"Mit csináltál a kezeddel?" - kérdezte papa. "Megverekedtem Mózessel!" - válaszoltam. Papa jókat somolygott, pedig ha tudná, hogy a színtiszta igazságot mondtam, csakhogy ő is ismeri a bandát annyira, hogy elképzelhetetlennek tart egy ilyen esetet. Pedig hajszálra így történt:
Szombat este néztük a tv-t a szokott fotelunkban. A jobb karfán Merlin hasalt, várta a simogatást, a bal alkaromon pedig Sámi üldigélt és éppen a reszeléshez készülődött. Mózes a fejünk felett, a fotel fejrészén ült, mint teszi azt mostanában gyakran, aztán ha elunja akkor lemászik oldalt és szépen rácuccol a bal vállamra (sosem téveszti el).Most is így történt, szépen beült a fülem mellé, aztán egyszer csak megindult, valami zavarta, lemászott a puffra feltett lábaim felé, aztán vissza, majd oda telepedett Sámson mellé. A tv-ben valami film ment, már nem tudom micsoda, de a lényeg, hogy nem az Allient néztük, hogy frászt kaphasson tőle. Aztán egyszer csak azt éreztem, hogy élesen fáj a karom, Mózes mint a légkalapács, verte és minden alkalommal belém mélyesztette a csőrét is. Kaptam pár sallert, mire le tudtam rázni magamról, mert a döbbenettől először nem is fogtam fel, mi a helyzet. A karom pillanatok alatt feldagadt és bekékült, Mózes lihegve ült a fotelben, a másik kettő rémülten nézte, ők sem hittek a szemüknek. Talán rá is kiabáltam:"Bolond vagy?! Mit csinálsz?!" Szépen megfogtam, betettem a kalitba, letakartam, aztán hamarosan a többiek is követték. Kutya rossz kedvem volt, az agyam járt, mint a motolla és próbáltam kigondolni, mi is történhetett vele, mi zavarhatta, mert valljuk be, mi szinte minden este így tv-zünk, nem változott semmi, elképzelni sem tudtam, mi zavarhatta ennyire.
Másnap minden a szokott módon ment, aztán eljött az este, mikor vacsorázni kellett menni. Fel volt adva a lecke, hogyan is kerüljön ki Mózes a konyhába, utána pedig hogyan menjen vissza a kalitba (én mindig kézzel rakom be az összeset). Lementem a garázsba, annyi ülőfánk van ott összegyűjtve, hogy ha elzárják a gázt elfűthetünk vele egy jó ideig, szépen kikerestem egy olyan 40-50 cm hosszú csavarfűz ágat, nem volt túlságosan vastag, éppen jó arra, hogy Mózi a rossz lábaival fel tudjon kapaszkodni rá. Jól lesikáltam, aztán némi dióval a kezemben odaballagtam Mózeshez és szépen elkezdtem a jutifalattal rávenni, hogy felüljön az ágra. Nagyon nem tetszett neki az ötlet, szegény az Istennek sem akart felülni rá, se dióval, se anélkül, pedig ő aztán igazán nagy haspók. (Ha nem akart bemenni a kalitba, mindig dióval tudtam az ujjamra csalogatni.) Elrepült és már a harmadik elreppenésnél látszott, hogy ennek nem lesz jó vége, már nem nagyon tudott emelkedni a rossz gerincével, nekicsapódott mindennek, össze-vissza verte magát, úgyhogy azonnal úgy döntöttem, egye meg a fene, lesz ami lesz, hát jöjjön kézre oszt beteszem! Nem fogok én szerencsétlennel ott szórakozni, még valami baja lesz, megpattan a gerince (és neki az végzetes lenne), odavágja a begyét valamihez vagy mit tudom én mi lesz.......... hiába harapott meg, azért én éppen úgy szeretem, már nem is haragudtam rá, tudtam, hogy nem ok nélkül csinálta!
Mivel ő azért nem egy lángelme, még annyit ügyeskedtem, hogy mikor rálépett a kezemre az orra elé (csípéstávolságon kívül) tartottam a másik kezem mutatóujját felemelve és ameddig ő "végtelen" értelemmel a szemében azon gondolkodott, hogy mi a frászkarikának van ott az ujjam az "orra előtt", hussss, én szépen betettem a helyére. Szegény, teljesen megmakkant, lógott a rácson és leste, hogy ő mért nem lehet ott a többiekkel. Annyira aranyos volt, ahogyan fenn kapaszkodott és a rácsok között a nagy bociszemeivel kifelé pislogott, én bizony megsajnáltam, végül is nem egy tömeggyilkos, csak az én megrémült(tévedt) kismadaram, szépen kivettem, hadd üldögéljen ott, aztán majd a többiekkel elmegy aludni ha itt az ideje. Mózes rettenetesen megsértődött, hogy a kezem helyett a fára kellett volna lépnie és még be is kasztlisztam. Ilyet még sosem csinált: hátat fordított mindnyájunknak, kizárt minket és ott magában, egyedül reszelgetett, pillantásra sem méltatott. Később hasonló módszerrel betettem aludni.
Azért belül nagyon bántott a dolog, még vasárnap felhívtam a papagájsuttogót és átbeszéltem vele a dolgokat. Ő azt mondta, figyeljem, hátha a testi hibái mellé esetleg még valami enyhe szellemi defekt is párosul, neki is van egy testi hibás nagysanyija, aki ahogyan idősödik, úgy hülyül. Minden esetre esténként, ha már aludtak, erősen járt az agyam, hogy mi okozhatta a bajt, de én sem tudtam rájönni.
Hétfő délután kinn játszottunk az ágyon, csak a nagyok, a kicsik már előtte kinn randalíroztak. Sámi és Merlin a műanyag láncokkal a csőrükben rohangált fel és alá. Mózes is kijött, mikor a többiek. Felült a fotel fejtámlájára és onnan nézte a többieket, aztán megindult, mint a nehéztüzérség, egyenesen a lábam felé, szépen rálandolt és gyorsan bicegve elkezdett felfelé jönni, a mellkasomnál megállt és csak nézett rám felfelé a gyönyörű szemeivel. Olyan "Én már nem is kellek?!" fejjel. Dehogynem, hát ő is a mi kölkünk, szépen rásegítettem a vállamra, elhelyezkedett aztán rendkívül elégedett fejjel nekiállt a reszelésnek.:-)
Azért úgy tűnik, időnként elég rossz passzban vagyunk!
Azért úgy tűnik, időnként elég rossz passzban vagyunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése