2010. november 17., szerda

Össztánc......

Nem, nem hülyültem meg.....:-))) Elérkeztünk Mózes nevelésének abba a periódusába, amikor tovább kell erősíteni a bizalmat, elérni hogy minden körülmények között feltétel nélkül megbízzon bennem, érezze hogy soha semmikor nem akarom bántani. Ilyen Csibészke, Sámson és most már Bubi is.  
Csibészke és Bubi főleg egymással van elfoglalva, ez így természetes, nagyon büszke is vagyok rájuk, hogy példás családi életük mellett ennyire szeretnek és fontos nekik hogy naponta bizonyos időt együtt töltsünk, ha kinn vannak lógnak rajtam, szeretik ha foglalkozom velük, masszírozgatom a fejüket, hátukat nyakukat. Labdázunk, mindenféle ledobósat játszunk, soha nem durvulnak a kezemmel, egyedül Bubi fogását kellett megszoknom, olyan mint Zizié volt, kissé erősebb, nekem az a tapasztalatom, hogy a tojók kissé erősebben fognak.
Sámson a legszelídebb mind között, bárhol és bármikor megfoghatom, soha nem csíp rá a kezemre.A "legdurvább" megnyilvánulása, hogy megfogja a fülemet és óvatosan húzza maga felé, hogy odaforduljak és ő odadughassa a csőrét a számhoz. Ha akarom fejjel lefelé lógathatom vagy úgy foghatom hogy lógjon a feje lefelé, ami neki, valljuk meg, nem természetes dolog, csak úgy az, ha ő fenn kapaszkodik valami ágon, így, hogy a testét én fogom, hát bizony elég nem normális helyzet. Nem is azért csinálom én ezeket, mert valami cirkuszban akarok fellépni velük, de adódhatnak az életben olyan szituációk, amikor hirtelen kell megfogni, elkapni, ha olyankor egy vadidegen szituba kerül, szinte biztos, hogy odaharap és nem is kicsit. Nálunk ezek a szituk képezik a játékok egy részét, szerintem nagyon is fontos dolgok, bár vannak olyanok is akik engem ezért eléggé eszementnek néznek, de sebaj!:-) Persze ezt azért nem adták ingyen, a kevés szabadidőm nagy részét töltöm velük, de ez számomra  a kikapcsolódás és megnyugvás maga. Egyszerüen nyugodt, magabiztos és pozitív energiákat kapnak, ezáltal ők maguk is rám hangolódnak és átveszik azt.
Az elején lassabb zenére táncolunk, általában reggae-t keresünk valahol, az nem túl gyors de ütemes. Mindig először Sámson ül a vállamra, mindent vele mutatok meg Mózesnek, először csak ketten táncolgatunk. Na jó, ez azért így túlzás, én totál ballábas vagyok, inkább ütemesen mozgunk. Sámi ezt már jól ismeri, Buddha nyugalmával ül a vállamon, kapaszkodik és amerre én hajlok, hajol ő is. A lényeg, hogy megtanulja, ha megmozdul a felsőtestem, neki nem kell elrepülni, hiszen nem történik más, mint hogy együtt mozgunk a zenére.  Az a cél, hogy ő is élvezze a mozgást, nyugodt maradjon és ellazuljon.A papagájok rendkívül szeretik a zenét és az ütemes mozgást. Az enyémek képesek a Hattyúk tavát simán végig nézni-hallgatni, de gyakorlatilag bármilyen modern vagy klasszikus zenére vevők.
Szóval ezt kezdtük ma el Mózessel is. Az első pár alkalommal természetesen azonnal tovább reppent, ahogy érezte, hogy megmozdul a karom-vállam. Aztán lassan-lassan ráérzett, a végén már kétszer is sikerült a konyhából "betáncolgatni" a nappaliba, anélkül hogy elrepült volna, sőt mikor ráültettem a játszótérre simán megindult Sámson után, aki repült rám vissza, hogy csináljuk még!:-)))))) A csőrét időnként  odadugta az arcomhoz, finoman, kedvesen, semmi feszültséget nem éreztem a testén, hát mondhatom nagyon jól elszórakoztunk hármasban.:-))))
Az lenne a tervem, hogy egyszer majd megkérek valakit, vegye fel ezeket a közös játékokat. Jó lenne megmutatni olyan embereknek, akiknek erről fogalmuk sincs, mennyire jó csapattá képes az ember a madaraival összekovácsolódni.

1 megjegyzés:

  1. És mennyire szívesen megnéznénk mi is a táncotokat! :)

    VálaszTörlés