Nalasita

Hát nem mondhatom, hogy füstölt a klavi a kezem alatt attól a rengeteg sok poszttól, amit februárban írtam. 

Az is igaz, hogy nem láblógázva töltöttem el ezt a hónapot sem.:-) Volt itt minden, mint a búcsúban, öröm és gond rendesen, már ahogy nálunk szokott lenni.

Jöjjön hát a helyzetjelentés a mini Zoo-ról, itt nálunk:

Nalasita egyre jobban van. A kép, amit láttatok a műtét utáni este készült, jól belőtték a drágámat, még morfint is kapott, ettől aztán szunyált is rendesen. Egész éjjel mellette voltam, mint annak idején a fémmérgezéskor Sámival és utóbb be is igazolódott, hogy nagyon jól tettem, tekintve, hogy éjjel 3-kor az én kis pumalányom hirtelen felugrott és 3 lábon elkezdett rohanni az ajtó felé, majd közvetlenül előtte összesett.:-( Nem volt egyszerű a 30 kilós testét összenyalábolni és visszavinni a helyére, de valahogyan sikerült. Aztán 2 perc múlva összepisilte magát, meg is állapítottuk papával, hogy valszeg pisilni akart kimenni, ennyire erősen dolgozik benne a tudat, hogy ilyesmit a lakásban nem csinálunk. Aztán hajnalig még 2x megtörtént ugyanez, úgyhogy mindig szépen tisztába tettem, simogattam, ültem mellette. Hiszen nagyon is megérdemli!!! 

Most visszanéztem a posztokat és rájöttem, hogy nem is meséltem Nektek, hogy mi volt az egyetemen az ortopédus doktorral. No, hát mi úgy kerültünk oda, hogy valamiért felhívtam Molnár doktort, aztán megkérdezte, hogy hogy van az állatkert és elmondtam, hogy Nala térdével gondjaink vannak. Ő felajánlotta, hogy vigyük be az egyetemre, ő megkéri Ipolyi doktort, aki nagyon topon van az ilyesmiben, hogy nézze meg Nala térdét és mondjon valami szakvéleményt. persze szabit vettem ki és akkor mentünk, mikor papa nem dolgozott, betettük a "gyereket" a kocsiba és vittük a doktorhoz. Ipolyi doktor egy rendkívül megnyerő, szimpatikus pasi. Mikor először meglátta Nalasitát azonnal meg is jegyezte, hogy ilyen szép színű corsot még nem látott, pedig nyilván megfordul ott egy halom, tekintve, hogy pl. a szalagszakadás igen gyakori gond náluk. Előttünk is éppen egy hatalmas corso kant vittek be vizsgálatra. Szóval jól indult a dolog, mert persze gyarló az ember, és mintha hájjal kenegettek volna, mikor Nalasitát dícsérgette. Amúgy a kiscsaj tökéletesen tud viselkedni, bárhová megyünk vele lefekszik a lábamhoz és onnan felőle atomot is robbanthatnak, más állatokkal abszolut kompatibilis. Mikor elkészült  a röntgen bementünk érte és a doktor elmondta a véleményét, akkor aztán úgy álltunk ott papával, mint akit hideg vízzel öntenek nyakon: Nala térde egyszerűen egy "mechanikus hatás" következtében elmozdult  a helyéről, két irányba, oldalra is és felfelé is. Először egészen nem is értettem, aztán szörnyű gyanú támadt bennem és azonnal rá is kérdeztem a doktor úrnál: lehet, hogy valaki annyira megütötte vagy megrúgta, hogy a térdkalácsa elmozdul?! A válasz egy határozott IGEN volt!!! Én csak álltam ott, mint akinek a földbe gyökerezett a lába és azon gondolkodtam, hogy micsoda egy állat lehet az, aki ennyire meg tud ütni egy kiskutyát!!!! Egy emberbőre bújt szörnyeteg!!!!:-(((( Tehát a doktor szerint a műtét elkerülhetetlen, mivel a térdkalácsot a helyére kell tenni és az állapota igen rossz már így is, 4-es skálán 3-ra tenné a súlyosságát. Nagyon megköszöntük a vizsgálatot, vártuk kinn, hogy Nalát is megkapjuk, mikor egy kedves középkorú hölgy jött ki a röntgenből és Hunyadi Nala "szüleit" kereste, neki kellett fizetnünk. Közben azonban mosolyogva elmondta, hogy nagy kísértésnek voltak kitéve, hogy ne adják vissza  a kis corsolányt, mert ők már itt bizony rengeteggel találkoztak, de ilyen kedves, békés corso nem sok járt még itt. Ahová leültették ott maradt, hagyta, hogy simogassák, megtartanák szívesen, ha nekünk nem kell....... Nagyon jó esett, nem is tagadom, pici gyógyír volt a lelkemnek, mert még mindig teljesen padlón voltam a doktor diagnózisa miatt.

Még aznap délután felhívtam a fajtamentés ortopédus orvosát, dr. Boda Attilát, megbeszéltük, hogy átimélezem a röntgent és megbeszéltük a műtét időpontját, 2013. február 12, délben 1 órára kellett vinnünk a babát. 

Az egy keddi nap volt, mindketten dolgoztunk, de elkéredzkedtünk a főnöktől, hogy haza menjünk Nalusért, mire ő kis gondolkodás után mondta, hogy ne mászkáljunk már Kőbánya és Kistarcsa között hanem vigyük be reggel magunkkal Nalát és onnan induljunk a műtétre. Azt már előbb megbeszéltük papával, hogy nem várunk ott a műtét végéig, mivel nem láttam semmi értelmét, hogy a körmömet rágjam, menjünk inkább vissza dolgozni és munka után el is mehetünk érte.

Reggel szépen betettük a kocsiba a hátsó ülésre az ülésvédőt és elindultunk Nalával dolgozni. Titkon reméltem, hogy semmi probléma nem lesz vele, rendesen fog viselkedni a számára idegen helyen és láss csodát........ Nala konkrétan befeküdt az asztalom alá és az elkövetkező 4 órában kétszer jött ki, mikor kivittem pisilni, aztán vissza és egy hangja sem volt. Akadt olyan kollégám, aki észre sem vette, hogy az asztalom alatt fekszik a kiskutyám ..... 

Azonnal ki is neveztük ügyfélszolgálati-reklamációs munkatársnak, ahogy a homlokát ráncolva, kicsit morózusan nézegetett. De aki ismeri, az tudja jól, hogy ez a zord külső egy jámbor belsőt takar. A kollégák közül azonban érdekes módon, senki nem akart közelebbről megismerkedni vele, egyedül a főnök lánya, egy jó fej 20 éves csajszi, na ő azonnal leguggolt hozzá, hogy megsimogassa és Nala boldogan dugta oda a fejét egy kis simire ...... az egyik kollégám határozottan azt mondta, hogy ő ugyan nem kockáztat egy ILYEN kutyával....... hiába no, az előítélet az előítélet....:-((((

Délben aztán szépen bevittük a műtétre a doktorhoz. Mikor az asszisztens elvette a kezemből a pórázt és elkezdte a vonakodó kiskutyát befelé húzni, na azt a pillantást nem felejtem el egy darabig, annyi könyörgés volt benne, hogy ne hagyjam itt idegen emberek között..... szörnyű volt!:-(

4 óra körül idegesen vártuk a telefont, hogy induljunk érte.Papa már nem bírta cérnával és szólt, hogy menjünk oda és várjunk a rendelőben. Olyan 5 óra körül kaptuk meg, aludt jó mélyen, betettük a kocsiba, otthon pedig már várta a saját kis vacka. A műtét sikerült, a lába nagyon csúnya volt, de szerencsére ennek innen már vége....... a fajtamentés vezetője végig ott volt vele a műtét alatt, képeket is csinált, azt mondta, gyönyörű a sebe, szépen begyógyul és újra egészséges kutyus lesz.:-)) Közben azonban kiderült a doktor és a többiek beszélgetéséből miért is ilyen Nala térde: a tenyésztő, mivel nem tudta eladni a kiskutyát úgy gondolta dominánsabbá tenni, hogy verte, hátha attól bevadul.... szerencsére nem vadult be, de a térdét rendesen tönkre tette..... papa valami olyasmit mondott, hogy ő nagyon szívesen fogna egy baseball ütőt és vágná térden a "kedves" tenyésztőt, csak hogy valami elképzelése legyen, micsoda fájdalmat okozott ennek a szerencsétlennek.....:-(((( Mindegy na, már túl vagyunk rajta, a tenyésztő valószínűleg vissza fogja ezt kapni az élettől, mert az ilyen dolgok azok így működnek..... kölcsönkenyér visszajár!!

Most jól elkalandoztam, de ezt is el akartam mesélni, normális ember el sem tudja képzelni micsoda állat emberek vannak!!!

Tehát a műtét után én egész héten otthon voltam vele , a következő héten pedig papa őrizte. Szerda reggel már szépen magához tért, kibotorkáltunk pisilni is vagy 3x délelőtt. A gallér nagyon zavarta, levettem hát és onnan már nem is került fel rá napközben. 2x kellett rászólnom, hogy ne piszkálja a lábát és onnan a dolog működött. Éjjel még visszatettük, de annyit szenvedett vele, hogy a következő éjjel már ráhúztunk egy harisnyát a lábára és a dolog tökéletesen működött. Szépen letelt a műtét utáni 10 nap, a varratokat kiszedték. Most kedden volt 2 hete, hogy megműtötték, a lába szépen javul. Ki a rétre még nem vittem, mert úgy gondoltuk, elég amennyit terheli ha kimegy a dolgát végezni. Ha hazaérek akkor rám tapad, jön velem mindenhová, így történt, hogy 2 hét alatt beszokott a madárszobába és ott fekszik, ha nyitva az ajtó, vigyáz a felügyeletére bízott tollasokra, a jákók már a nevén szólítják, ha nincs benn, mi is halljuk, ahogyan Zebi kiabál:"Nala!! Nala!"" és füttyent is hozzá, ahogyan én szoktam.:-)))) És persze továbbra is ő Maugli legjobb játszópajtása, barátja és védelmezője, van itt egy kis ízelítő, milyen is, ha ők ketten játszanak, nézzétek meg, ha esetleg nem láttátok még  FB-on:

http://www.facebook.com/media/set/?set=a.10200252265361615.186907.1002383847&type=1

Apropó! Jákók, hát ők szuperül vannak, hála a jó Istennek!!! Nagyszerűen érzik magukat, Zebi is egyre nyit, nincs velük a világon semmi probléma.:-))

Jól vannak Csibészkéék is, éjszakánként megy  a buli az odúban, még a hálóban is hallani....:-))

A nemesekről azonban mindezt már nem mondhatom el. Ez egy külön bejegyzés lesz, mert két szóban nem lehet leírni, sajnos Sámival megint gondok vannak, úgyhogy hamarosan ez lesz a következő poszt tárgya.....