2010. január 4., hétfő

Ünnepek 1.

Túl vagyunk az ünnepeken. Nekem személy szerint nagyon kellemesre sikeredett, még úgy is, hogy szinte szusszanásnyi időm sem volt a pihenésre, de ez a fajta fáradtság valahogyan nem veszi le a lábáról az embert, hanem jól esik és elégedetté tesz. Rengeteg változás történt nálunk mostanában, ezek közül a legfontosabb az, hogy a kis Bubilány 180 fokos fordulattal előavanzsált családi kedvenccé, bújik, repül utánunk, teljesen felhagyott a régi morgós, félős viselkedésével. Ennek immár 8. napja, hogy lesi-várja mikor jöhet ki és ugyanolyan kedves madárka lett, mint Csibészke. Eddig is kedves volt, de csak velem, miután aztán végigcsípte az egész családot, ez a hirtelen pálfordulás nagyon jót tett a kapcsolatának a többi családtaggal. December 26.-án BékiPetiék jártak nálunk és gyakorlatilag innen datálódik ez a változás. Bubika valamiért szinte szerelmes BékiPetibe. Mikor még én is csak erősen meggondolva nyúltam hozzá, Péter simán marokra tudta fogni és amikor nálunk voltak Karácsonykor ült Péter ujján, aztán egyszer csak elkezdett átfordulgatni és izmozni rajta. Ez egyébként remélem, hogy hagyomány lesz: már második Karácsonykor jönnek el hozzánk egyik délelőtt, persze fényképezőgéppel együtt és Péter szuper fotókat készít a madarakról. Nos az idei termés is lélegzetelállítóan szép:

http://www.flickr.com/photos/pbekesi/sets/72157622997065437/show/

"Anyai" szívem dagad a büszkeségtől, valahányszor megnézem. És megnézem... és megnézem... hát nem lehet elunni!:-)))
Gyakorlatilag nem nagyon voltam gépközelben, illetve időnként rohamléptekkel felnéztem, aztán mentem a dolgomra. Azért még időben elküldtem az újévi jókívánságokat, nem elfelejtkezve Szabó úrról és a családjáról, akinek köszönhetjük, hogy Sámson az elrepülést követően visszakerült hozzánk. Azt hiszem, míg élek, nem tudom elégszer megköszönni neki, hogy visszaadta nekünk ezt a kis ördögöt.
Aztán azért más újság is van: Sámi repül. Kb. 1 hete-10 napja kezdte el. Sámi szárnya fióka kora óta vágva volt. Amikor még Kygáéknál nevelődött, meg kellett vágni, hogy ne repkedjen össze-vissza a nappaliban, hiszen Kyga már nagyon beteg volt. Kb. mostanra van annyi evezőtolla (még most sem nőtt ki neki az összes) hogy szárnyra kap és megindul a saját akaratából. Nos, a dolog kicsit macerás. Legfőképpen azért, mert látom, hogy komoly problémái vannak a landolással. Az a szerencse, hogy jól ismeri a lakást és általában földre, föggyönyre száll le több-kevesebb sikerrel. Remélem azért, hogy hamarosan megtanul bánni a szárnyai erejével és akkor már bárhol le tudja tenni magát. M.J. barátom javasolta, hogy készítsünk neki a lakásban valahol fenn a falon valami kiülőt, ahova leszállhat. Ebben csak az a probléma, hogy belülről nincsenek olyan üres falak, ahová kreaálhatunk neki valami leszállópályát, de már erősen dolgozunk rajta, hogy kitaláljuk hol legyen.

1 megjegyzés:

  1. Képek gyönyörüek:)))
    Lili ugy landol hátamra mint pille, akkor is ha mozgásban vagyok, Sámi is meg fogja tanulni.
    A mennyezetröl logo boingokat nagyon szeretik nálunk, de ugye nem nappali, nem tudom ha ott lennének fel mertem-e volna tenni oda is.

    VálaszTörlés