Hétköznapok

Mindig a blogolás marad el. Igazán nem is hiszem, hogy vissza tudom adni azt a sok bohóckodást, idétlenkedést, szeretetet, amit ezektől a gazemberektől kapok. Ezek a pillanatok akkor és ott teljesen levesznek a lábamról, általában azonnal felhívom Kati barátnőmet és "közvetítem" neki az eseményeket, aztán vihogva és megilletődve állapítjuk meg, hogy bizony ez a 3 tollas vész nem semmi madár!

Mindig kitalálnak valamit, mint a Diegos fiúk. Megfigyeltem, hogy ha hazaérek és kiengedem az összeset egy rövid örömködésre, akkor utána teljesen normálisan vissza tudom tenni a kalitba az egész bandát, ha újra mennem kell valahová. Ez az örömködés a héten úgy nézett ki, hogy a Csibigyerek radírozott, Bubika pedig odatotyogott a kezemhez és az ujjaimmal próbált játszani. Azért ez nem semmi dolog, tekintve hogy a csőre széle mint a kés, olyan éles. Az az érzésed, hogy egy jó kis svájci bicska simigéli a kezedet, néha meg is vág a széle, bár ezt már megszoktam. Az viszont nagyon jól esik, hogy szemmel láthatóan egyre bátrabban jön hozzám játszani, már csak nagyritkán morog és ugyanúgy forog az ujjamon, mint BékiPetién csinálta. Ha már túl vannak az első szeretetrohamon, akkor többnyire feltelepszenek körém mindenfelé, én főzök, pakolok, pucolok. Persze ha valami olyast csinálok, amitől nekik bajuk lehet, akkor be kell menjenek a kiskalitokba addig és megvárni, hogy végezzek. A játszótéren is egyre többször elüldögélnek együtt. Így volt ez a napokban is, sőt olyan közel üldigéltek egymáshoz, hogy mikor a Sámsongyerek kinyitotta a szárnyát és megtornáztatta , folyamatosan klopfolta vele Bubika fejét, aki aztán megsemmisítően nézett rá és később törlesztett is, mert Sámi a nagy köteles hintán üldögélt, Bubi meg odarepült, jól mellyen lökte Sámit, aki megijedt, hanyatt lefordult a rúdról és fejjel lefelé nézegette, hogy ki az a bátor és merész, aki őt lökdösi. Viszont ilyenkor elég ha rájuk szólok és békén hagyják egymást. Csibészke pedig abszolut nem surlódik Sámival, szépen tiszteletben tartja mindegyik a másikat.