2010. június 17., csütörtök

Fly free little Bogyó!!!:-(


Annyi sok vidám és jópofa dolgot akartam mesélni. Ehelyett csak ülök itt, próbálom összeszedni magam és megérteni, mért történhetett, hogy Bogyó, az élete teljében lévő, gyönyörű sapis tojócska 4 évesen elment. Át a Szivárvány-hídon. Teljesen ledöbbentem, mikor Piroska bejegyzését elolvastam. Ez a két madár (Bogyó és Kavics) olyan volt, amit mi emberek álompárnak hívunk. A gazdáiktól mindent megkaptak, egyszerűen érthetetlen a dolog és nehezen térek fölötte napirendre. Persze, hogy azonnal Zizi jutott az eszembe, még friss a saját sebem is........... Tudom, milyen érzés ott állni, nézni a kicsi testét és felfogni a felfoghatatlant. Talán Bubi nagyon is ráérzett, egész este rajtam lógott, bújt a kezem alá simire, finoman harapdálta az ujjaimat, ezeket csak Zizike csinálta, hiszen ő is tojó volt és mint ilyen kissé csípősebb, de soha meg nem sebzett.

Közben szól a Hattyúk tava. Ma erre alszanak el a tollas testvérek is. Nincs ellenükre a dolog, még Sámson esti monológja is elmarad, annyira hallgatják, a légy zümmögést is hallani. Végre már herceg megtalálta a hattyúk között Odettet, mert ez a kedvenc részem, legalább némi vigászt hoz, bár mostanában már az lett a szokásom, hogy ha valamelyik ismnerősöm madara elmegy a Hosszú Útra az emlékére meghallgatom az Egmont-nyitányt. Annyi fájdalom, visszafogott feszültség és harag van benne, hogy általa kiadom magamból az enyémet. És bele tudnék ütni a falba..................

3 megjegyzés:

  1. Drága Mizóka! Köszönöm szépen a soraidat! Most nem is tudok többet írni.....
    Ölellek, Piroska

    VálaszTörlés
  2. Minden távozásnak oka van, és a nagy részénél nincs ok a haragra. A zene viszont jó orvosság, bár az Egmontban sosem haragot, inkább ünnepélyes méltóságot éreztem. De mások vagyunk, és ez a jó. Legyen jó dolga a Szivárványon túl...

    VálaszTörlés
  3. Mizo, egy nagy ölelést küldök! (S most én is meghallgatom az Egmont-nyitányt.)

    VálaszTörlés