2008. október 28., kedd

Már írok is, frissen és fiatalosan, mégegyszer nem hanyagolom el ilyen sokáig a kedvenc blogomat!!!!:-))
Hát a tegnapi este, az nagyon ott volt....:-))Először egy jó kis össznépijáték, mind a három rajtam garázdálkodott..... és ez már egyre többször így van. Muszáj Csibészkének is megértenie, hogy már hárman vannak, mindnek jár a simi és a becézgetés. Sámi többnyire vállamra ragad rá, a két kicsi pedig radíroz, mint egy őrült. Csibészke főképpen hasmánt csúszkál rajtam, Zizi is, de ő közben megkapaszkodik a pulóverembe és boldogságos fejjel lukasztgatja. Direkt erre a célra tartok ruhákat, valószínűleg le kellett volna erről szoktassam, de most már elég nehéz lesz. Aztán a kicsik elmentek aludni. Betettem a hálókalitba Mágnyes isteni hálósátrát de még nemigazán értik, mire is való. Másztak alá, fölé, mellé csak bele nem. Nem baj, majd megtanulják mire is való. Gyönyörű és nagyon finom puha és meleg lett a sátor. Mágnyes egy hihetetlenül ügyes és kreatív teremtés. Meglátogattuk őket a múlt szombaton, nagyon jó kis nap volt. Remélem, hogy sikerül a tervük, lesz nekik tornácoskerekeskutas szép kis házuk és akkor majd madarastul, férjestül vagy férj nélkül, de sokszor meg fogom őket látogatni.
Nagyon szeretem a mellényt. Ha jön az ősz, akkor felveszem és tavaszig le sem kerül rólam. Jól esik a derekamnak a meleg, ez már olyan nagyanyós tulajdonság!!:-))) Ám tegnap kiderült, hogy azt a polár mellényt ketten is szeretjük, Sámson gondolt egyet és félig bebujt a mellényem alá, én is gondoltam egyet, jól betakargattam és olyan finoman simogattam a hátát. Szerintem reggelig is birta volna, olyan jól érezte magát benn a jó melegben. Még halkan kotkotolt is hozzá, aztán csak bóbiskolt. Jó sokáig fenn voltam vele, aztán szépen eltettem alunni.
Eléggé meghatározó volt az az 1 óra, amit Sámi 1 évvel idősebb bátyjánál, Csofinál töltöttünk. Mizopapa főképpen Csofi szépségétől ájult el. Határozottan kijelentette, hogy nem vágjuk meg többet Sámson szárnyát, én meg megkérdeztem Kygát és azt mondta, most már valszeg nem kapnának Csibiék frászt, ha Sámson elkezdene repülni. Ezért kellett ugyanis megvágni, mert ahogyan a nayg madár kiterjesztette a hatalmas szárnyait és repülni kezdett, szegény Csibiék infarktusközeli állapotba kerültek, ketten háromfelé ugrottak az ijedtségtől. De most már megszokták, Sámi egyébként vágott szárnnyal is teljesen jól repül ha akar. Csibi tolla is ki van nőve, ha nagyon siet valahová vagy megijed, akkor már ő is elkezd repülni. Zizi egyelőre nem repdes, bár az ő szárnyán sem látszik már a vágás. Szóval Csofi..... hatalmas fazon. De az egész szitu is különleges. Csofi gazdája ugyanis egy 29 éves srác, nagyon jó fej, vagány, humorors. Motorozik, szeret kirándulni, kempingezni. Ketten élnek együtt Csofival, a barátnője időnként van nála. És a két pasi halálira összeszokott. Járnak fel haverok és barátok is, a madár mindenkit megvizslat. Meg kell simizni, illetve nagyon szereti, h a csőrét (ami nem kicsi, de annál hegyesebb) puszilgatják. A félelem legkisebb jele nélkül feltelepszik a válladra és az ismerős , vesébelátó nemespillantásokkal nézeget, egészen közel az arcodhoz. Aztán ha elunja, megy a dolgára. Szóval ilyesmit szeretnénk elérni Sámsonnál is, reméljük sikerül!!!:-))

1 megjegyzés:

  1. Na végre mennyi bejegyzést találtam :))

    Igen a kollektív remény jó lehet. Mert nagyon szeretném a tornácoskerekeskutast. Meg a jó kis bandázásokat, meg a falut...
    És úgy szeretném tavasszal Yodát már oda hazavinni :)

    Ha már egyszer ennyire nagyon utálok varrni, akkor igazán bemászhatnának a kedvenceim a sátorba.

    (mágnyes)

    VálaszTörlés