Lekopogom........................

Nem is merem leírni az alábbiakat, csak nagyon félve és halkan, mert többnyire ha valamit elkiabálok, akkor következik a jelentős visszalépés szinte azonnal, de most hátha .................. (és kopp-kopp-kopp)!!

Na akkor egy helyszíni jelentés a Paripa utcai Ideg- és Elmegyógyintézettel kombinált Zooparkból.:-)))

Aprónép: akik alatt természetesen Csibészkét és Bubit értem. Kati barátnőmmel hetek óta rágódunk Bubi tépett combján. Mert ha ideges, ingerült, csípkedős, vad és még sorolhatnám milyen lenne..... na de ez a kismadár egy bűbáj, spaklival kell levakarni magamról, bebújik a tenyerembe, játszik az ujjaimmal, szóval ez egy rettenetesen érthetetlen dolog és engem nagyon zavar. Talán már említettem, hogy nem győztem venni nekik a vászon odukat, sőt még ajándékba is kaptunk, de a végén profin, pár hét alatt azt is szétkapták. Ezen okulva vettem nekik a nimfa odut és most végül is arra jutottunk Katival, hogy talán az lehet a baj, hogy az odu elég kicsi nekik. Talán ott éjszaka bunyózva Csibi szedi ki Bubi combját vagy éppen Bubi magának, mert kevés a hely. Ebből kiindulva aztán pánikszerű gyorsasággal leszedtem az odut és mivel Ladybeetől volt még olyan jó kis cirfangos ágam, hát csináltam nekik egy útvesztőt, ahol mászhatnak kedvükre egész nap. A sapis ugyanis nem egy repdesős papagáj. Az eredeti élőhelyén az esőerdőben a fák koronájában élnek. Elég ránézni a roppant erős és izmos lábaira, azonnal lejön hogy a kedvencük a nem a hussss hanem a fusss, imádnak az ágakon lógni, csimpaszkodni, egymással szórakozni. Na most ilyen lett a kalit belseje és nagyon remélem, hogy jól fogják ott magukat érezni. Aztán titkon meg is fogadtam, hogy ha letellik ez a  mérgezésprojekt az összes vonzataival együtt, hát én bizony összerakom a zsebzsozsómat, hogy vehessek nekik egy nagyobb kalitot. Ott aztán igazi dzsungelt tudok nekik csinálni és egy normális méretű odut is kaphatnak. Az lesz csak az öröm, elnézegetni a két gazfickót, amint fel-le tornázva lógnak az ágakon!:-))))

A héten ismét találkoztak az unokákkal is. Teljesen nyugiban, senki tolla nem állt fel, sőt Rebeka oda is ment Csibészkéhez és óvatosan megsimogatta a hátát. Ő volt a félénkebb, Csibi halálos nyugalommal tűrte, a szeme vidáman csillogott közben, Bubi pedig Buddha nyugalmával üldögélt közben egészen közel és szemmel láthatóan tetszett neki amit látott. 

Kalit takarításkor ez a Csibi gyerek felül a vállamra, mint akit oda ragasztottak, ha hajolok, hajol velem, de ha egyenesen állok vagy guggolok, akkor hátul, a fülem mögött fésülgeti a hajamat és közben óvatosan lenyalogatja a verejtéket is. Tudom, ez így fura, van akinek kifejezetten undi, nekem nem az, a verejték sós, azért ízlik neki és órákig képes a hajszálakat rendezgetni.:-)))

Még jobban suttogva elmondom, hogy úgy tűnik, a fiúk erős javulásnak indultak.Hogy mitől, azt nem tudom, de már igaziból nem is érdekel, annyira örülök, hogy látom őket ahogyan kezdenek egészen normálisak lenni. Sámson nem rángatja a fejét (12xkoppp), időnként ugyan a szárnyukkal tikkelnek egyet-egyet, de ez a múltbéli dolgokhoz képest az ég meg a föld. Sámson felhagyott a nyaka hátsó részének és a szárnytollai  tépkedésével  (12x kopp). Amellett jó az étvágyuk is, kezd visszajönni a kedvük, bújnak, puszikat osztanak és viszonylag egészen jól kijönnek a szürke hárpiasassal is.Kezdik megszokni egymás vehemenciáját, a zöld fiúk kikerülik Borsószem hercegkisasszonyt, különösen ha rajta van a bolondóra.Én magam is szokom a kis szürkét. Egészen más természetű, mint a zöldek, de ha kezded megismerni, télleg el kell mondanod róla, hogy egy szuper fazon, rendkívül okos, van humora, néha tud nagyon genyó is lenni, de ha rászólsz akkor visszavesz. Ő nem lóg állandóan rajtam, mint a fiúk. Nagyon kíválóan el tud játszani bármivel, legyen az egy fecskendő vagy egy műanyag kanál, sőt, amit még sosem láttam sem a zöldektől, sem Csibészkééktől, a csőrébe veszi a cuccát és repülve viszi magával. Néha megjelenik a vállamon valami kütyüvel a csőrében, mutatja hogy éppen azzal mahinál valamit, aztán repül tovább. Utálja, ha valaki fogdosni akarja (ezt meg is értem, nem plüss papesz ő, hanem egy igazi kis hárpiasas) de ha úgy érzi, hogy egy kis szeretetre vágyik, rátelepedik vagy a vállamra és lehajtja a mellkasomra a fejét, hogy simizzem, vagy a mellkasomra hasal és ameddig élvezi ott is marad, aztán hussss... megy tovább. Nem való olyan embernek amelyik állandóan macsgatná, mert ha ő nem akarja, akkor bizony azonnal elkezd tiltakozni és odafog, bár még mindig nem használja a csőre teljes erejét. A lány járt úgy, akinek hasonló hs természete van, ő is úgy van ezzel, hogy ő most akarná simizni, hát álljon vigyázba és hagyja magát. De nem hagyja....:-)))) 

Állandóan figyel, imádja ha énekelünk vagy verset mondunk, tényleg olyan, mint egy 3 éves. A gyerekekért nincs oda, nem keresi a kapcsolatot velük, de nem is bántja őket. Nem kell mindenkit szeretni, csak viselkedjen velük normálisan, ennyit várnék tőle el és úgy tűnik ez működik is.

Eleddig egy nagyon csúnya húzása volt Mózessel. Mellette ült, aztán egyszer csak helyből felemelkedett, elfordult a levegőben és Mózest egy istenes karate mae -gerivel leküldte a földre. Először azt hittem, hogy rosszul látok! Összeszedtem szegény kis Mózikámat (aki másfélszer akkora, mint a hs), szépen visszatettem a helyére. De a hárpiasas nem nyugodott, megint elindult, kivitelezte a gyakorlatot, viszont rettenetes meglepetés érte, mert a pillanat törtrésze alatt benn találta magát a kalitjában és egy ideig a kutya sem ment felé. Azóta nem csinálja, de már résen vagyok ha megindul. Tudom, hogy a vadonban a csapatokból a betegeket és a nyomorékokat kiűzik, de vagy megszokja hogy nálunk ez nem divat vagy leshet bentről, mint a lukinyúl! Nincsenek aggályaim affelöl, hogy békén fogja hagyni Mózest. Ezzel viszont azt érte el, hogy most aztán földig is hajthatja a fejét, Mózes ugyan nem kurkássza, elnéz a feje felett, mintha ott sem lenne. Sámson viszont, ha szépen kérem és kicsit még unszolom is, hajlandó kicsit megkurkászni a kis akaratos szürke fejet.:-)

Sámson újra a régi, az én kedves, bújós, szeretetreméltó, nyugodt és békés kismadaram.:-)))))))))) Lóg a gyerekeken, minden madárral jól  kijön, orroz Dániellel, aki szívesen megy oda mellé, lefekszik és szépen el vannak egymás mellett és természetesen utálja az idegeneket.:-)) 

Mostanában együtt autóznak Lacuskával. Múlt héten a kislegény hirtelen odahajolt, megpuszilta a meglepett Sámsont és közölte vele:"Szeretlek!".

 És a legnagyobb boldogság az egészségük javulása után....................... újra négyen horpasztunk a fotelben esténként. Elsőként általában Mózes csapódik be a vállamra,övé a bal vállam már emberemlékezet óta és sosem téveszti el, azonnal felveszi az alabárdos üzemmódot, nekidűti a finom, meleg csőrét az arcomnak és már reszel is, aztán Sámson hasra vágja magát a mellkasomon, bedugja a fejét a nyakam alá és ő is reszel. Merlin nem vegyül, a fejünk fölé ül a fotel fejtámlájának a tetejére mászik, teljesen szobatiszta már, ott  bóbiskol, de elvárja, hogy a kezemmel felnyúljak és simogassam a tarkóját elalvás előtt.

Végre egy igazán boldog poszt!!!!!!!!!!!!!!!!!:-)))))))))))))))))))))))))))))) Egy nappal múlt 4 hónapja, hogy a fiúk betegek lettek és elkezdődött ez a rémálom!!!! Nagyon itt az ideje, hogy vége legyen!!!:-)))