rettenetesen sivított a szél kintről és a két kis huli infarktusközeli állapotban verdesett, mert megijedtek a hangoktól. Gyorsan becsuktam az ablakot, megnyugtattam a piciket és mikor láttam, hogy szépen felülnek aludni otthagytam őket. Dániel viszont kapott egy jutifalatot és egy csomó dícséretet, amiért figyelmeztetett.
Most meg itthon hawaiiozunk. Valahogy a pasik teljesen felvették Rebeka életritmusát. Délelőtt kinn vagyunk az udvaron, délben ebéd aztán Rebi megy aludni. Akkor a fiúk csendben elmókolnak a kalitjukban, régen ez sem volt rájuk jellemző. Valahogy érzik, hogy csendben kell maradni. Aztán ha Rebi felébredt, akkor megyünk uzsonnázni négyesben. A srácoknak is jut egy kis győri zabfalat, meg a gyümölcsösjoghurt maradéka. Aztán újra kifelé, eljátszogatunk még délutánig, 1/2 7 körül Rebeka vacsorázik, a pasik visszamennek a helyükre, én meg hazaviszem a kislányt. Aztán jövök vissza, összeszedem Sámit, aki az esti film alatt még alszik rajtam egy sort, aztán ő is megy aludni. Utána jön Csibészke félórás szörfözése és aztán ő is megy aludni.
Már a múlt héten kellett volna írnom, csak nem volt időm rá. Elmesélem ezért most, hogy mi történt. Múlt csütörtök éjjel nagy szélvihar volt. Én ugyan aludtam, mint a tej, aztán arra ébredtem, hogy valaki a hátamat lökdösi. Morózus lettem, utálok éjjel felkelni. Megfordultam, Dániel ült az ágyam mellett és nagy erőkkel mancsolta a hátamat. Ő is morózus képet vágott, azonnal tudtam, hogy valami baj van, mert egyébként nem szokott mostanában felkelteni. "Mi baj van, mutasd meg?!" és mutatta. Ment egyenesen a konyhaajtóba és leült. Ott valami nem kerek. Bementem, az ablak ki volt buktatva, rettenetesen sivított a szél kintről és a két kis huli infarktusközeli állapotban verdesett, mert megijedtek a hangoktól. Gyorsan becsuktam az ablakot, megnyugtattam a piciket és mikor láttam, hogy szépen felülnek aludni otthagytam őket. Dániel viszont kapott egy jutifalatot és egy csomó dícséretet, amiért figyelmeztetett.
Most meg itthon hawaiiozunk. Valahogy a pasik teljesen felvették Rebeka életritmusát. Délelőtt kinn vagyunk az udvaron, délben ebéd aztán Rebi megy aludni. Akkor a fiúk csendben elmókolnak a kalitjukban, régen ez sem volt rájuk jellemző. Valahogy érzik, hogy csendben kell maradni. Aztán ha Rebi felébredt, akkor megyünk uzsonnázni négyesben. A srácoknak is jut egy kis győri zabfalat, meg a gyümölcsösjoghurt maradéka. Aztán újra kifelé, eljátszogatunk még délutánig, 1/2 7 körül Rebeka vacsorázik, a pasik visszamennek a helyükre, én meg hazaviszem a kislányt. Aztán jövök vissza, összeszedem Sámit, aki az esti film alatt még alszik rajtam egy sort, aztán ő is megy aludni. Utána jön Csibészke félórás szörfözése és aztán ő is megy aludni.
Klassz ez a fürdőkalitka! Csináltattad, vagy vetted?
VálaszTörlés