Ez egy tollas blog .......................

Tegnap délután ültem a rendelőben és vártam, hogy kiadják a zöld fiúkat. Általában ha bejelentkezem akkor kiveszik őket az internátusban lévő kalitból, megkapják a délutáni injekciót és mehetünk haza. Most már szemre jól vannak, az erejük és a hangjuk is kezd visszatérni és méltatlankodnak erősen mikor a jó doktor kipecázza őket a helyükről.

Egy hófehér hajú idős néni üldigélt mellettem, bentről hallatszott némi motozás és egyszer csak Mózesem nem éppen suttogó hangon elkezdett visítani. A néni halottsápadt arccal megszólalt: "Úrissssten, valaki rálépett a malackámra!" Valószínűleg az elmúlt napok okozta stressz miatt, valami elemi erővel tört fel belőlem a röhögés, ellenálhatatlanul és megállíthatatlanul. Aztán a néni mellett ülő hölgy megszólalt:"Ez talán inkább valami madárféle lehetett!" Aztán vörös arccal a szégyentől hebegve és bocsánatot kérve, de közben folyamatosan idiótán röhögve elmondtam, hogy ez éppen két nemes papagáj benn, akiket injekcióznak. Engesztelésül meg is mutattam a fiúkat a hordozón keresztül, mikor már kiadták őket. A néni teljesen elképedt. Nem is tudta elképzelni, hogyan lehet ekkora madarakkal egy lakásban élni