2010. január 20., szerda

Ahol nagy a szükség, közel a segítség........

Már megint elkapott a frász. Minden alkalommal ez történik, ha új madaram lesz. Átgondolom, eldöntöm, megbeszélem otthon, beleegyeznek, aztán mikor tuti a dolog akkor jön a lazafrász. Begörcsölök, hogy jó gondolat volt-e még egyet ide fogadni, szeret-e majd itt lenni, mit szólnak a többiek az új húshoz, mi lesz ha utálják majd egymást, meg tudok-e adni neki mindent, amire szüksége van, hogy oldom meg, hogy mindegyikkel egyformán foglalkozzak....... és még sorolhatnám. Én annyira be tudok pánikolni, hogy éjjel sem alszom, hanem ezen golyózok. És mindig kérem, hogy ott fenn, aki intézi az ügyeket, küldjön már valami jelet, hogy ez jó gondolat volt, merjek belevágni.........
Ezt már eljátszottam háromszor, Zizi, Sámi és Bubi jövetelekor is. Csibészke a fix pont, ahogy mondani szoktam, a "Non plus ultra", hiszen ő olyan kis nyugodt, bölcs, elfogadó, tudja, hogy ha 10-en lennének, akkor is nagyon szeretem őt és mindig ő az első.
Ezek miatt aztán tegnap felettébb morózus is voltam, nem volt kedvem semmihez, utáltam mindent és teli voltam kétségekkel. Amikor haza értem, kivettem a kicsiket. Aztán látom ám, hogy Csibi tolla áll a hátán és kergeti Bubikát, aki szemmel láthatóan menekült előle. Vagy kétszer szóltam neki, hogy hagyja abba, de csak kezdte megint. Hát bizony hátulról kicsit fejbe somtam, megfordult és nézett rám az okos kis szemeivel. Akkor már nagyon mérges voltam rá, odafordultam és nagyon határozottan rászóltam: "Meg ne próbáld Bubit bántani!" Tudta, hogy miről beszélek. Morgott valamit a csőre alatt, aztán felugrott az ujjamra, kicsit megkurkászta az orrom hegyét és ment a dolgára, Bubit pedig békén hagyta. Ez a kis affér is jókor jött, legalább láttam, hogy általában tudom kezelni a dolgokat. De a kedvem az csak nem lett jobb. Csibiék már elmentek az oduba aludni, Sámival tv-ztünk a hálóban. Úgy kifeküdt a mellkasomon, mint a gyalogbéka. Nagyon aranyosan annyira be tud aludni, hogy mikor indulnék, hogy a helyére tegyem, csak nagyon finoman lehet megfogni, mert különben úgy megijed, ahogyan hirteken felébred, hogy frászt kap. Na akkor kezdtem magam megint rágni, hogy vajon ketten is szeretenek-e majd így aludni rajtam??!! Áhhhhhhh.... rémes vagyok!!!!
Éjjel persze kipattant a szemem, olyan fél 2 körül. Fel is keltem aztán kinyitottam a gépet, hogy valamivel eltereljem a figyelmemet. És akkor ott megláttam az üzenetet...... Hollandiából jött, Wittekip írta, akinek 8 ekkije van, emellett nagyon sokszor elvállalja a barátai madarait, a múltkor is küldött pár képet, ahol a nappalijukban vagy 14 madár (nemes, jákó, feketesapkás, rózsakakadu) üldögélt nagy békességben. Szóval Wittekip üzenete heveny fordításban a következő:
"Hagyd, hogy meg legyen a saját, külön helyük, mindegyiknek a kalitkájában.Amikor Mózest megeteted naponta egyszer, vidd magaddal Sámsont is, hogy "segíthessen". Hagyd, hogy végignézze, mit is csinálsz Mózessel. Magyarázz el neki mindent, hogy megértse mit teszel és mért. Engedd nekik, hogy semleges területen találkozzanak. Ez újdonság lesz mindkettőjüknek. Készíts vagy vásárolj nekik játszóteret, amit megoszthatnak egymással. És a legfontosabb: ne eröltesd őket, hogy kapcsolatba lépjenek, adj nekik időt. Meg fogod látni, hogyan reagál Sámson ha meglátja és azt is mi lesz Mózes reakciója."
Húúúúú...., hát a legjobbkor jött!!!! Erre vártam.:-) Hát akkor hajrá, vágjunk bele, sikerülni fog, mert sikerülnie kell!!!!:-))

5 megjegyzés:

  1. A szakirodalom kb. ugyanezt írja arra az esetre, amikor a kisgyerek mellé kistestvér érkezik.
    Hiába, no, a pszichológia az pszichológia. :)

    VálaszTörlés
  2. En egy cseppet se ketelkedem benne, hogy ez is sikerulni fog neked:) Minden uj felelmetes egy kicsit, de aztan majd ha hazaersz Mozessel, mar ugy fogod erezni, mintha mindig is ott lakott volna:)*

    sipirc:)

    VálaszTörlés
  3. Én is tervezek Ropi mellé egy másikat a nyáron. Nem írok párt, mert nem tudom, Ropi milyen nemű, mint a hogy a másik nemét sem fogom tudni. Ugyanezek a kétségeim vannak, mint neked. Jó ötlet-e, vajon szeretni fog-e akkor is Ropi, mi lesz, ha bántják egymást, vagy a katikat? (Vagy Bogyót?)
    Egyik nap eldöntöm, másnap mást gondolok. Szerencsére nyár még messze van.

    Nagyon bizonytalan vagyok magamban, de abban biztos vagyok, hogy te megoldod, bármi adódik.

    VálaszTörlés
  4. Mizoka!
    tekintettel az eddigi sikereidre, kétség sem fér hozzá, hogy hamarosan a boldog, lelkendező posztokat fogod irogatni.
    :-)

    VálaszTörlés
  5. Minden redben lesz:)

    Üdv Boszi

    VálaszTörlés