2010. június 7., hétfő

Hétvége






































Ritkábban blogolok, nem mintha nem lenne mit, csak valahogyan már nekem ciki ez a sok elégedett írás. Tényleg úgy érzem néha, hogy már a hócsukája teli mindenkinek ezektől a mintapapagájoktól. Pedig hát ilyenek, nyilván ebben nekünk is részünk van, hiszen nyugodtan és csendesen élünk, nem üvöltözünk és nem piszkáljuk őket ha kell ha nem. Igyekszem minden nap kiengedni mindegyiket, de bizony néha becsúszik, hogy későn érek, ilyenkor a kicsik már rendszerint alszanak és akkor csak a 2 nagy jön ki. Megtanultak békében éldegélni egymás mellett, az esti máriatövismag evés után többnyire felülnek a nappali boingjára és ott szépen, csendben eltollászkodnak, olyan csendben vannak, hogy volt már amikor 10 órakor a papa szólt, hogy "Azokat a szegény madarakat nem kéne eltenni aludni, mert már fenn húzzák a lóbőrt?!" és gyorsan szaladtam velük a kalitba.:-) Azért nem mindig ilyen idilli a kép, van hogy Sámsont elkapja a hangya és elkezdi szekálni Mózest, időnként le is löki a helyéről, de ezekbe a vitákba én nem szólok bele, csak ha nagyon goromba, de ez eddig egyszer fordult csak elő, hogy Mózi púpját bántotta, nyilván teljesen tisztába van vele hogy a kicsi nem százas, akkor kapott is egy kis sallert, pusztán csak miheztartás végett és úgy tűnik, megértette, hogy azért vannak határok.
Hétvégén megint tanultam valamit a zöld fiúkról. Megjött a jó idő és én ilyenkor kitolom a kalitokat a teraszra ahol napozhatnak, nézegethetnek kedvükre. Tanulságos hétvége volt a mostani. Először is még mindig ott tartunk, hogy a két kicsit sajnos max. 1 órára tudom csak kitenni, ha nem akarom hogy a jó szomszédok kaszával-kapával jöjjenek ellenünk. Sajnos ők olyanok, hogy ha meglebben egy levél, arra száll egy madár vagy Uram bocsá valami vérdarázs vagy méhecske, légy, ilyesmi, azonnal fülsértő üvöltésben törnek ki, de nem csak ezektől, még a repülő látványa is felzaklatja őket. Nyilván nem várhatom el a környezetemtől hogy tolerálják egész nap ezt a rémületes vonyítást, ezért aztán ők 1 óra múlva szépen becuccolnak a hálóba, odatolom őket az ablak elé és kriptai csendben eljátszogatnak. Papa szerint, aki néha rosszmájú, azért vannak el ilyen jól, mert azt hiszik, hogy a zöld fiúk már vissza sem mennek és övék lesz az egész szoba.:-)
A zöldek pedig szépen kinn mókolnak, aztán kb. 2 óra magasságában ők is mennek be, mert ilyenkor délután szoktak szunyálni egy kicsit, lesötétítem a szobát aztán elpihengetnek 4-5 óráig (azért mondjuk ki, nekik is vannak rigolyáik:-DD), aztán viszont már ajtó-ablak becsuk és jön kifelé az egész banda.
Most a hétvégén is kitoltam őket kalitostul, a terasz közlekedő folyosójára, ott kilátnak at utcára, nézegetik az embereket, füttyögnek egyet-egyet, de abszolut viselhetős a hangjuk, én még szeretem is hallgatni, ahogyan motyorásznak magukban. Aztán megérkeztek az unokák és az anyukájuk. Kimentünk velük is a terasz széles részére, kinyitottuk a homokozót, Rebeka benne ült és játszott, Lacuska meg szokott módon, erősen ráfókuszálva, hogy mit lehet rendetlenkedni, hol a kaktuszt támadta meg, hol a cserepekből evett egy kis virágföldet, de mindent elkövetett, hogy egy pillanatra se unatkozzunk.:-) Hát egy egészséges 11 hónapos kisfiú már csak ilyen. Aztán kezdődött a bonyodalom. Sámson egyszer csak elkezdett varjút megszégyenítő hangon és hangerővek iszonyat károgni. Nem is értettük a dolgot, ilyen még nem volt. Mami rögtön odament, beszélt neki, akkor abbahagyta de aztán ezerrel folytatta. Gondoltam, hátha Mózes idegesíti (bár eddig sosem idegesítette) ezért eltoltam mellőle, még távolabb a gyerekektől. A válasz sem késett, még jobban üvöltött. És akkor leesett a fatantusz...... Szépen megfogtam a kalitját, be az előszobába, át a nappalin, ki a teraszajtón és kitoltam a terasznak arra a részére ahol a gyerekek játszottak, a másik felére pedig Mózest húztuk, ami azért is jó volt, mert a nagy kalittól Lacus nem tudott letélakkolni a lépcső felé. Onnan aztán idilli nyugalom lett, a zöld fiúk lógtak a kalitok oldalán és a gyerekeket figyelték. Rebeka még az almáját is megosztotta velük, ők meg elégedett fejjel nézegették a kicsiket. Ez volt hát a baj...... nem látta a gyerekeket, sőt még jó messzire is eltoltam tőlük.:-))))))
Délben Rebeka kinn ebédelt a kisasztalán a madarak között, később elment aludni. De nem egyedül, a fiúk újra kezdték a hangicsálást, hát betoltam őket is a hálóba, ahol Rebi aludni szokott. Jó 2 órát aludt, a madarak kriptai csendben pihengettek vele együtt, még egy nyikkanás sem volt, a nagypofájú sapisok is néma csendben vigyázták a kislány álmát.
Hát ennyi a történet, megint okosabbak lettünk valamivel, ezentúl odafigyelünk rá, hogy mind egy kupacban legyenek, madár és gyerek, mert akkor mindenki elégedett és jól érzi magát. Azt hiszem ezek a nemes srácok nagyon jó fej madarak, mostanra már Mózes is ,aki gyárilag inkább csak velem szeret lenni, ugyanúgy mászik a kalit oldalához, hogy kivegye Rebeka kezéből az almát. Nem csapkod, nem morog hanem óvatosan nyúl oda a kislány kezéhez.
Ja és még valami. Rebeka szokása, mivel még nem nagyon beszél, hogy "igen" helyett azt mondja: "Ahaaa". Ma reggel hallgattuk Sámson hajnali monológját, egyszer csak rákezdett: "Ahhhaaa, ahaaaaa" :-DDDDDDDDD



5 megjegyzés:

  1. Szeretem olvasni a blogodat, hiányolom is sokszor, de nem merek reklamálni. Ja kérem, akinek 2 unokája is van annak nincs ideje blogozni. Hallom én "lelki" füleimmel no és időnként a tollasbabákkal is kell foglalkozni.Rebeka nagyon cuki kislány.

    VálaszTörlés
  2. Bizony, bizony, én is szeretem olvasni tollas történeteidet, tessék csak gyakrabban blogolni!!

    VálaszTörlés
  3. Drága Mizóka! Ne haragudj, hogy idebiggyesztem az alábbi sorokat, pont ide, a kedves, lélekmelengető fotók és bejegyzésed alá!!!!
    De el kell mondjam Neked, hogy ma reggel elment Bogyó is a nagyútra.....Farkas kezei között halt meg, aki még akkor sem hitte el, mikor már biztos volt, és rohantunk vele az állatorvoshoz, hiába.
    Alig temettük el, máris Kavicsért aggódom, mi lesz vele egyedül?
    Nem érti mindenki ezt a ragaszkodást, hogy Ők nem "csakegypapagáj", meg "neszomorkodjveszelegymásikat"......De Te, Te tudod, érted.
    Nem találtam a mail címedet, ezért aztán ide írtam, ne haragudj!
    Ölellek Titeket, Piroska

    VálaszTörlés
  4. Pirosom, drága! Írtam hsz-t a blogodra és nagyon együttérzek Veletek!!!! :-(((((((((((
    Ha nem bánod, elmondom K.Katinak is.

    VálaszTörlés
  5. De jó történet! Hiába, a falka, az falka, nem lehet senkit kizárni! :)))
    Azért ilyen "jó" madarak, mert rengeteget törődsz velük és jól érzik magukat. Mindig öröm idelátogatni és olvasni a soraidat, sokat tanulhat belőlük az ember.

    VálaszTörlés