Eltüntem kissé, sajnos oka is volt. El is mesélem , hogy okuljatok belőle. Tanulságos történet, bár én a pokol hét bugyrát is megjártam ezalatt a pár nap alatt.
Ott kezdődik a történet, hogy mikor a Sámsongyerek idekerült hozzánk, nagyon féltem, hogy Csibiéket megviseli majd, féltékenyek és verekedősek lesznek. Ezért aztán általában, mivel Sámson mint egy kisangyal eljátszogatott a kalitjában, legtöbbször ők jöhettek ki, amitől aztán a kis sárgagatyások mellénye igen nagy lett. Már nem volt elég, ha esténként kijöhettek, dacára hogy azért ők mindig ketten voltak, hanem élénken hangicsáltak, ha nem ugrottam serényen kiengedni őket a kalitból. Később a dolog egyre durvult, a hangicsálásból üvöltözés lett, amiből - ha valaki már hallott sapist úgy istenigazából ordítani - időnként, aztán egyre gyakrabban kibírhatatlan hangerő kerekedett. A pohár pedig szépen telt....... először Katus bukott ki, lévén évvégi vizsgái, bár vele eredendően is problémáim vannak vizsgaidőszakban, mert ő éjjel tanul, nappal alszik, a madarak napirendje meg éppen fordítva van. Mami szegény nem szólt egy szót sem, de a végén kiderült, hogy volt olyan nap, amikor 4x fürösztötte a sapis bandát, mert fürdés után normálisabbak. Aztán a múlt hét szombaton nagyon "kitettek" magukért, konkrétan áldott nap nyomták a magas céééén, szóval papa is kiakadt. Róla tudni kell, hogy kötélből vannak az idegei, ha a madarakról vagy gyerekekről van szó. Ámde most a kötél végéhez értünk. Elkezdtünk gondolkodni, mit kéne csinálni, hogy egy kicsit kisebb legyen az arcuk. Kigondoltuk, hogy eltesszük őket valahová, ahol ketten lehetnek, megszokják, hogy foglalják el magukat és ha a dolog normalizálódott, akkor visszajöhetnek a nappaliba a régi helyükre. Vasárnap reggel szépen átköltöztek az új helyükre, egész nap üvöltöttek párban, Sámson pedig fenn egyedül maradt. Felettébb rossz kedvű volt, bár mikor megjött Rebeka egyből felélénkült, együtt játszottak szinte egész nap. Ez a morózus, idegenutáló madár mint az árnyék követte Rebekát, ő aki utálja ha bárki hozzá akar nyúlni rajtam és a papán kívül, most hagyta, hogy Rebi ott kapkodjon az orra előtt és eszébe sem jutott odavágni a csőrével. Délután már Rebeka jellegzetes nevetését is tökéletesen utánozta,boldogan meséltem Kati barátnőmnek, aki azt mondta, meglátom hogy ő fogja Sámsont megtanítani beszélni. Szóval szép nap volt, bár Csibiék erőst hangicsáltak, de úgy gondoltam, majd ez is változik. Este Sámson nem jöhetett velünk aludni, mert a kiskalitjában voltak Csibiék, a nappaliban kellett hagyni, ez ellen szegénykém kézzel-lábbal tiltakozott!!!!Alig bírtam berakni a kalitba és utána is hallottam hogy fel-le mászik benn, hátha valahol ki tudna jönni. Aztán még lementem Csibiékhez, hát mit mondjak, úgy bőgtem, mint a szamár, mikor belenéztem Csibészke szemeibe!:-(((((((((
Hétfőn reggel etetés mindenhol, aztán nyomás dolgozni. Valahogy nem volt a kedvem az igazi, a munka is jó szarul ment. Délután haza, Csibiék folyamatosan üvöltöttek, Sámson pedig megszedte a vállát és a szárnya szélét!!!! Hát ettől kész lettem teljesen, ha eddig még nem voltam kiakadva!!!!!:-((((((((( Csak egy pillanatra néztem oda, csak a kis pihék egy részét láttam és tudtam, hogy ha közelebb megyek, meglátom a tépéseket is!!!!!!!!!!!!!!!!:-(( Morózus volt, csípkedős, amit pedig sosem szokott. Aztán lefekvésnél az előző napi cirkusz a kalitbavonulással. Gyors telefon Kati barátnőmnek, ő is teljesen elájult, de azonnal szólt, hogy menjek másnap hozzá, ad egy közepes kalitot, had jöjjön Sámson aludni velünk a hálóba. Kedden Ócsán voltunk a mamival, hazafelé Katihoz mentünk és elhoztuk a kiskalitot. Mikor hazaértünk, konstatáltuk, hogy Sámi megint megszedte a szárnyát, nyilván azért mert egész nap egyedül volt. Csibészkéék pedig kitartóan üvöltöttek, mint a farkasok hada. Teljesen eluralkodott a depi rajtam, pontosan olyan voltam, mint Sámson, cvíder,goromba és halgatag. Papa már megjegyezte, hogy mikor akarom már visszahozni a büdösbogarakat, mert üvöltés ide vagy oda, neki bizony hiányoznak. Sámi pedig fóbiás lett, egy pillanatra sem engedett el a szeme elől, mintha attól félne, hogy én is eltünök. Este viszont már a hálóban alhatott velünk, reggel nem is találtam egyetlen kitépett tollat sem!!!
Csütörtök: üvöltés doszt, Sámson pedig ugyanolyan cvíder, mint előző nap. Akkor írtam Boutnak, sok volt ez már nekem, segítséget kértem. A levele okos, megfontolt, mint az ember maga. Ám nem sok jóval bíztatott. Felvázolta a tényeket, hogy tudniillik mi már egy jó ideje egy csapat vagyunk, én, papa, Csib, Zizi és Sámson. Csibiék keresnek minket, Sámson pedig őket és ez egy nagyon kétesélyes dolog, hogy mi lesz a vége. Nagyon meginogtam, bár az elején szilárdan eltökéltem, hogy rendet csinálok. Pénteken korán értünk, Rebeka-napom volt, de mielőtt elindultam a kislányért egymásra néztünk a papával és tudtam mit fog mondani: "Hozd őket vissza!!!" Lecsaptam mindent a kezemből, futva hoztam a két kis ördögöt, Zizi belebújt a tenyerembe, Csibi a vállamon motyogott. Betettem a kalitba őket és akkor már örömömben bőgtem. Iszonyúan megkönnyebbültem és felszabadultam!! Sámson pedig indiántáncot járt, mikor meglátta a társait. Nekem mennem kellett, papa maradt velük még egy darabig. Este jöttem, mindenki békességesen molyolt a kalitjába. 8 körül mennek Csibiék aludni, eltettem őket és utána Sámson jöhet a nyakamba szunyókálni. Ez már a régi Sámson volt, ahogyan nyafogva elhelyezkedett és csőrcsikorgatva álomba motyogta magát!!!!!:-)
Ma reggel szépen elaludtak, amíg mi, aztán, ahogyan régen kivettük őket egy kis ágybajátékra. Sámi boldogan rohangászott körbe-körbe és közölte mindenkivel, hogy "Háá-Hááá!"Röhögött!!
Aztán Zizivel vitatkoztak, mert mindkettőjüknek a rózsaszín kupak kellett, a kék nem és morogva-vitatkozva harcoltak a kupakért, amit végül Zizi szerzett meg és azonnal felrohant papa mellkasára, hogy védje már meg ettől a faragatlan ződ gyíktól és különben is!!!!:-))))
Csibészke ezalatt az ágy előtt dícséretes buzgalommal aprogatta papa marhadrága papucsát, olyan miszlikformán, míg papa észre nem vette és egy indiánüvöltés kiséretében elhangzott a már jól ismert "Meghalol te tollas pestis!" amely drága papagájos testvérünk, Bcyke tollából származik és el nem múló hatállyal bír!!!:-)) És olyan jó volt!!!! És nevetgéltünk ezeken a bitang madarakon, néha kicsit odabújtak, hogy azért a tudomásunkra hozzák, hogy mennyire örülnek, hogy mi így és itt és együtt végre a csapat!!!!!!:-)))) A papucs télleg nagyon drága volt, papa pedig háklis a holmijára, mégis egy széles vigyor közepette mondta, hogy ez a büdösgörény jól megrágta a papucsát!!!!:-))))))
Aztán indult a nap, de egy kicsit másképpen, mint az elmúlt időben. Nem volt berohangászás, ha valamelyik elrikkantotta magát, míg dolgoztam, mind a kalitjában molyolt, csak fürdeni vittem el őket. Ebéd után kaptak egy kis csontot rágicsálni, aztán elindultam egyet szunyálni, de Sámson utánam szólt. Ő is nagyon szeret velem aludni, Csibiék meg éppen összebújtak, elvittem hát magammal. Általában fél órát bóbiskolok, Sámi meg rajtam alszik. Arra ébredtem, hogy "Háá-háá!" Kinyitottam a szemem és csak a nagy sárga csőrt láttam az orrom előtt, Sámi az arcomba nézett és vigyorgott. Keltünk és ment vissza a kalitba. Később Csibészke, aki nem kifejezetten a visszafogottságáról híres, úgy gondolta, itt az idő megprütykölnie az zasszonyt. Valami módon azonban eltévesztette a célt és éppen Zizi fejére készült felmászni, aki ezt viszont nagyon rossz néven vette és egy gigantikus balhorgossal indított, amiből kiadós sapisbunyó kerekedett. Máskor talán már észre sem veszem ezeket, de most egészen más helyzet volt!!! Boldogságosegyüttlevősmindenenröhögős!!!!!!!:-))
Később kitettem őket a kiskalitokba a levegőre. Jó két órát kinn voltak, nekik is egészséges a jó levegő. Néha ordítoztak is egy sort, arra is felkészültem lelkileg ha a hülye szembeszomszéd átjön, hogy hangosak!!! Még sosem vesztem össze vele, de most annyira boldog voltam miattuk, hogy még az agyaghadsereggel is megküzdöttem volna!
Aztán amikor visszajöttek Csibuskámék csak összebújtak békésen, 8 után pedig mentek aludni. Sámi akkor bebújt a nyakam alá és ő is elaludt, míg be nem vittem a helyére!!!!!!:-))
Úgy tanultam, hogy bocsássam meg magamnak a hibáimat és tanuljak belőle!!! Megtettem!
Levontam a konklúziót: nagyon megfontolandó, hogy mennyit és hogyan veszem ki a kicsiket. Nálunk nem úgy van, mint másoknál, hogy két különnemű és különtípusú madár. Csib és Zizi egy pár, arra kell törekedjek, hogy ők ketten sokat legyenek együtt, szép tágas a kalitjuk, ott jól eljátszanak , elég egy nap egyszer kivenni, mert ha minden pillanatban kikapkodom őket, akkor elszalad velük a ló és semmi sem elég. Nem összekeverendő ez a mi helyzetünk olyanokéval, ahol csak egy kedvenc van.
Hálás vagyok, hogy volt aki visszarángasson a földre és hogy nem sült el ez a dolog sokkal rosszabbul!!!!!!!
Ott kezdődik a történet, hogy mikor a Sámsongyerek idekerült hozzánk, nagyon féltem, hogy Csibiéket megviseli majd, féltékenyek és verekedősek lesznek. Ezért aztán általában, mivel Sámson mint egy kisangyal eljátszogatott a kalitjában, legtöbbször ők jöhettek ki, amitől aztán a kis sárgagatyások mellénye igen nagy lett. Már nem volt elég, ha esténként kijöhettek, dacára hogy azért ők mindig ketten voltak, hanem élénken hangicsáltak, ha nem ugrottam serényen kiengedni őket a kalitból. Később a dolog egyre durvult, a hangicsálásból üvöltözés lett, amiből - ha valaki már hallott sapist úgy istenigazából ordítani - időnként, aztán egyre gyakrabban kibírhatatlan hangerő kerekedett. A pohár pedig szépen telt....... először Katus bukott ki, lévén évvégi vizsgái, bár vele eredendően is problémáim vannak vizsgaidőszakban, mert ő éjjel tanul, nappal alszik, a madarak napirendje meg éppen fordítva van. Mami szegény nem szólt egy szót sem, de a végén kiderült, hogy volt olyan nap, amikor 4x fürösztötte a sapis bandát, mert fürdés után normálisabbak. Aztán a múlt hét szombaton nagyon "kitettek" magukért, konkrétan áldott nap nyomták a magas céééén, szóval papa is kiakadt. Róla tudni kell, hogy kötélből vannak az idegei, ha a madarakról vagy gyerekekről van szó. Ámde most a kötél végéhez értünk. Elkezdtünk gondolkodni, mit kéne csinálni, hogy egy kicsit kisebb legyen az arcuk. Kigondoltuk, hogy eltesszük őket valahová, ahol ketten lehetnek, megszokják, hogy foglalják el magukat és ha a dolog normalizálódott, akkor visszajöhetnek a nappaliba a régi helyükre. Vasárnap reggel szépen átköltöztek az új helyükre, egész nap üvöltöttek párban, Sámson pedig fenn egyedül maradt. Felettébb rossz kedvű volt, bár mikor megjött Rebeka egyből felélénkült, együtt játszottak szinte egész nap. Ez a morózus, idegenutáló madár mint az árnyék követte Rebekát, ő aki utálja ha bárki hozzá akar nyúlni rajtam és a papán kívül, most hagyta, hogy Rebi ott kapkodjon az orra előtt és eszébe sem jutott odavágni a csőrével. Délután már Rebeka jellegzetes nevetését is tökéletesen utánozta,boldogan meséltem Kati barátnőmnek, aki azt mondta, meglátom hogy ő fogja Sámsont megtanítani beszélni. Szóval szép nap volt, bár Csibiék erőst hangicsáltak, de úgy gondoltam, majd ez is változik. Este Sámson nem jöhetett velünk aludni, mert a kiskalitjában voltak Csibiék, a nappaliban kellett hagyni, ez ellen szegénykém kézzel-lábbal tiltakozott!!!!Alig bírtam berakni a kalitba és utána is hallottam hogy fel-le mászik benn, hátha valahol ki tudna jönni. Aztán még lementem Csibiékhez, hát mit mondjak, úgy bőgtem, mint a szamár, mikor belenéztem Csibészke szemeibe!:-(((((((((
Hétfőn reggel etetés mindenhol, aztán nyomás dolgozni. Valahogy nem volt a kedvem az igazi, a munka is jó szarul ment. Délután haza, Csibiék folyamatosan üvöltöttek, Sámson pedig megszedte a vállát és a szárnya szélét!!!! Hát ettől kész lettem teljesen, ha eddig még nem voltam kiakadva!!!!!:-((((((((( Csak egy pillanatra néztem oda, csak a kis pihék egy részét láttam és tudtam, hogy ha közelebb megyek, meglátom a tépéseket is!!!!!!!!!!!!!!!!:-(( Morózus volt, csípkedős, amit pedig sosem szokott. Aztán lefekvésnél az előző napi cirkusz a kalitbavonulással. Gyors telefon Kati barátnőmnek, ő is teljesen elájult, de azonnal szólt, hogy menjek másnap hozzá, ad egy közepes kalitot, had jöjjön Sámson aludni velünk a hálóba. Kedden Ócsán voltunk a mamival, hazafelé Katihoz mentünk és elhoztuk a kiskalitot. Mikor hazaértünk, konstatáltuk, hogy Sámi megint megszedte a szárnyát, nyilván azért mert egész nap egyedül volt. Csibészkéék pedig kitartóan üvöltöttek, mint a farkasok hada. Teljesen eluralkodott a depi rajtam, pontosan olyan voltam, mint Sámson, cvíder,goromba és halgatag. Papa már megjegyezte, hogy mikor akarom már visszahozni a büdösbogarakat, mert üvöltés ide vagy oda, neki bizony hiányoznak. Sámi pedig fóbiás lett, egy pillanatra sem engedett el a szeme elől, mintha attól félne, hogy én is eltünök. Este viszont már a hálóban alhatott velünk, reggel nem is találtam egyetlen kitépett tollat sem!!!
Csütörtök: üvöltés doszt, Sámson pedig ugyanolyan cvíder, mint előző nap. Akkor írtam Boutnak, sok volt ez már nekem, segítséget kértem. A levele okos, megfontolt, mint az ember maga. Ám nem sok jóval bíztatott. Felvázolta a tényeket, hogy tudniillik mi már egy jó ideje egy csapat vagyunk, én, papa, Csib, Zizi és Sámson. Csibiék keresnek minket, Sámson pedig őket és ez egy nagyon kétesélyes dolog, hogy mi lesz a vége. Nagyon meginogtam, bár az elején szilárdan eltökéltem, hogy rendet csinálok. Pénteken korán értünk, Rebeka-napom volt, de mielőtt elindultam a kislányért egymásra néztünk a papával és tudtam mit fog mondani: "Hozd őket vissza!!!" Lecsaptam mindent a kezemből, futva hoztam a két kis ördögöt, Zizi belebújt a tenyerembe, Csibi a vállamon motyogott. Betettem a kalitba őket és akkor már örömömben bőgtem. Iszonyúan megkönnyebbültem és felszabadultam!! Sámson pedig indiántáncot járt, mikor meglátta a társait. Nekem mennem kellett, papa maradt velük még egy darabig. Este jöttem, mindenki békességesen molyolt a kalitjába. 8 körül mennek Csibiék aludni, eltettem őket és utána Sámson jöhet a nyakamba szunyókálni. Ez már a régi Sámson volt, ahogyan nyafogva elhelyezkedett és csőrcsikorgatva álomba motyogta magát!!!!!:-)
Ma reggel szépen elaludtak, amíg mi, aztán, ahogyan régen kivettük őket egy kis ágybajátékra. Sámi boldogan rohangászott körbe-körbe és közölte mindenkivel, hogy "Háá-Hááá!"Röhögött!!
Aztán Zizivel vitatkoztak, mert mindkettőjüknek a rózsaszín kupak kellett, a kék nem és morogva-vitatkozva harcoltak a kupakért, amit végül Zizi szerzett meg és azonnal felrohant papa mellkasára, hogy védje már meg ettől a faragatlan ződ gyíktól és különben is!!!!:-))))
Csibészke ezalatt az ágy előtt dícséretes buzgalommal aprogatta papa marhadrága papucsát, olyan miszlikformán, míg papa észre nem vette és egy indiánüvöltés kiséretében elhangzott a már jól ismert "Meghalol te tollas pestis!" amely drága papagájos testvérünk, Bcyke tollából származik és el nem múló hatállyal bír!!!:-)) És olyan jó volt!!!! És nevetgéltünk ezeken a bitang madarakon, néha kicsit odabújtak, hogy azért a tudomásunkra hozzák, hogy mennyire örülnek, hogy mi így és itt és együtt végre a csapat!!!!!!:-)))) A papucs télleg nagyon drága volt, papa pedig háklis a holmijára, mégis egy széles vigyor közepette mondta, hogy ez a büdösgörény jól megrágta a papucsát!!!!:-))))))
Aztán indult a nap, de egy kicsit másképpen, mint az elmúlt időben. Nem volt berohangászás, ha valamelyik elrikkantotta magát, míg dolgoztam, mind a kalitjában molyolt, csak fürdeni vittem el őket. Ebéd után kaptak egy kis csontot rágicsálni, aztán elindultam egyet szunyálni, de Sámson utánam szólt. Ő is nagyon szeret velem aludni, Csibiék meg éppen összebújtak, elvittem hát magammal. Általában fél órát bóbiskolok, Sámi meg rajtam alszik. Arra ébredtem, hogy "Háá-háá!" Kinyitottam a szemem és csak a nagy sárga csőrt láttam az orrom előtt, Sámi az arcomba nézett és vigyorgott. Keltünk és ment vissza a kalitba. Később Csibészke, aki nem kifejezetten a visszafogottságáról híres, úgy gondolta, itt az idő megprütykölnie az zasszonyt. Valami módon azonban eltévesztette a célt és éppen Zizi fejére készült felmászni, aki ezt viszont nagyon rossz néven vette és egy gigantikus balhorgossal indított, amiből kiadós sapisbunyó kerekedett. Máskor talán már észre sem veszem ezeket, de most egészen más helyzet volt!!! Boldogságosegyüttlevősmindenenröhögős!!!!!!!:-))
Később kitettem őket a kiskalitokba a levegőre. Jó két órát kinn voltak, nekik is egészséges a jó levegő. Néha ordítoztak is egy sort, arra is felkészültem lelkileg ha a hülye szembeszomszéd átjön, hogy hangosak!!! Még sosem vesztem össze vele, de most annyira boldog voltam miattuk, hogy még az agyaghadsereggel is megküzdöttem volna!
Aztán amikor visszajöttek Csibuskámék csak összebújtak békésen, 8 után pedig mentek aludni. Sámi akkor bebújt a nyakam alá és ő is elaludt, míg be nem vittem a helyére!!!!!!:-))
Úgy tanultam, hogy bocsássam meg magamnak a hibáimat és tanuljak belőle!!! Megtettem!
Levontam a konklúziót: nagyon megfontolandó, hogy mennyit és hogyan veszem ki a kicsiket. Nálunk nem úgy van, mint másoknál, hogy két különnemű és különtípusú madár. Csib és Zizi egy pár, arra kell törekedjek, hogy ők ketten sokat legyenek együtt, szép tágas a kalitjuk, ott jól eljátszanak , elég egy nap egyszer kivenni, mert ha minden pillanatban kikapkodom őket, akkor elszalad velük a ló és semmi sem elég. Nem összekeverendő ez a mi helyzetünk olyanokéval, ahol csak egy kedvenc van.
Hálás vagyok, hogy volt aki visszarángasson a földre és hogy nem sült el ez a dolog sokkal rosszabbul!!!!!!!
Szegény Sámi :(((
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy Csibiék visszakerültek a helyükre. Igy mindenki megnyugodott.
VálaszTörlésVisszavitted őket :) Szuper, én is ezt tettem volna :)
VálaszTörlés