Csere-bere

Nagy dolgok történtek itt a hétvégén. Ez ugye a rendes kalit nagytakarítás volt, ami úgy uszkve 3-4 órát jelent, amíg a 3 nagy kalitot lesikamikázom emberesen, rácsról rácsra, de hát ezt nem is szoktam csak 1 hónapban 1x. Ez így teljesen normális is lenne. A történet apropóját az adja, hogy bizony ez a Mózesgyerek igen virgonc lett. Egyre ügyesebben játszik-mászik, lóg fejjel lefelé, de ezek a dolgok azért a kisebbik kalitban erős macerába ütköznek, tekintve hogy Mózes nem éppen kisnövésű nemes. Egészen pontosan akkora már, mint Sámson, csak ő sokkal tömörebb, más a testformája, szóval akár honnan csűröm vagy csavarom ki kellett mondani, hogy biza kinőtte a kalitot, úgyhogy valahogyan ezt a dolgot is meg kellett oldani. A legegyszerübb megoldás az volt, hogy kalitot cserél Csibiékkel, hiszen ők ketten sincsenek akkorák mint Mózi, úgyhogy a nagytakarítás után szépen meg is ejtettük a cserét, ami egyik felet sem viselte meg különösebben. Mózest szépen betettem a nagykalitba, amit aztán Sámson kaltja mellé állítottam, állandóan látják egymást, még aludni is úgy alszanak, hogy odamásznak egymás mellé és úgy horpasztanak egész éjjel. A Csibiék meg szépen becuccoltak a kisebbik kalitba, bár el kell mondjam, hogy ez azért nekem könnyebbséget jelent, hiszen a sapisnál malacabbul evő madarat még a Föld nem hordott a hátán, őket minden héten nagytakarítani kell, nem elég a havi egy. Szóval a kisebb kalitot lényegesen egyszerübb nekem is tisztán tartani és a hétvégi rácsonkénti tisztogatás is gyorsabban megy, mint a nagykalitban.