2009. december 4., péntek

Mini helyzetjelentés....

Hát már az idejét sem tudom, mikor írtam. Azért úgy kb. tudom, de sajnos vagy szerencsére annyi más elfoglaltságom is akadt, hogy nagyon régen nem meséltem nektek semmit.:-))) Nem is tudom, hány órából kellene a napnak állnia, hogy mindenhol helyt tudjak állni úgy, ahogyan szeretném. Vegyük csak sorra: ott vannak az unokáim, sokat és sokszor vagyok velük, szeretnek velem és nálam lenni, főleg a nagy, aztán ott vannak a madaraim, öles léptekkel haladunk a Bubilány visszaszelidítésével meg a 3 összeszoktatásával, megtűzdelve persze még azzal, hogy a sapisoknak most van a párzási ideje, a Sámsongyereknek meg az első (kamaszkori) hormonális ciklusa, így mindegyikre sokkal jobban oda kell figyelni, mint normális időszakban. Aztán mostanában sikerült a két másik blogomat (feketesapkás és nemes papagájos) is bővítgetnem, valamint egy kedves fiatal párnak segítek a két kölök sapisukat - akik ugyan kézzel neveltek, de kellő szocializáció híján kissé visszavadultak- szelidítgetni, nevelgetni. És akkor még a szűkebb családomról nem is ejtettem szót! De ezt nem azért írom le, mert sajnáltatni akarom magam, nekem ez így jó, így szeretek élni!!!!:-))
Na akkor kezdjük az elején. November 21.-én a barátainknál voltunk Pécsen. Az ott náluk a világ legjobb helye, csodálatos emberek, imádunk náluk lenni, jó fej kispasikkal, madarakkal, szóval ott minden klappol. Sajnos a távolság miatt elég ritkán jutunk el egymáshoz, de nagyon megbecsüljük azt az időt, amit együtt tölthetünk. Minden belefér, papeszozás, séta, duma, viszont repül az idő....
Aztán hétközben munka, év végi zárlati munkák, néha meg még hétvégén is dolgoznom kell, ilyenkor aztán a párom van otthon a madarakkal, kiengedi őket és felügyel rájuk.
A kis Bubilány gyorsan aklimatizálódik hozzám. Már ugyanúgy repül rám, mint Csibészke, együtt játszanak a kezemmel, rágicsálják az ujjaimat és bevallom, már nem ver ki a víz, mikor megfogja a kezemet, mert tudom, hogy nem fog bántani. Régebben azért erről nem voltam teljesen meggyőződve!!:-)) A morgást és a sziszegést is kezdi abbahagyni és ha hazajövök, ő is felkenődik a kalitajtóra, hogy had jöjjön már ki mielőbb. Továbba nagyon jó hír, hogy úgy tűnik, egészen jól kijön a Sámigyerekkel is, többször üldigéltek már egymás mellett minden különösebb akció nélkül, békességben. Csibészke viszont azért nem bújik ki a bőréből, naponta 2x kihívja Sámsont verekedni, aki csak bambán nézi, mint a kisboci és szerencsére nem akarja felvenni a kesztyűt az Istennek se. Pedig ő is elég kurflis időszakában van, ha kijön azonnal keresi a többi nemes hímet, akik - ki tudja - tán az asztal alatt bújkálnak és csattogva hívja őket egy kis bunyóra. Néha a kezemnek akar nekimenni, de szerencsére eleddig még jól tudtam kezelni ezeket a dolgokat. A legjobb a reggeli "mi időnk". Sámi ugyanis hajnalban kel. Ma pl. már 5 óra felé hallottam, hogy beszélget. Katus korán ment dolgozni, Sámi hallotta a mozgást, ilyen korán általában csak én szoktam kelni, ezért aztán szépen, kulturáltan ki is szólt a kalitból:"Kukuccs!" Így szoktuk, ha már hallja, hogy fenn vagyok. Akkor kiveszem, kiviszem a konyhába és ő megeszi a hajnali kásáját, némi máriatövismaggal megszórva, közben pedig beszélgetünk. Én: "Szia!" Ő: "Helóóóóó, puszi!" És így tovább,. Nem nagy a repertoár, de én imádom ezeket a reggeleket, mit bánom én, hogy olyan kutya korán van még!:-)) Aztán szépen megcsináljuk együtt a tálka mosogatást, elkészítjük a magokat meg a gyümölcsöket, ő lelóg a hálóingemről és mindenbe belekóstol, megfogja az orromat, hogy forduljak feléje egy puszira vagy csak odateszi a fülemre a csőrét és hangosan cuppog, mintha puszit adna, aztán még bejön velem a hálóba, amíg öltözködök és ha már indulok, akkor visszateszem a kalitjába. Amikor be akarom tenni, megfogja a lábával a kezemet, olyan erősen, ahogyan csak tudja és húzza magával be a kalitba, hogy ne tegyem be, maradjak még vele, de mennem kell és hát mindig én győzök, be kell mennie, akkor viszont egy olyat ordít, hogy a szentkép is leesik a falról, persze mérgében. Már megyek ki, mikor még hallom, hogy utánam szól: "Puszi!" Egyszerűen imádom!!!! De nemcsak őt, a másik kettőt is, mindegyiket másért, azt a kis karakán, igazi pasi Csibit, Bubikát, ahogyan egyre jobban, legyőzve a félelmeit, jön, hogy játszunk, repül utánam, ha kimegyek valahová. Már nem kell nézegetnem, hogy ki is az aki az ujjamra akar jönni, ugrik, bújik, aranyosan játszik, eszébe sincs bántani, szóval most, Istennek hála, nagyon jó passzban vagyunk!!!! A maturálás meg a párzási idő ellenére is.

4 megjegyzés:

  1. Lehet, hogy Muki is azért kiabál most este többet mert párzási időszak van? Januárban kelt ki a tojásból, lehet, hogy már ivarérett?
    Edittá

    VálaszTörlés
  2. Biztosan nem ivarérett, de ilyenkor alapból magasabb a hormonszintje, mint most Sámsonnak. Ő sem ivarérett még, ez inkább olyan kamaszkor, hát valszeg Muki is ezt érzi.

    VálaszTörlés
  3. Képzeld tegnap este úgy főztem, hogy Mukit kigurítottam kalitostúl az előszobába, hogy lásson engem, egy kissé így is kiabálkodott (pedig előtte egy órát kiengedtem) és akkor maradt csendben, mikor beadtam neki egy darab mandarinhéjat, akkor elvolt :)
    Mikor lesz kb. ivarérett? Edittá

    VálaszTörlés
  4. Kb. 3-4 éves kora körül,előbb semmiképp sem.

    VálaszTörlés