2011. március 27., vasárnap

Rémületes délelőtt....

A tegnap délelőtt is úgy indult, mint a többi hétvége. Takarítani kezdtem és a zöld fiúkat is kivettem, hadd repdessenek, mókolgassanak mellettem. Aztán valahogyan ránéztem Mózesre és azonnal belém állt az ideg. Valahogy nem olyan volt, mint szokott lenni. Róla tudni kell, hogy nagy haspók, szinte egész nap eszik-iszik, most pedig végtelenül fáradt tekintettel ült a játszótéren, szinte bóbiskolt, a szemét lecsukva, aztán egyszer csak rángatózni kezdett a feje és hányt, nem is keveset.
 Nem tudom leírni, amit éreztem "szó megszakad, hang fennakad, lehellet megszegik"!!! Hát valahogyan így!! Azonnal éreztem, hogy valami nem kerek! A rémülettől egyszerűen teljesen leblokkoltam és állandóan Mózit lestem. Elkezdtem hívni Molnár dokit, Sátorhelyi dokit, Pazár dokit, de senki nem vette fel. Aztán hirtelen belém hasított, hogy hát persze, hiszen most van az Álatkertben a 4 napos konferencia, minden orvos ott van, aki exotikus állatokkal foglalkozik. Azért próbálgattam, hátha mégis valakit el tudok csípni. ...... Semmi.
Akkor felhívtam Bordás Krisztát, elmondtam hogy a múlt héten Mózes kissé megrágta egy függöny alját, hátha mégis ólom volt benne és most megint itt a rontás rajtunk. Krisztának van egy ismerőse, dr. Varga József, aki a III. kerületben rendel, bár kutyákra és macskákra szakosodott orvos. Közben csörgött a telefonom, Molnár doktor hívott vissza a konferenciáról, mert azonnal kitalálta, hogy nem azért hívtam 12x hogy a kedves hogylétéről érdeklődjek, hanem biztos valami baj van. Sírva elmondtam, hogy Mózi nagyon rosszul van, lehet-e ez a Metalcaptase mellékhatása vagy mégis abban a nyomorult függönyben lehetett ólom?! Azt mondta, meg kéne röntgenezni, de ő is tudja hogy minden orvos ott van az Állatkertben. Mondtam neki, hogy itt van Varga dr, azt válaszolta hogy kérjem meg, csináljon egy röntgent, ha valami van akkor kapjon újra Chelintox-ot és folyamatosan adjam a Metalcaptase-t, de ha tiszta a zúzógyomor, akkor csak fele adagot, mert akkor sok neki amit most kap. Ezek után felhívtam Varga doktort és megbeszéltem, hogy akkor indulok Mózessel egy röntgenre. Gyorsan összeszedtem őket (Sámsont persze vinnem kell magammal, mert ha nem, akkor jön a szárnytépés) de csak 1 hordozóm volt, mivel a másikat Katinál hagytam Merlin számára. Na akkor betettem a két fiút (persze, hogy a kisebbik maradt otthon) és megkértem Mózit, aki egyébként gyűlöli ha valaki 10 centinél közelebb van hozzá, hogy ne kapkodjon Sámira, üljön békében a kis tollas seggén, mert most nagy kakiban vagyunk itt hárman. Nem fogjátok elhinni, ő, aki máskor oda morrant azonnal vagy oda is kap, ha Sámi túl közel megy hozzá, úgy üldigélt Sámi mellett a szűk kis helyen, mintha a Jóisten oda teremtette volna. Elautóztunk a rendelőbe, semmi baj nem volt velük, ilyenkor azért annyira jól esik még ebben a szar helyzetben is, hogy megdícsérik, milyen jól neveltek. Mózes szépen kilépett a hordozóból az ujjamra, onnan a doki megfogta, el sem kellett altatni, hamar meg lett a röntgen és ő újra visszalépett a kezemre, mintha az Angolkisasszonyokhoz járt volna iskolába. Persze, mindenki megnézte őket, csodaszépek voltak együtt a villogó smaragd tollaikkal. (Mondom ezt most már, hogy a rontás elkerült minket!) A röntgen negatív lett, azonnal küldtem is Molnár dokinak egy sms-t, aki kisvártatva vissza is írt: "Örülök.MV". Fantasztikusan jó fej, az biztos!!
No, mi akkor pont a III.kerületben voltunk és pont 3 utcányira Katitól. Fogtam hát a fiúkat és szépen elballagtunk meglátogatni Merlint, akit még az enyémek csak képről láttak. Nagy volt az izgalom. A zöldek szépen kijöttek a szállítóból, körül nézegettek a szobában, aztán kivettük Merlint is, hadd ismerkedjenek, hiszen egy hét múlva lakótársak lesznek.Volt aztán ott kissapis is, vagy három, úgyhogy mindenkit jó alaposan megvizsgálhattak. Teljesen meghatódtunk. Ez a két zöld lükealadár nemhogy nem akarták Merlint bántani, oda mentek, megnézegették, egyet még csőröztek is, Merlin halkan prüntyögött nekik, ahogyan a jákó babák szoktak. Aztán őt betettük a kalitjába, mert most kezd repülni, de egy pici szobában voltunk és nem akartuk hogy össze-vissza verje magát ha nekirepül a falnak. Nálunk itthon jó kis táv a nappali-konyha vonal, majd ott megtanul repülni ha hazajön, pláne ha megindul a nagyok után. Szóval visszatettük és az én fijaim azonnal rátelepedtek a kalitjára, lemásztak hozzá, nézegették, de EGY SZEM TOLL SEM EMELKEDETT MEG A HÁTUKON!!!!!! Mózes nagyon édes volt, ő is oda mászott, kitartotta magát a kalit oldalán, hogy jobban lássa és látszott a fején, hogy erősen agyal:"Látom, megvan a két lába, szárnya is van meg csőre is DE MÉR SZÜRKE????????!!!!!!!!!!" Nagy dilemmában volt, az biztos!:-)))))
Mózes persze egy egész tálikó magot is megevett, míg ott voltunk, már nyoma sem volt a rosszullétének, nagy megkönnyebbülésemre. Meg is beszéltük Katival, hogy ha Merlin már rendesen tud repülni, akkor úgy, mint a régi időkben, mikor még Géza élt és én vittem magammal Csibikét, hát elviszem őket megint. Majd kicsukjuk Lizyt, hogy ne nyitogassa az ajtót és a fiúk szépen elüldögélnek velünk, mert az most is meglátszott, hogy abszolut el lehet őket vinni bárhová, nagyon rendesen tudnak viselkedni.

4 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy nincs komoly baj. Varga doki a családi kutyadokink. A madarakat ugyan nem hozzá visszük, de a kutyákat bármikor rábíznánk. Népszerű is a környéken, pedig több állatorvosi rendelő is van errefelé.

    VálaszTörlés
  2. Igen, most is annyian voltak, hogy lehidaltam mikor megláttam, de rendes volt, mert behívott szinte azonnal.

    VálaszTörlés
  3. Örülök, hogy nincs komoly baj :)

    Az első randi... :), hm.. látom lelki szemeimmel :))) Tényleg nagyon okos madárkák :))

    Noni

    VálaszTörlés
  4. Örülök, hogy minden rendben :) Annak meg hogy így elbandáztatok Katihoz különösen :) Puszi

    VálaszTörlés