.
2010.11.19.
Két éve hogy elmentél......
Még mindig tisztán emlékszem, mikor azt mondtad, maradjak Kati mellett, segítsem, ahol tudom és legyek az igaz barátja. Kérned sem kellett volna, ez nekem annyira természetes volt, hiszen nagyon szeretem! És valahogyan az élet azóta is úgy hozza, sokszor hasonlóak a gondjaink, az örömeink, mindent megosztunk egymással és mindent meg tudunk beszélni....... Tudom, hogy senki sem pótolhat neki Téged , de próbálom a napjait elviselhetőbbé tenni, amennyire tőlem telik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése